Úgy gondoltam, hogy indítok egy sorozatot az olyan eszközökről, amik nagyon praktikusak az erdőben, de nem tartoznak az alapfelszereléshez (bakancs, hátizsák, hálózsák, bicska). Ezért írtam pl a moszkitóhálóról. De most rájöttem, hogy vicces lenne írni azokról, a hegymászóboltokban kapható, teljesen értelmetlen bisz-baszokról, amelyek kizárólag azt a célt szolgálják, hogy valamelyik szemfüles vállalkozó bankszámláját növeljék. Persze az a hülye, aki megveszi.

Mielőtt kielemezném első tárgyunkat, elmondanám, hogy miért tartom baromságnak az ilyen dolgokat. Az egynapos vagy többnapos kirándulás, vagy táborozás, túlélőtúra, bushcraft, vagy nevezzük bárhogyan, úgy működik, hogy az ember szeretne kiszakadni abból környezetből, amiben egész héten van. Vagyis a városból, zajból, büdösből, a monitorok elől, a tömegből. Ki a csendbe, a zöldbe, a nyugalomba. A természet viszont nem olyan egyszerűen működik, mint egy pálmafás-tengerpartos gigantposzter. Vannak kellemetlen apróságok, hideg, eső, rovarok, meleg, nincs vízcsap, klotyó és büfé sem. Ezeket a kellemetlenségeket bevállalja az ember cserébe a kalandért. Ugyanakkor valamennyi komfortról próbálunk gondoskodni, jó hálózsákot veszünk, amiben nem fagy be a seggünk, szúnyogriasztót, eü-csomagot, esőkabátot, vizespalackot, szóval az ember direkt kibaszni sem akar magával. Körülbelül ebben kell megtalálni az egyensúlyt, és nagyon röhejes az, amikor valaki otthoni kényelmet szeretne magának teremteni a természetben. (Egyszer elhívtunk magunkkal egy szerencsétlent, akivel képtelenség volt megértetni, hogy a természetben nem lehet mindent előre kiszámítani, nincs vetett ágy meg vízcsap. Nem fogta föl, nem is hívtuk többet.)

És most térjünk rá a lényegre, mai tárgyunkra, a túrázáshoz való bortárolóra. Való igaz, hogy a túrázó néha visz magával egy üveg bort, amit majd az esti tábortűznél kinyithat, de hát azt vagy benne hagyom az üvegben, vagy ha nem akarok törékenyt cipelni, akkor áttöltöm pillepalackba. Miért vennék majdnem 4000 forintért (!) egy ilyen műanyag tömlőt? 

Egy esetet tudok elképzelni: ha mondjuk valaki egy hétig akarja cipelni a bort, mert mondjuk csak utolsó nap akarja kibontani. 

Amúgy meg az a véleményem, hogy ha valaki nem bírja a nomád körülményeket, akkor nem kell ezt a kikapcsolódási formát erőltetni, annyi más sport van, menjen mondjuk fallabdázni, otthon nyisson egy üveg bort, nem lesz műanyagízű és cipelni sem kell a hegyre.   

Most olvastam egy cikket a külföldi foglaltházakról és erről beugrott néhány emlék, az emlékekről meg néhány gondolat. Anno, amikor gimnazisták voltunk, még nem voltak ilyen hülyeségek, hogy internet, az információkat újságokból, könyvekből és személyes élményekből szereztük be. Mivel már akkor is sokat túráztunk, ezért többnapos túrákra is előszeretettel mentünk, és mivel nagyon érdeklődtünk a zöld mozgalmak iránt, ezért az akkoriban Magyarországon fellelhető két könyvből szívtuk fel az információmorzsákat. Ebből a két könyvből, majd a fanzine-okból és Berlinben meg Hollandiában járt barátaink történeteiből tudtuk meg, hogy van ez a foglaltház jelenség, ami itthon nemigazán vert gyökeret, a kilencvenes években volt nálunk pár, de azokat hamar elhagyták.

