Hiába mutat a naptár márciust, aztán áprilist, az igazi tavaszt én akkor is onnantól számítom, amikor a madarak elkezdenek énekelni, amikor a fekete rigót már hajnalban lehet hallani. És amikor esténként csattog a fülemüle. Persze erdőben ezer más madár is elkezd ordibálni ilyenkor, az erdei pintyek, a vörösbegyek, a mindenféle poszáták, de ezeket mi itt a városban nem nagyon halljuk. A fekete rigót és a fülemülét viszont igen. A minap is mentem haza este kilenckor, és hallottam, hogy a közeli bokrosból már szólnak a fülemülék, nagyon megörültem.

A lényeg, hogy a fülemülének az az egyik különlegessége, hogy éjszaka is dalol, a Magyar Madártani Egyesület pedig kitalált egy jó kis programot, ami majdnem olyan, mint ősszel a szarvasbőgéshallgatás (végül is az is párzás), de valamivel egyszerűbb kivitelezni. Szóval, akinek gyerekei vannak, vagy akit érdekelnek a madrak, az menjen fülemülét hallgatni, a programot most szó szerint idézem:

A program késő délután 17-18 h körül, tehát még világosban, az érdeklődők gyülekezésével kezdődik a meghirdetett, többségében könnyen megközelíthető települési helyszíneken. Amint összegyűlik 15-20 fő, madarász terepi vezetőinkkel folyamatosan indulnak a madármegfigyelő csoportok egészen 20-21 h-ig.

Bár a rendezvény fő attrakcióját a  fülemülék koncertje jelenti, a májusi estéken számos más madárfaj: rigók, vörösbegy, poszáták képviselői is énekelnek, így folyamatosan van mit hallgatni. Ráadásul ebben az időszakban már sok madárnak fiókás fészekaljai vannak, ezért az időben érkezőkkel többnyire etető madarakat is meg tudunk figyelni, egészen a nappali világosság utolsó perceiig.  A csoportvezetők a rövid, nem kimerítő, sétáló sebességű túra közben folyamatosan felhívják a figyelmet a kínálkozó látnivalóra, mesélnek a madarakról, beszélgetnek a vendégekkel, és természetesen kérdezni is lehet tőlük.

Amint az esti szürkület teljes sötétségbe fordul, a többi madár elhallgat és rázendítenek a fülemülék. Ilyenkor a hímek se látnak, se hallanak, nemigen zavartatják magukat, ezért a csoportok nem ritkán 2-3 méterről hallgathatják az elképesztő hangerejű és változatosságú éneklést.

A program 21-22 h körül zárul, mert ilyenkor a fülemülék néhány órára elhallgatnak, rövid pihenőt tartanak, hogy aztán éjféltől hajnalig folytathassák szerenádjukat.

 A fülemülehallgatás sok helyen lesz és más más időpontokban, ide kattintva lehet részletesen tájékozódni ezekről. Diósjenőn például most vasárnap lesz.

És végezetül egy kis ízelítő:

Itt a tavaszi túra- és kirándulószezon, erre szerencsétlen lillafüredi kisvasutat pont most tette tönkre az áradás. Legalábbis egy szakaszát. A lillafüredin egyébként még nem utaztam, csak szilvásváradin és a felsőtárkányin, de tudom, hogy ez a vonal is nagyon szép és vadregényes. Sajnos a kisvasutak nem túl magas költségvetésből üzemelnek, így egy ilyen rossz húzás a természettől eléggé nehéz helyzetbe hozhatja a kisvasutasokat. Reméljük, sikerül helyreállítani, mert a kisvasút a legkörnyezetbarátabb közlekedési eszköz az erdőben, főleg Nemzeti Parkban (merhogy a Bükk az az). A hír a Kötött pálya blogon jelent meg, fényképek is itt láthatók, katt ide.  

Ez meg már lassan olyan, mint egy Mándy-novella. Elfáradt nyugszék.

Mondjuk a dolog nem ennyire vicces, a kép a Szállásoki-rétek valamelyikén készült Királyréttől nem messze, nyilván a kedves kempingező család ide dobta ki a táborozás végén a tönkrement nyugszéket, nem ám berakni a kocsiba és kidobni rendes szeméttárolóba, az túl bonyolult. Az jutott eszembe, hogy gyakran látok táborozni embereket a Szállásoki-réteken, főleg nyáron, a Nemzeti Parknak környezetterhelési költséget kellene velük fizettetni, még akkor is, ha nem hagynak maguk után nyugszéket.

