Úgy látszik egyeseknek az árvíz idején sem megy el a humorézékük, és ez így van jól, legalább egy kicsit felvidulunk. Ehhez az árvízi tudósításhoz nem is kell kommentár, kommentálja a videót maga a szerző. Talán csak annyi, hogy a Szinva forrástól megyünk végig bringával a Bükk aljában, egészen Diósgyőrig. A legjobb dumák a "mangrove erdő is van", meg a "feltűnt az ismeretlen égitest". (Jobb minőségben itt tekinthető meg.)

Az viszont aggasztó, hogy a Hámori-tó gátja is átszakadhat.

A Les-völgy nem a leglátványosabb része a Börzsönynek, de szép, és nagyon jó kis könnyed tavaszi, őszi, téli sétákat lehet tervezni oda. Túrának nem nevezném, inkább kirándulás vagy séta. Mondjuk a sok segg krosszmotoros rontja a hangulatot, de ez más téma. A lényeg, hogy Magyarkút környékén szintén készültek videók, fel is kerültek a youtube-ra, én meg jól megmutatom őket. Ez a patak se ilyen szokott lenni.

És egy másik:

Még anno nagymamámmal jártunk kisgyerekkoromban a Szinva-vízesésnél, ami bővízűbb időszakokban viszonylag látványos, amúgy meg alig csordogál. Hát most így néz ki (a képet az Időkép.hu-ra töltötte fel trojan82 és Hellycaptain.)

(Teljes nagyságú kép itt.)

(Teljes nagyságú kép itt.)

Összehasonlításnak íme egy link arról, milyen nyáron, és arról, hogy milyen amikor kicsit bővízűbb tavasszal.

A szilvásváradi kisvasút pályáján szintén károkat okozott a vihar, ezért most ott is üzemszünet van. "A május 15-16-i rendkívüli esőzések és viharok árvizet okoztak a szilvásváradi Szalajka völgyben: a pályatest alapzata átázott,valamint földcsuszamlás következtében fák dőltek a sínekre, a Szalajka völgyi sétálóútra. Ezért a gyalogos közlekedés is veszélyessé vált." Ezen már meg sem lepődünk.

A kemencei kisvasútról készült fotók linkjét már Ádám kolléga is kirakta, itt láthatók egyébként, ha jól értem a helyzetet, a töltés és a hidak egész jól állták a strapát, de a végállomásnál, a Vilati panziónál mosta ki nagyon a töltést a víz, a fotók alapján ott majdnem az erdészeti útig kimarta a megáradt Csarna-patak a medrét.   

Amikor 2000 környékén (2000? 99? nem emlékszem pontosan) nagymennyiségű eső esett le rövid idő alatt a Börzsönyben, mi is pont kint voltunk és átéltük az egészet. Mindent szétmosott a víz, utakat, völgyeket, a kemencei kisvasút sínjét. A Nagy-Hideg-hegy oldalában focipályányi nagyságú területen dőltek ki a fák. Ez volt az a vihar, ami igen nehezen járhatóvá tette a Csarna-patak alsó folyását, a turistautat eltörölte és mindenhol a víz által kimosott sziklákon és köveken kellett botorkálni. Ez volt az a vihar, ami a Drinó-patak völgyének egykori turistaösvényét és kisvasúti töltését is szinte teljesen elbontotta (pontosabban a vihar miatti áradás). Mondjuk ez a Drinó-völynek nem tett rosszat, hiszen így járhatatlanabb lett, nehezen megközelíthetőbb.

De akkoriban egy-egy ilyen nagymennyiségű csapadék pár óra alatt lezúdult, nagy rombolást csinált, de jött és ment. A mostani viharban és özönvízben az a durva, hogy nagyon-nagyon hosszan esik és rengeteg csapadék. Az egésznek a hatását igazából akkor értettem meg, amikor megnéztem az alábbi videókat, amelyek a Kemence-patak völgyében készültek. Az egész patak végtelen tengerré változott, én még ilyet soha nem láttam, ennek közelébe sem ér a 2000-es áradat, az semmi nem volt ehhez képest.