Akkoriban többnapos túrákon nem mindig aludtunk az erdőben, volt olyan, hogy egy nógrádi faluban sötétedés után bemásztunk az üresen álló, kicsit romos kastély kerítésén (persze nem ilyen óriási kastélyt kell elképzelni, csak ezt az egyszintest), és ott aludtunk, vagy volt olyan, hogy elhagyott turistaházba mentünk be Zebegény környékén és ott éjszakáztunk. Nem törtünk föl semmit, nem törtünk be, ezek ugyanis félig-meddig nyitva álltak. Most azt hagyjuk, hogy ez fiatal srácok hülyesége volt, manapság természetesen nem másznék be éjnek idején elhagyott kastélyokba :)) A lényeg az az, hogy ezeket magunk között viccesen foglaltháznak hívtuk.

És ami erről eszembe jutott, hogy manapság is túrák alatt, az országban jártamban-keltemben eszméletlenül sok elhagyott, de ugyanakkor tök jó állapotban lévő építményt látok. Hosszan tudnám sorolni, hogy a Börzsönyben, Mátrában, Bükkben hol láttam olyan ingatlanokat az erdőben vagy az erdő közelében, ami teljesen használható, mégsem használja senki. Turistaházak, kulcsosházak, vadászházikók, kastélyok és egyéb építmények tömkelege pusztul fölöslegesen, pazarlóan.

És megint a régi vesszőparipámhoz lyukadtam ki, az értékeink elkótyavetyéléséhez. Egyszer azt olvastam, hogy paradox módon a szegény országokban a legnagyobb a pazarlás. Hát ezt nap mint nap látni itthon. Hihetetlen, hogy csomó munkával, pénzzel, építőanyaggal létrehozott dolgok rohadnak le, mintha olyan kurva jól el lennénk eresztve pénzileg. Most nem akarok ilyesmiket felvetni, hogy miért nem használják ki ezeket kulcsosháznak, turistaháznak, egyszerűen csak az akasztja ki az embert, hogy sokan a seggüket a földhöz vernék, ha ilyen ingatlanokba beköltözhetnének. Persze vannak már menthetetlenek is.

Sajna egy csomót nem fotóztam le, mert nem jutott eszembe, mostmár bánom, mert most megmutathatnám őket. De azért pár link, az egyik az a bizonyos kastély:

Szondi-kulcsosház a Börzsönyben

 

Rákosi Villa a Mátrában

 

Muslay-kastély, Rád 1.

 

Muslay-kastély, Rád 2.

Az előbbi bejegyzésemben fejtegettem, hogy nem igazán világos számomra, mit akar Illés Zoltán. No, egy hétfői interjúban kicsit részletesebben beszélt a témáról. A műsorvezetők jók, mert fölteszik neki azt a kérdést, ami bennem is megfogalmazódott: hogy jó-jó, hogy fegyveres őrök védik a nemzeti parkokat, de hát még egy rendőrnek vagy mezőőrnek is eléggé meg van kötve a keze. Pláne a fegyverhasználatot illettően. Ugrás után videó. 

Na, pont a minap írtam, hogy több természetvédelmi őr kellene a nemzeti parkokba (amúgy nem csak oda, mert a Mátra nem nemzeti park, de ott sincs semmi helye a krosszmotorosoknak). Erre tegnap jön a hír, hogy a környezetvédelmi államtitkár bekeményít (a hírt itt találtam):

"Fegyveres parkőrökkel kellene védeni a nemzeti parkokat, Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szerint. Rendészeti kiképzést kapnának. Illés azt mondta, szerinte eddig Magyarországon nem voltak valódi természetvédelmi őrök. Hamarosan egyeztet erről a belügyminiszterrel. Illés szerint parkonként 10-10, tehát összesen 100 ilyen őrre lenne szükség."

