mirko vosátka

Rozália téglagyár-Hűvösvölgy - Kéktúra 10

2009. február 01. 17:23 - mirko vosátka

No, a legszarabb dolog itthon ragadni. Úgy volt, hogy ma megyünk az egyik pilisi Kéktúra-szakaszt lenyomni, hetekig terveztük, mert az volt a nagy vágyunk, hogy hóban csináljuk. Az időjárás kegyes volt, ugyanis jelen pillanatokban valóban van 8-10 cm-es hó Dobogókőn. Csakhogy. Csakhogy becsöngetett ez a kibaszott influenza, úgyhogy betegség miatt el kell halasztanunk a túrát. Öröm az ürömben, hogy szerencsére nem én vagyok beteg, eddig még megúsztam az idei influenzajárványt. Abban nem merek reménykedni, hogy februárban lesz még szép havas, igazi téli idő, de hátha.

És végül is annyiban jól jön ez a kényszerpihenő, hogy megírhatom vére a Budai szakaszt, amit régen halogatok. Két részletben csináltuk meg, mert a MÁV hülye, de nem is volt baj ez így, legalább jutott két reszli szakasz a téli időszakra.

Szegény Kéktúra nem tehet arról, hogy a lakott területek így ránőttek a Budai-hegység szakaszon. Mondjuk ki őszintén: a budai rész a Kéktúra legérdektelenebb szakasza. A '66-os túrakalauz szemérmesen fogalmaz: "egy világváros és a természet találkozása." Nem azt mondom, vannak viszonylag szép részek, mint a Remete-völgy, vagy a kilátás mondjuk az Árpád-kilátóból, vagy a Hármashatár-hegyről, de úgy az egész nem nagy élmény. Ráadásul baromi közel megy a városhoz, rendesen hallani a főváros zaját, látni a fényszennyezést, nincs az a csend, meg béke, mint más erdőségekben. Szóval egyáltalán nincs olyan érzése az embernek, hogy kiszakadt a hétköznapokból, a városból, a szmogból, zajból. Na, mindegy, egyébként ezek a túraszakaszok a szürke, semmilyen, kvázi-téli időjárásra végül is nem rosszak, és korán sötétedős időszakokra kell időzíteni, mert hamar haza lehet érni. Ja, és erről jut eszembe: persze a túra végi, falusi kocsmába beülés is elmarad.

A túra első részét december elején csináltuk, az idő igazából nem volt rossz, sütött a nap, de a szél az fújt elég keményen, ami azért volt baj, mert jó hideg szél volt ez. A Rozália téglagyár (hú de költői név) - Hűvösvölgy szakaszt akartuk megcsinálni. Mind a kiindulópont, mind a célállomás hülye hely, de mindegy, mostmár igyekszem ezen kevesebbet rinyálni. A problémák ott kezdődtek, hogy az Elvira, azaz a MÁV online menetrendje azt írta ki, hogy a Nyugatiból megy rendesen a vonat Üröm felé (ez az esztergomi járat egyébként). Ugyanis rájöttem, hogy hülyeség buszozni a Téglagyárig, lehet menni vonattal is, kényelmes, gyors, stb, plusz a faszom fizet a trágya BKV-nak. Csakhogy a Nyugatiban kiderült, hogy hétvégenként a Margit-hídtól indul az esztergomi járat. Ezt persze az Elvira nem írta ki, úgyhogy ezúton is gratula. Így lekéstük a vonatot, amihez kimentünk, egy órát elvesztegettünk, mert csak a következővel tudtunk elmenni, ráadásul amúgyse időzítettük túl koránra az indulást, és ez az időveszteség pont elég volt ahhoz, hogy majd később egy kicsit megszívjuk.

A vonat tényleg a Margit-hídtól indult, Desiróval utazhattunk, mint ezen a vonalon általában, a kalauz pedig hiperudvarias volt. Üröm megállóhelyen szálltunk le, aztán onnan begyalogoltunk a Téglagyárig. Pecsét rendben volt a kapu mellett az oszlopon, a kutyák a kerítés mögött, azzal se volt probléma. Olvastuk a fórumokon, hogy van, amikor ugatnak, meg el vannak eresztve, vagy ilyesmi. Most szerencsére ilyen nem volt. A hatvanas években egyébként nem itt volt a pecsételőhely, hanem a vasúti átkelőnél egy kis vasutasbódéban.