Az ilyen nyugszék-kidobó barmokkal meg nem tudom, mit lehetne kezdeni, tényleg nem állhat minden táborozó mellett egy őr, hogy figyelje, mikor dobálnak el valamit. És persze újból felmerül a kérdés, ami ilyenkor szokott, mi a francért érzi úgy valaki, hogy neki erdőben kell táboroznia, ha egyszer nem látja át, hogy mi a különbség a szeméttelep és az erdő között? Akkor miért nem megy egy szeméttelepre?

Habár a múlt hét végére szombatra mondtak szép időt (és úgy is lett), vasárnapra meg borúsat, én mégis vasárnap vágtam neki a Börzsönynek. Jobban szeretem a vasárnapokat, ilyenkor lemegy a szombati nyüzsgés, nyugisabb az erdő, és amikor este Királyrétre visszaérek kellemesen elzsibbadva, akkor is csönd fogad. Hát ez most nem jött be, mert Húsvét hétfő szabadnap volt, így sok kiruccanó ténfergett Királyréten még este hatkor is, de sebaj. Reggel, amikor indultam még töküres minden, a legtöbben meg amúgyis csak a Nagyhideghegy-Csóványos vonalon képesek mozogni, a többi csodálatos útvonal rendszerint kihalt a Börzsönyben, ez most is így volt. A Pogányvár felé nem találkoztam egy lélekkel sem, pedig jó útvonal, a Foltán-keresztet és a Hárombarát-nyergét összekötő Kék Kocka pedig szinén kihalt volt, pedig ez is egy kellemes út.

A Sajikút felé:

Mivel régen nem voltam már túrázni, ezért a régi és kedvenc útvonalamat választottam, a Sajikút felől felmenni a Foltán-keresztig. Legnagyobb örömömre a régi-Sajikút végre működött.

Most, hogy a Börzsönyblog felhozta ezt a forrás témát, hirtelen elkezdett érdekelni, hogy vajon a Mátrában, vagy a Börzsönyben van-e több forrás. Elkezdtem utánanézni otthoni túrakönyveimben, és az első meglepetés akkor ért, amikor észrevettem, hogy a legtöbb Mátra útikönyvben nincs is vízrajzzal foglalkozó rész. Amelyikben meg van, abban sem említik szám szerint a forrásokat. Ezzel szemben a Börzsöny útikönyvekben amióta világ a világ vannak külön vízrajzos fejezetek, és ebben szám szerint említik is, hány forrás van kábé a Börzsönyben, és abból körülbelül hány darab foglalt (a hatvanas-hetvenes években 50 körüli volt a foglalt források száma).

Ennél viszont sokkal érdekesebb dolgot is találtam. Amikor szeptemberben a Mátrában voltunk, akkor figyeltük meg, hogy vannak olyan nagyon szépen kiépített források a hegységben, amikből alig csordogál a víz. Ilyen például az Angic-forrás, a Nagybükk-forrás, Útépítők-forrás. Azt gondoltam, ez simán csak azért van, mert esetleg időszaki források, vagy mert az idők során lassan kiszáradtak. Az 1930-as és az 1954-es Mátra útikönyvekben viszont most megtaláltam a megoldást. Az egésznek a nyitja az, hogy a hegység déli oldalának forrásai nem olyan bővízűek, mint az északiak. A népnyelv a Mátraszentimre, Mátrakeresztes, Galyatető déli oldalának forrásait csurgó-nak nevezi, ez megjelenik a Buta-Paja-csurgó, a Galya-csurgó, Szálka-csurgó nevében is. Szóval ezek nem kiszáradóban lévő források, mint a Börzsönyben például a régi-Sajikút, vagy a Rózsa-forrás, hanem ezek mindig is ilyen csurgók voltak. Egy másfélliteres palackot megtölteni belőlük egy örökkévalóság. A Mátrában vannak helyek, ahol erre a dugós megoldást választják, de úgy tűnik, nem mindenhol. Viszont gyönyörű a foglalatuk.

Annyit keseregtem itt már azon, hogy a források nincsenek karbantartva, hogy most lássunk egy igazi jó hírt. Egyébként az nem teljesen igaz, hogy a források nincsenek karbantartva a Börzsönyben, hiszen az erdészet és a Nemzeti Park sok forrást próbál rendben tartani. De az állandó tisztításhoz önkéntesek kellenek ugye, negyedévente ki kell pucolni a források lefolyó részét minimum, erre is jó volt anno a turistamozgalom, az erdészektől és természetvédelmi őröktől nem lehet elvárni, hogy forrásokkal bajmolódjanak, mikor van elég dolguk.