Na jó, azért hasra esni nem kell a hírtől, mert Illés Zoltán eddigi államtitkári működése alatt rengeteg kárt okozott a természetvédelemnek, gondolok itt a nemzetközileg elismert igazgatók indoklás nélküli kirugdosására. Erős a gyanúm, hogy ez a bejelentés csak a szokásos látványpékség, "mi majd rendet rakunk", aztán a valóságban nem történik úgyse semmi. Másrészt nem is tudom, mire elég a 10 fő? A Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján az áll, hogy jelenleg 34 természetvédelmi őr teljesít szolgálatot a nemzeti park működési területén. Tegyük hozzá, hogy évek-évtizedek óta túrázok rendszeresen a Börzsönyben és ehhez képest börzsönyi természetvédelmi őrt csak a tévében láttam eddig, tehát nem olyan sok az a 34 fő. Inkább kevés.

Szóval nem értem, hogy plusz 10 főt kapnának még, vagy csak arról a parasztvakításról van szó, hogy az őrök közül 10-en kapnak majd KRAV-MAGA kiképzést, meg lőgyakorlatot? Ez röhejes, hiszen a fatolvajok és krosszmotorosok ellen eddig sem azért nem léptek föl, mert nem kaptak rendészeti kiképzést, hanem mert nem voltak elegen. Ha meg rájuk támadt a baltás fatolvaj, akkor kiképzés nélkül is le tudták lőni - mint volt rá példa.

Fogadjuk nagy nagy fenntartásokkal a bejelentést, de reménykedjünk, hogy lesz valami hatása az intézkedéseknek. Szerencsére sokat túrázunk, úgyhogy elég jó le tudjuk mérni majd a hatást.

Frissítés! Most végre megtaláltam a hír eredeti forrását, mert igen gyanús volt nekem ez a se füle se farka bejelentés. Az egész egy Népszabi-interjúban hangzott el, ahol arról beszél Illés Zoltán, hogy igen, eddig is voltak fegyveres őrök, csak nem kifejezetten őrző-védő feladatokat láttak el (magyarul nem a fatolvajokat hajkurászták kibiztosított fegyverrel), hanem például kutatást, farkasnyomokat kerestek az Aggteleki Nemzeti Parkban. A kutatással szerintem semmi gond nincs, a kérdés az az, hogy mit jelent az a valóságban, hogy a természetvédelmi őrök eddig "kifejezetten idegenkedtek a fegyveres területőrzéstől, illetve az őrökre háruló hatósági teendőktől"? Milyen okokból nem akartak belemenni a konfliktushelyzetekbe? A saját gyanúm az az, hogy nem "idegenkedésből" kerülték az összetűzéseket, hanem mert nem érezték maguk mögött a jogszabályi meg egyéb támogatást (a rendőröknél is hasonlóan van ez amúgy) - de ez szigorúan csak a saját gyanúm! Íme az idézet:

"Szerintem Magyarországon eddig sem dolgoztak valódi természetvédelmi őrök. Az ezen a címen foglalkoztatott 262 ember többsége részben vagy teljesen más természetvédelmi, területkezelési, kutatási vagy egyéb feladatokat látott el, és kifejezetten idegenkedett a fegyveres területőrzéstől, illetve az őrökre háruló hatósági teendőktől. Ezt az érintettekkel készült interjúk alapján határozottan állítom. A nemzeti parkok az őrszolgálat révén egyrészt a saját hiányzó státuszaikat töltötték fel két-három diplomás ökológussal, botanikussal, biológussal, másrészt az állam ezen az úton próbálta kezelni, hogy vidéken a természettudományos értelmiség számára gyakorlatilag nincs munkalehetőség. Én mindkét problémát valósnak érzem, de a természetvédelmi őr valójában nem erre való. A megoldás az lehet, hogy ezek az emberek a nemzeti parkoknál maradnak, olyan státuszban, ami megfelel a tényleges munkakörüknek. És létrehozunk egy ranger szolgálatot – ez ügyben a napokban egyeztetek a belügyminiszterrel – rendészeti kiképzést kapó, fegyveres, hatósági emberekből, akik valóban képesek lesznek megvédeni a természeti értékeket, és megakadályozni a természetkárosító bűncselekményeket. Százfős testület esetén tíz-tíz ranger juthat minden nemzeti parkba, ezzel már érzékelhető védelmet lehet biztosítani." 