A Téglagyár utáni szakasz szintén elég felejtős. Illetve mégse, hiszen a városszéli szemétlerakatok mély nyomot hagytak bennünk. Kacskaringósan kúszik fel az út a Csúcs-hegyi-nyeregbe. Régen ezen a tájon állt a Csúcs-hegyi turistaház, természetesen ez is mára már az enyészeté. Nem sikerült kinyomoznom, mikor tűnt el, de 1926-ban épült, ha minden igaz. Régen a turistaházban is volt pecsételőhely.

Kilátás a Guckler Károly útról a Pilis felé:

A nyereg után egy nagyon kellemes séta vezet a Guckler Károly úton a Virágos-nyeregig. Ez egy szintút, amit Guckler Károly erdőfőtanácsos, székesfővárosi erdőmesterről neveztek el, ugyanis ő építette ki ezeket az oldalutakat a Hármashatár-hegy és a Csúcs-hegy oldalában. A félreértések elkerülése végett: nem ő nevezte el magáról... Tényleg kellemes oldalutak ezek, aztán el is értünk a Virágos-nyeregig, de előtte nem sokkal még láttunk egy fekete harkályt is. Nem nagyon ritka madár, de nem is túl gyakori, mindig örülök, ha látok.

A Virágos-nyerget nagyon vártuk már. Egyrészt iszonyat éhesek lettünk eddigre, és itt elvileg lennie kellett volna egy kocsmának, ami pecsételőhely is. Gondoltuk, itt a melegben el tudjuk fogyasztani uzsonnánkat. A kocsma tulajdonképpen meg is volt, a villany is égett odabent, csakhogy zárva volt az ajtó, a csöngetésre meg senki nem jött ki. A pecsét szerencsére megvolt, azt benyomtuk a füzetbe, aztán a kocsma "kerthelyiségében" (ami viszont tárva nyitva állt), megkajáltunk sajátból. Egyébként a hatvanas években itt állt valahol a Betyár vendéglő, szerintünk ma már nincs meg.

Kemény út vezet föl a Viharos-hegyre, de a Budai-hegységben kicsik a méretek, úgyhogy egykettőre fent voltunk, innen már nem is volt messze a Hármashatár-hegy. A Hármashatár-hegy nem turistáknak való hely, ez inkább csak egy városkörnyéki szabadidős hely, külön túrát erre a környékre szervezni - szerintem - hülyeség. Ez meg is látszott a söröző árain, ahol tulajdonképpen fővárosi árakért lehetett inni, meg enni. Jó, oké, a Nagy-hideg-hegyi turistaház sem olcsó hely, de ott legalább a közönség szűrve van.

A pecsét a GSM adótorony kerítésén rendben megvolt, viszont itt már olyan erős, hideg szél fújt, hogy alig lehetett kibírni. Márpedig innen jó a kilátás Budapestre, csináltunk is jó pár fotót. Az már itt látszott, hogy a nap kérlelhetetlenül megy lefelé, A túránkból pedig még hátra volt majdnem ugyanennyi. A dolog csalóka, ugyanis még csak fél négy volt, de hát decemberben ez már a naplemente időszaka.

A Hármashatárhegyről sietve indultunk lefelé a Szépvölgyi útra, de nem tudtuk behozni a lemaradást. Mire fölértünk az Árpád-kilátóhoz, koromsötét volt. Persze itt is csináltunk jónéhány fotót, aztán megpróbáltunk továbbmenni. Aki még nem éjszakai túrázott ismeretlen terepen, az nem is igazán tudja, hogy mi a fárasztó ebben. Hiába a jó zseblámpa, meg a térkép, az utat nagyon el lehet téveszteni. Ráadásul az Árpád-kilátónál nagyon logikátlanul vannak fölfestve a jelzések. Nem értem, minek csináltatni a Kékkel egy hurkot, semmi értelme, hiszen mindenki egy irányból jön, és ugyanarra megy vissza, ha a kéket csinálja. De lehet, hogy ez csak a mi problémánk volt.

