mirko vosátka

Bükki háromnapos (2010) 1. rész

2010. szeptember 04. 15:12 - mirko vosátka

Most, hogy megint esett a hőmérséklet és mindenféle esők jöttek, még jobban örülök annak, hogy sikerült augusztus 20-a körülre időzíteni idei háromnapos bükki túránkat, ugyanis baromi jó időnk volt. Érdekes, hogy amikor pénteken elindultunk, még kifejezetten hűvös volt, és nap közben sem lett túlságosan meleg, habár a nap rendesen sütött végig már aznap is. Szombattól viszont érezhetően emelkedett a hőmérséklet, de ne szaladjunk előre.

Úgy döntöttünk, Bélapátfalva felől megyünk föl a fennsíkra, egyrészt Eger felé rövidebb a vonatút Pestről, így Miskolc-Lillafüred eleve kilőve, másrészt Szilvásváradot már láttam ezerszer, így maradtunk Bélapátfalvánál. Már csak azért, is, hiszen az Eger-Putnoki vasútvonal az ország egyik legszebb vonala, itt utazni külön öröm.

Bélapátfalvát abszolút az elhagyott mészkőbánya, azaz a félig-meddig lebontott Bél-kő szikláinak látványa uralja, mindenhonnan ezt látjuk, bármerre megyünk a faluban.

Természetesen van más látnivaló is, mi is a középkori ciszterci apátságot vettük célba, és igaz, hogy láttam már kétszer, de mindig szeretek ide eljönni. Amúgy, ha az apátságot akarjuk felkeresni, legjobb valahogy hétköznapra időzíteni, amikor kevesen vannak és nyugodtan elüldögélhetünk ezen a helyen. Amikor mi voltunk, háromnapos ünnep volt, így sokan voltak, de sebaj, mert készíthettünk jó kis fotókat. A monostor romjai között fakadó jóvízű Mária-forrásról elfelejtettem képet lőni, helyette egy másik látványosságot fényképeztünk, íme:

Amúgy érdemes a Mária-forrásból feltölteni a vízkészletünket, mert a közeli Kolacskovszky-forrás nem nézett ki túl megbízhatóan. Ja, és persze az apátságról is készültek képek.

 

És a jellegzetes béletes kapu:

Elvileg a Kéken indultunk volna tovább, ami a parkolóból vezet tovább Mónosbél illetve a Telekessy-th irányába. De csakhamar elvesztettük a jelzést. A térképem se túl friss (ebből még akadt gondunk a túra folyamán), de a Bükkben a jelzések sem mindig vannak jól fölfestve. Szerencsére volt nálunk gps, ami ilyen helyzetekben baromi jól jön. Az az igazság, hogy régóta túrázom és eddig is térkép segítségével tájékozódtunk, és elboldogult az ember mindig valahogy digitális kütyük nélkül is, a rendszerváltást megelőző évtizedekben pedig a maiaknál sokkal pontatlanabb turistatérképekkel kellett bíbelődniük a túrázóknak, mégis elvoltak valahogy, tehát a gps nem létfontosságú dolog, de néha eszméletlenül jól tud jönni, lerövidíti a tájékozódást, időt spórol, és rendet vág az olykor hiányosan/logikátlanul festett turistajelzések káoszában, és jó segítséget nyújt akkor is, ha a terepen derül ki, hogy a térképünk kiadása után változtak az útvonalak.

Lényeg, hogy visszataláltunk a Kékre és egy kényelmes sétával elértünk a Kolacskovszky-forráshoz, ami eléggé romos volt, és egyáltalán nem keltette azt a benyomást, hogy egy tiszta vízű, gondozott forrásról lenne szó, úgyhogy itt nem töltöttünk vizet.

Innen jött a kemény része, ami mint utólag kiderült, nem is volt olyan kemény. A Bükk ugyanis odafent fennsík, nem túl jelentős szintkülönbségekkel, de a fennsíkra magára meredek utak vezetnek fel minden irányból, vannak kényelmesebbek és vannak durvábbak, mi egy kényelmesebbet választottunk természetesen. Tehát a Kolacskovszky-forrástól a Piroson haladtunk tovább, ami egy ideig a patakvölgyben halad, majd lefordul balra a Közép-bércre, majd a legvégén a Homonna-tisztásra lyukad ki. Útközben szép kilátás nyílik Bélapátfalvára és a Bél-kőre is.

 

A Homonna-tisztástól nem messze meg akartuk keresni a Bársonyos-forrást is, de aztán letettünk róla, mert túlságosan vissza kellett volna menni a Zöldön, és így túra elején soha nem tudjuk, hogy mennyire kell spórolni az idővel.

A Homonna-tisztás jó kis pihenőhely, útkereszteződés, vannak jó kis asztalok, ahol le lehet ülni kajálni és vannak eligazító táblák, amik egyébként mindenfelé megtalálhatók a Bükkben. És ha még a vizünk is fogytán volna, akkor elvileg a közelben van a Bársonyos-forrás is, szóval jó kis hely.

Egy kopjafát is kihelyeztek a közelben, az én térképem még ezt nem jelöli. A Bükkben jó pár katonasír van, egyszer alaposan utánanézek, milyen harcok folytak ezen a területen. Mindenesetre szerencsétlen katonákat sajnálja az ember, akár németek voltak, akár ruszkik, akár magyarok, valószínűleg nem jószántukból harcoltak és haltak meg távol az otthonuktól és családjuktól egy erdő közepén a háború befejezése előtt nem sok hónappal.