Komolyan mondom, a tököm tele van már ezzel. Mai hír, hogy "Öt zsáknyi mohát szedett le egy boldogkőújfalui nő az erdőben, a természetkárosító asszonyt a település határában érték tetten a rendőrök". A hír első ránézésre nem annyira felkavaró, kit érdekel a moha, nő az magától - mondhatnánk. Nekem viszont a tököm tele van már azzal, hogy gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni a hazai erdőkben. Ki lehet vagdosni a fákat, egész Natura 2000-es erdőket tüntetnek el egyes csoportok. A cigányok kivagdossák a védett hársfákat az Aggteleki Nemzeti Park területén, mert a primitív állatjai ezzel a módszerrel gyűjtik a gyógynövényt. A természetvédelmi őrre rátámad a baltás seggfej, ha szólni merészelnek neki, hogy nem kéne kivagdosni a fákat. A szarvasgombászatra maffia szerveződött, amely hajléktalanokkal túratja föl az alföldi erdőket, tönkretéve ezzel a termőterületet és a legális szarvasgombászokat is. A krosszmotorosok és quadosok gyakorlatilag motorpályának használják a nemzeti parkokat is, és marhára fel vannak háborodva, ha elküldik őket az anyjukba (amúgy ezeknek egy része 15-16 éves kis pöcs, akiket két pofonnal haza lehetne zavarni anyucihoz, a motort meg elkobozni). Egyszóval, mindenki azt csinál, amit akar. Ezt a mohagyűjtéses hírt ebben a kontextusban kell nézni, ezért is akadtam ki rajta ennyire.

Sokkal sokkal több természetvédelmi őr kellene. Mondom ezt úgy, hogy akkor mi, akik időnként kint éjszakázunk az erdőségekben, szóval mi is gyakrabban futnánk beléjük, de inkább legyen ez, mint az az ellenőrizetlenség, ami most van.

Ja, a virágkötő egyesületének főfasza is hülyeségeket beszél. Mi az, hogy "Vicckategóriának tartja, hogy néha importmohára szorulnak, annak ellenére, hogy az erdők tele vannak mohával." Mi?! Mi köze neki ahhoz, hogy az erdők mivel vannak tele? (Amiknek egy jó része természetvédelmi terület, úgyhogy a virágkötők egyesületének köze nincs hozzá.) Termesszenek mohát, vagy a fasz tudja, vegyen saját erdőt. Ja, hogy az pénzbe kerülne, és nem lehetne átvenni fillérekért a megélhetési gyűjtögetőktől?

A teljes hír ez, és innen vettem.

"Öt zsáknyi mohát szedett le egy boldogkőújfalui nő az erdőben, a természetkárosító asszonyt a település határában érték tetten a rendőrök, közölte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője szerdán. A nő ellen lopás gyanúja miatt folytatnak eljárást, tette hozzá Dobi Tamás.

 
Az eljárás adatai szerint a gyanúsított az engedély nélküli mohagyűjtéssel több mint 100 000 forintos kárt okozott a terület tulajdonosának.

Mohát csak az egyéni szükséglet mértékében
Az erdőtörvény szerint a mohák gyűjtése erdei haszonvételnek minősül, ami állami erdőterületeken, csak az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékben (azaz kereskedelmi mennyiségben nem), magánerdőkben pedig az erdőgazdálkodó írásos engedélyével végezhető. Amennyiben a gyűjtési terület természetvédelmi oltalom alatt áll, ezen felül a természetvédelmi hatóság engedélyét is be kell szerezni.