A Látó-hegy aljában lévő sportpályáig, és az utak kereszteződéséig sikeresen lejutottunk, el is indultunk a Glück Frigyes úton a Hűvösvölgy felé, de itt jól megszívtuk. Véletlenül lekanyarodtunk egy ösvényre, ami levitt minket a Görgényi utcával párhuzamosan futó Zöld jelzésre. Egyszercsak azt vettük észre, hogy baromira nem ott vagyunk, ahol lennünk kéne. Viszont útközben hallottunk vaddisznókat, eszméletlen, hogy mennyire közel merészkednek a kertesházakhoz. Aki már túrázott éjszaka, ismeretlen terepen, az tudja, hogy megy ez, az ember észre sem veszi sokszor, hogy elágazáshoz érkezett, bármilyen jó zseblámpája van, és máris kész az eltévedés. Nekünk a legfőbb problémánk az volt, hogy a hűvösvölgyi kisvasút irodája 17:40 körül zár be, addig még 20 percünk volt. Amúgyis még egyórás út állt előttünk, plusz ha még el is tévedünk olykor, akkor lett volna az másfél is, úgyhogy semmiképpen nem értünk volna oda 17:40-re. Itt szívtuk meg a nap eleji egyórás csúszást. Úgyhogy a túrát megszakítottuk, és a Görgényi útcán keresztül elmentünk egy buszmegállóig, onnan meg haza.

A túra hátramaradt szakaszát januárban tudtuk csak pótolni. Hogy véletlenül se kelljen a kisvasút irodájának zárásával foglalkozni, ezért úgy döntöttünk, hogy a biztonság kedvéért Hűvösvölgytől indulunk (a múltkor ugye ez lett volna a végpont). Ez azért is jó, mert a Látó-hegytől nem messze van a Pálvölgyi csepkőbarlang, aminek van egy jó kocsmája, ez a barlangtúrák várakozóhelyisége tulajdonképpen, de kocsmaként is üzemel, úgyhogy oda be tudunk térni a túra végén.

Délután indultunk, ez nem igazi kirándulás volt, csak egy séta. A kisvasút irodájában szokás szerint jó fejek voltak a vasutasok, pecsételtek. Aztán nekivágtunk az útnak. Át kell ugye kelni a Hűvösvölgyi úton, aztán a Glück Frigyes úton végig az Árpád-kilátóig. Na, a Glück Frigyes út már turistaösvény, még ha kiépített is. Glück Frigyes egyébként a Svábhegyi Egyesület elnöke volt 1904-től 1910-ig. Vicces, hogy Svábhegyi Egyesület és sváb a fickó is. A lényeg, hogy az ő kezdeményezésére építették föl a János-hegyi kilátót és az Árpád-kilátót is. Ezért nevezték el róla később a Szépvölgytől az Árpád-kilátó érintésével a Hűvösvölgyig vezető sétautat.

Vitorlázóreptér:

Tehát mi a Hűvösvölgytől indultunk, lassan elértük a vitorlázórepülőteret, itt látható egyébként az a bizonyos régi határkő is. Majd elértük a Mátyás-féle vadaspark emléktábláját, mellette a második világháborús bunkerrel. A Vadaskertről annyit érdemes tudni, hogy ezen a tájon állt egykor Mátyás király vadaskertje, fallal volt elkerítve, és a park délnyugati sarkában állt a király nyéki kastélya. A Határnyeregtől nincs messze az Oroszlánszikla. Mire ide értünk, már ment le a nap, de ez most nem volt kínos, mert délután indultunk, és nem is volt már sok hátra. Azt olvasni, hogy az Oroszlánsziklát a harmincas években egy kicsit utánafaragták, talán hogy még oroszlánszerűbb legyen, de a második világháborúban megrongálódott. Nagyjából ennyi volt az út, meg is érkeztük a sportpályához, onnan lementünk a Szépvölgyi útra, majd a Pálvölgyi kocsmába. És aztán haza.

Határkő:

Vadaspark emléktábla:

Oroszlánszikla:

Viszont több szempontból is fontos túra volt ez. Egyrészt ez volt a tizedik kéktúránk. Kerek szám. Másrészt megvan a második teljes szakaszunk. teljes hegységünk. Az első ugye a Börzsöny volt, a második most a Budai hg.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr55916234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2009.02.02. 23:49:17

Azé elég jó képeket csináltál erről a "reszliről" :)

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.02.03. 18:17:33

hát köszi :) de igazából csak annyi, hogy volt egy két jó kilátóhely.

nem a kedvenc szakaszom volt :(

gepesztechnikus 2016.08.02. 21:27:25

@mirko vosátka: Csak hogy okosabb legyél! A ROZÁLIA TÉGLAGYÁR nem fantázia név,hanem ott volt a Rozália téglagyár,amig valakinek nem kellett a terület kutyaidomitás céljára,mondván,hogy kell a népnek ,akik a 47ezerből élnek.
Nem rég még ott volt a téglagyár szép ,műemlékjellegü,oszlopos épülete,de az is útban volt a gazdagnak.Vannak képeim róla.Mindent elpusztitani ami régi és szép volt,mert mi akosabbak vagyunk,meg te is MIRKO!
süti beállítások módosítása