És a jó hír, ami viszonylag friss, pénteki:

"Ha értő szemmel járunk hegyvidéki erdeinkben, egy idő után valósággal keresni fogjuk a szomjat oltó, életet adó, hegyből előtörő forrásvizeket. A turistatérképen jelzett foglalások azonban sokszor okoznak csalódást, s laikusként is sajnálkozunk azon, hogy a kosztól, szeméttől mentes csobogó csupán a képzeletünkben élt. A terület legjobb ismerői, az erdészek munkájuk során újból és újból elvégzték a legszükségesebb karbantartásokat, de jelentős pénzügyi források hiányában ez csupán tűzoltásra volt jó. A megoldást az európai uniós társfinanszírozású Közép-magyarországi Operatív Program hozta el. A program keretében a térség legnagyobb erdőgazdálkodója, az Ipoly Erdő Zrt. Sikeres pályázatával csaknem kétszáz milliós támogatást nyert el a legsürgetőbb természetvédelmi munkák megvalósítására, köztük a kisvizes élőhelyek felújítására és védelmére."

Olvasható a NatGeo honlapján. Minden szavával egyetértek.

"Páratlan lehetőséget jelent, hogy az Európai Unió és a Magyar Állam közös tehervállalásának köszönhetően az állami erdőkben – a hagyományosan zajló erdészeti tevékenység mellett – a természetvédelmi munkákat európai uniós pályázati források segítik. A program horderejét jól érzékelteti, hogy amíg korábban évente átlagosan 5–8 forrást felújítására kerülhetett csak sor, addig a kétéves projekt mintegy 50 forrást érint. Ezeknek a forrásoknak különleges jelentőségük van, hiszen a foltos szalamandra, pettyes gőte, alpesi gőte, illetve egyes védett kérész és tegzes fajok élő- és szaporodó helyei. A forrásteknők tisztítása és a forrásfők helyreállítása után ezek az élőhelyek egyszerre adnak teret védett növény és állatfajoknak, biztosítva hosszú távú fennmaradásukat. A munkákat rendkívül körültekintően, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakembereivel közösen végzik, hogy ezek a különleges életterek semmilyen szempontból ne sérüljenek. A források mellett 15 kisebb tavat mentettek meg a feltöltődéstől. A természetvédelmi beavatkozástól a kétéltűek szaporodásában várnak pozitív változásokat."

50 forrás felújítása a korábbi 5-8 helyett!!! Ez tízszer annyi. És itt nem csak tiszításról, hanem igazi helyreállításról is szó van. Annak meg külön örülök, hogy a források nem csak a szomjunkat oltják, hanem természetvédelmi értéket is képviselnek, élőhelyet adnak mindenféle állítoknak is. Remélem a Fekete-völgyi Fekete-kutat is helyre lehet még hozni, az elmúlt években elég lepukkantnak látszott.

És egy idézet a cikk elejéről:

"Magyarország egyik legtisztább, természetes szűrővel ellátott vízgyűjtő területe a Börzsöny. A hegység bővelkedik a tiszta vizű forrásokban. Egybefüggő erdőségeinek vízgyűjtőjét nem törik meg lakott területek, nem szennyezik ipari létesítmények. Forrásai pedig nem csupán az ember számára hoznak felüdülést. Egyúttal rengeteg védett faj élőhelyéül szolgálnak. Ezért tűzték ki célul az állami erdőket kezelő helyi erdészek, erdőmérnökök a leromlott állapotú források felújítását."

Szóval egy újabb értéke a Börzsönynek, hogy az egyik legtisztább természetes szűrővel ellátott vízgyűjtő hely. Persze, hiszen nem épült egy olyan üdülőövezet a kellős közepén, mint a Pilisben a Dobogókő.

Teljes cikk itt található.

Az ember (pontosabban a túrázó) mindig irigykedve néz vissza az átkosba, illetve a háború előtti évtizedekbe, amikor még hazánkban létezett túramozgalom és rengeteg turistaegyesület működött. Ezekben az időkben forrásokat foglaltak, és azokat rendszeresen karban is tartották, kilátókat építettek (na jó ezt ritkábban), turista pihenőket, esőbeállókat eszkábáltak. Persze a Kádár-rendszerben sem volt minden fenékig tejfel, hiszen rengeteg turistaházat, menedékházat hagytak szétrohadni, de azok a források és túraútvonalak, amiket én is szoktam emlegetni itt a blogban, jó részben akkor születtek meg, a bejegyzéseimben le is szoktam írni a születési dátumokat.