 
Mint azt a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség munkatársától megtudtuk, a legnagyobb kárt az okozza, ha a mohát védett vagy fokozottan védett területen szedik, mert akkor még a környezet is sérül. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy a felügyelőséghez tartozó egyik erdőben illegális mohagyűjtőt fogtak. A tolvajok ellen a rendőrség eljárást indított, a felügyelőség pedig többszázezres bírságot szabott ki.

Az egyik legnagyobb mohafogás 2007-ben, Sárospatak mellett történt, ahol 25 zsáknyi, összesen 87 kiló feketemohát foglaltak le a rendőrök. A moha értékét negyedmillió forintban határozták meg. A szaksajtó szerint a moha faji összetételétől, mennyiségétől és a gyűjtés helyétől függően, a legsúlyosabb esetben, akár természetkárosítás bűncselekményének is minősülhet. Az engedély nélküli gyűjtés vagy árusítás, amely 5 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.

De mire kell a sok moha?
A moha leggyakoribb felhasználási területe a virágkötészet, néhány deka növényből ezer forintos mohakoszorúkat tudnak gyártani, főleg kegyeleti, megemlékezési célokra. Felhasználják még virágcsokrok, bonszájok készítéséhez. A virágkötőknek, dísznövény kertészeteknek tudni kell igazolniuk a felhasznált moha eredetét. Nem vehetnek át olyan alapanyagot, ami nem rendelkezik ezekkel dokumentumokkal.

Gombás Attila, a Magyar Virágkötők, Virágkereskedők Szakmai Egyesületének elnöke elmondta, hogy a mohát legálisan úgy lehet gyűjteni, ha engedélyt kérnek rá, emellett persze vállalkozói engedéllyel is kellene rendelkeznie a gyűjtőnek. Gombás bízik benne, hogy a moha többsége legálisan kerül forgalomba, a kiskereskedők azonban nem találkoznak a mohagyűjtőkkel, mert a nagybani piacról szerzik az árut, ahol a nagykereskedő számlával legalizálja azt.

 
Gombás szerint Mindenszentek napján, és Karácsony előtt lendül fel a mohakereslet az országban. A koszorúalapok fele mohával készül. Vicckategóriának tartja, hogy néha importmohára szorulnak, annak ellenére, hogy az erdők tele vannak mohával. Az import párnás moha kilója egyébként 2500 forint körül van." 

Viszonylag korán felébredtünk, amúgy tekintettel arra, hogy nemzeti parkban voltunk, az éjszakát természetesen a turistaút felett lebegve töltöttük, ahogy arra Medve11 kolléga a múltkor rámutatott ;-) A reggel baromi szép volt:

Az adrenalin.blogon láttam ezt a jó kis holland Greenpeace reklámfilmet. Minden egyes üzenetével egyetértünk: tényleg mentsük meg a bozótokat meg a bozontokat ;)

Most, hogy megint esett a hőmérséklet és mindenféle esők jöttek, még jobban örülök annak, hogy sikerült augusztus 20-a körülre időzíteni idei háromnapos bükki túránkat, ugyanis baromi jó időnk volt. Érdekes, hogy amikor pénteken elindultunk, még kifejezetten hűvös volt, és nap közben sem lett túlságosan meleg, habár a nap rendesen sütött végig már aznap is. Szombattól viszont érezhetően emelkedett a hőmérséklet, de ne szaladjunk előre.

Úgy döntöttünk, Bélapátfalva felől megyünk föl a fennsíkra, egyrészt Eger felé rövidebb a vonatút Pestről, így Miskolc-Lillafüred eleve kilőve, másrészt Szilvásváradot már láttam ezerszer, így maradtunk Bélapátfalvánál. Már csak azért, is, hiszen az Eger-Putnoki vasútvonal az ország egyik legszebb vonala, itt utazni külön öröm.