De láttunk egy oldszkúl fém-útjelzést is az egyik fán:

Innen a Zöld jelzésen északi irányba haladtunk tovább a Galya-nyereg irányába, itt csapott meg minket az az érzés, hogy fent vagyunk végre a Bükkben, habár ez a tájék még korántsem az a töbrös, fehér sziklás, bükkös vidék, ami a fennsík belsejére jellemző, sajna nem értek hozzá, így nem tudtam eldönteni, hogy az a vöröses kőzet, amiből itt a sziklák álltak, az valamiféle mészkő, vagy a szarvaskői vulkanikus részhez tartozik?

Ahogy a Galya-nyereg felé igyekeztünk, a Zöld nemsokára egyesült egy bicikliútnak is használt, elég jól kiépített erdészeti úttal. Itt megejtettem szokásos csalánkúrámat, de ezt már talán említeni sem kell.

A Galya-nyereghez közeledve megint segítségül kellett hívnunk a gps-t, ugyanis a térképemhez képest a Zöld jelzést teljesen másmerre vitték el. Számunkra pedig ezen a szakaszon nagyon fontos volt, hogy tudjuk, hol vagyunk, ugyanis a Sándor-kútból akartuk föltölteni estére és holnapra is a vízkészletünket, de oda a Zöldről nem vezet jelzés, csak egy jelzetlen erdészeti út, ami a térképen persze egyértelmű, de ugye tudjuk, hogy a valóságban sokminden másképp szokott festeni. Szerencsére a gps segítségével kivédtük a hiányosan fölfestett jelzéseket is és végül eltaláltunk a Zöldről a Sándor-kúthoz. Nem voltunk biztosak benne, hogy ez a kút mennyire van kiépítve, és hogy egyáltalán működik-e, mindenestre pár nappal a túra előtt rákerestem a neten és csodák csodájára találtam egy adatot, miszerint 2009-ben felújították. Ez jó hír volt. A helyszínen kiderült, hogy a kúthoz magához szerencsére Zöld Kör jelzés vezet, amúgy egy vadkerítésen belül van, méghozzá viszonylag mélyen lent a Mellér-völgyben. A kút csalóka. Több cső is jön belőle, de alig csöpög belőlük a víz, kicsit kétségbeestünk, hogyan fogjuk így feltölteni a fejenként 4 liternyi vizet.

Elég árnyékos a fotó, de talán látszik valami, a csövek is.

Aztán rájöttünk, hogy a csövekkel nem kell foglalkozni, ki kell nyitni a kút ajtaját és sima merítős forrásként használni. Így is tettünk, a víz iható, semmi bajunk nem lett tőle. Tehát aki a Bükknek ezen a részén jár, és vizet akar vinni a fennsíkra, az innen vihet nyugodtan, a kút létezik, működik.

A Sándor-kútnál is van egy Zöld jelzés, de ez nem ugyanaz a Zöld jelzés, amin eddig jöttünk (ha nagyon pontos akarok lenni, akkor tulajdonképpen ugyanaz, csak tesz egy kört és itt jön vissza, de ez most a tájékozódás szempontjából mindegy volt). Ezen folytattuk tovább utunkat észak felé.

Napsütötte rét a Sándor-hegy aljában, innen indul a Zöld Kör a forráshoz:

Egy kemény emelkedővel felkapaszkodtunk a Sándor-hegy és a Messzelátó-hegy nyergébe, majd kiérkeztünk a Zöld-rét nevezetű csodaszép rétre. Ez már tipikus bükki táj töbrökkel, fehérlő ördögszántásokkal és hűs bükkösökkel.

A nyereg felé:

Zöld-rét:

A Zöld-réten szintén van eligazító tábla és asztalka is, itt pihentünk, kajáltunk és tájékozódtunk, majd indultunk tovább a Kásás út nevezetű úton, amely amúgy a Kék-Sárga jelzés. Mentünk még kb egy kilométert, láttunk egy rakás muflont, és itt, a közelben ért véget első napunk. Ha a kilométereket nézem, nem erőltettük túl magunkat, de szándékosan nem is akartuk.

Bükki alkony:

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr912270962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2010.09.05. 17:19:40

Szép képek, örülök ennek a bejegyzésnek és várom a folytatást! Annyira ismeretlen számomra a Bükk!:S Kétkezemen meg tudom számolni hányszor voltam ott:(((

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.09.06. 11:02:48

@adamnfl: köszi! pedig milyen szar gépem van :D

igyekszem a következő résszel, örülök, hogy érdekel :) sajnálom, hogy most így alakult, hogy nem hívtunk, de remélem rendeződnek a dolgok hamarosan

Medve11 2010.09.09. 09:31:03

Hejhó, jó a leírás, köszi!

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.09.12. 12:38:05

@Medve11: köszi, hogy elolvastad! már kint is van az újabb!

oldbikeold 2010.11.22. 10:29:19

A Sándor kutat felújító nagy Jánossal már találkoztam Ő az őr-kő réti ház gondnoka és tőle kaptam egy-két új infót.pl:angyalszár kő szépségét!
picasaweb.google.com/103478529843389805908/BukkiOsziSzinkavalkad#5525788474588586066
+ a Gyetra kunyhót is Ő építette/kevés ember ismeri!/ az "átkos" korszakban a tiltás ellenére---megtalálod itt:felsőtárkány-K,P-napsugár ház-tovább a gyetra völgyben/remekül járható-bringázható út/jávoros kúttól 500 m-re!K-re!

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.11.22. 15:42:07

@oldbikeold: köszi az infókat! sok ilyen ember kéne még, mint Nagy János!
süti beállítások módosítása