A múlt hét végi Ma Reggelben volt egy blokk az erdei tavaszi nagytakarításról, Peták Istvánt is meghívták, aki annak idején a Másfélmillió lépés stábtagjaként végiggyalogolta Magyarországot. És a meghívottak között volt egy cserkészvezető is. Nem viccből, és nem ironikusan mondom, hogy dicséretes, amiről beszámoltak: szeméttakarítás, faültetés, renoválás. De kevés. Tudom, hogy rosszindulatúnak tűnik, meg a pálya széléről bekiabálásnak, de sajnos így van. És most nem Peták Istvánra, meg az Oszoly Környezetvédő Egyesületre gondolok, hanem a cserkészekre. Srácok, ez kevés. Komolyan azzal dicsekedtek, hogy ti mennyit táboroztok ("A cserkészetnek a természet a játszótere."), és hogy milyen közel álltok a természethez? Én ennek semmi nyomát nem látom. A szeméttakarítás szép dolog, hasznos dolog, de ennél azért tovább kéne lépni. Ha nem látjátok, hogy mit kéne csinálnotok, akkor kamu, hogy ti közel álltok a természethez. Aki gyakran kirándul, valóban a hegyekben, és nyitott szemmel, annak rögtön szemet szúr, hogy miket lehetne itt még csinálni a szemétszedésen kívül. Például forrást tisztítani, foglalni, túrautakat karban tartani.

A hét - természetjárókat, természetkedvelőket érintő - legrosszabb híre egyértelműen a fecskék számának csökkenésével kapcsolatos hír volt. Természetesen a hazai fecskeállományról van szó. Tudományos alapon persze a bálnák kipusztulása, meg a dodó kihalása is gáz, de lássuk be, minket magyarokat ez érzelmileg annyira nem érint meg, képeken láttunk csak dodót meg bálnát is, az értelmesebbje felfogja esetleg, hogy biodiverzitás, a hülyébbje persze még ennyit se ért meg. De a fecske! Egész gyerekkoromhoz hozzátartoznak a fecskék, a füsti, meg a molnár, habár én a füstit jobban szerettem, mert elegánsabb volt. Nem csak a falusi házak eresze alatt fészkeltek sokszor, hanem városi házak lépcsőházaiban is, az emberek meg úgy általában szerették, kicsit szent állat volt, mint a gólya. Ő hozta meg a tavaszt, és amikor nyár végén gyülekezni kezdtek, akkor lehetett tudni, hogy közeleg az ősz.

(Kép forrása: MME, ifj. Vasuta Gábor)

Aztán persze megjelentek a gusztustalan nejloncsíkok az ereszek alatt. Érdekes, hogy azok az emberek, akik annyira finnyásak voltak a fecskeszarra, képesek voltak gusztustalan nejlonzacskó-csíkokkal elcsúfítani saját házukat. Egyébként nagymamám házának eresze alatt is volt vagy 6-7 fecskefészek, tehát saját tapasztalatból mondom, és nem más faszával verem a csalánt, amikor kijelentem: a fecskeszar nem olyan vészes, nem olyan gusztustalan, mint a galambszar mondjuk, és könnyen el is takarítható, szóval ezt a nejlonozást a világon semmi sem indokolja. Viszont szerencsétlen madaraknak így kevesebb fészkelőhelyük lett, de nem csak a fészkelőhelyről van itt szó, hanem egy visszataszító mentalitás terjedéséről is. Az MME honlapján megdöbbentő és bicskanyitogató képeket láthatunk arról, hogy a szupermarketek eresze alá fecske ellenes tüskéket raknak ki, mintha bazmeg betörőkről, vagy galambokról lenne szó (képet lásd alább, egyébként az igazság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az Egyesület cikkében azt írják, van amikor indokolt az ilyen tüske, pl hogy a bevásárlókosár tárolót ne szarják össze a madarak, de van ahol egyszerűen csak bunkóságból rakják ki).

Plusz a mezőgazdaság és állatartás hazánkban összeomlott, ezért a kajájuk is kevesebb lett, ehhez hozzájött még a klímaváltozás, és most ott tartunk, hogy egyik legkedvesebb madarunk teljesen megritkulhat, eltűnhet.

Amikor az előbb rákerestem, hogy hol jelentek meg erről hírek a héten, akkor kiderült, hogy a fecskék megritkulásáról már tavaly is volt hír, sőt 2007-ben is. Vagyis ez egy aggasztó folyamat, nyilván nem ma kezdődött. Az inforádió honlapján meghallgatható egy audió anyag, amiben Orbán Zoltán elmondja, mit lehetne tenni, hogy megállítsuk a pusztulást, de valahogy rossz érzése van az embernek, hiszen itt globális folyamatokról is szó van, a klímaváltozás is bejátszik, ráadásul az állatartást is fel kéne valahogy támasztani.

2010. a fecskék éve, az MME honlapján minden elolvashatunk a védelmükről, lehet kirakni mesterséges fészkeket, mesterséges ereszeket, ahová fészkelnek, és csinálhatunk nekik sárlelőhelyet, ahonnan a fészkükhöz szerezhetnek anyagot.