Próbálom magam fölkészíteni arra, hogy ha legközelebb túrázni megyek kedvenc hegységembe, akkor nagyon sok minden teljesen más lesz. Kedvenc ösvényeim nehezen járhatóak lesznek, remélem, a forrásokat nem szedi szét a sok víz (pl a Sajikutat), mindenhol óriási vízmosások tátonganak majd, a fák valószínűleg rengeteg helyen az ösvényre dőlnek, és egész nyáron elviselhetetlen szúnyog invázió lesz. Ilyenkor az szokott lenni, hogy a szétmostott erdészeti utakon hatalmas tavacskák gyűlnek össze, amelyekben tenyészik a szúnyoglárva, aztán az erdészet előbb-utóbb újra dózerolja ezeket a járhatatlanná vált utakat, így mindenfelé iszapszagú dágványok maradnak - de legalább lehet közlekedni. És nagyon remélem, hogy ennyivel megússzuk, nagyobb károk a természetben nem lesznek. Íme a videók:

Az RTL Híradójában láthattunk néhány képet a kiáradt Kemence patakról, azt is elmondták, hogy a Diósjenő-Kemence útvonal csak teherautóval járható. A kisvasutat mondjuk jobban érinti a Csarna-patak, de hát valószínűleg az is durván megáradhatott, hiszen a kisvasút vonala is megrongálódott.

Pont azon elmélkedtünk 'adamnfl' sporttárssal, hogy milyen lehet most a helyzet a Börzsönyben, hát most találtam egy fotót az időkép.hu-n. Ilyen:

A kép Bernecebarátin készült és itt látható teljes nagyságban, Kalmanata nicknevű illető küldte be. Fogalmam sincs, Bernecebarátinak melyik része lehet ez, mert annyira nem ismerem a falut, de elég jól mutatja, hogy mi van most a Börzsönyben is. Reménykedjünk, hogy túl nagy károk nem lesznek, és hogy szerencsétlen kisvasutat nem söpri el újból a víz.

Most, hogy beköszöntött május közepén az ősz, le kellett mondanom a hétvégi túráról, de nem baj, mert a legutóbbi túrámról még maradt egy bejegyzésnyi füstölgés.

A szemét az erdőben mindig zavaró, bárhol is van, és bármi is az. Legyen szó az erdei munkások által patakba görgetett gumiabroncsokról, vagy az erdészeti utak mellett szintén általuk szétdobált motorolajos flakonokról. Vagy legyen szó a hülyegyerekek által szétdobált csipszeszacskókról és kólásflakonokról.

De a legidegesítőbb mégis az, amikor viszonylag nehezebben elérhető helyeken, tehát a hegység belsejében, magasan, ahová tényleg fel kell mászni, ott talál az ember hulladékot, és ezek közül is a legdühítőbb, amikor teleszemetelik a tűzrakóhelyet. A kiépített tűzrakóhely ugyanis arra van, hogy ha valaki kellemes környezetben szeretne grillezni, szalonnázni, akkor megtehesse, ilyen a Foltán-keresztnél lévő pihenő is, amit rendszeresen telegányolnak. Ami ezen a fotón látható, az sem túl gusztusos, de láttam már ennél durvábban teleszemetelve is.

Ilyenkor elképzelem, hogy nagy nehezen felmászok a barátaimmal vagy családommal szalonnát sütni, és azt látom, hogy ki kell takarítanom más után a turhát és/vagy más szemetén kell tüzet raknom és kaját készítenem. Ennél dühítőbb dolog kevés van. Főleg, ha belegondolunk, hogy mi lehet annak az idiótának az agyában, aki így hagy ott maga után egy tűzrakóhelyet. Egyrészt ha már felcipelt egy csomó szart, akkor miért pont a 0,01 gramm súlyú zacskókat és dobozokat nem képes magával levinni, ami már nem súly? Másrészt hogyhogy nem gondol abba bele, hogy ugyanúgy, ahogy ő is meglátogatta ezt a pihenőhelyet, majd jön utána egy másik ember is, aki szintén szeretne szallonázni. Ez azért rávilágít hazánk mentális állapotára - hogy ilyen nagy szavakat használjak egy túrablogon -, sokan nem igazán vesznek tudomást arról, hogy rajtuk kívül még él tízmillió másik ember ebben az országban (ilyesmikről, hogy természetvédelem, most nem is beszélve).

Ilyenkor arról szoktam álmodozni, hogy a tűzrakóhely közelében elhelyeznénk, nem, nem egy tiltótáblát, nem is kamerát, és nem is egy természetvédelmi őrt, hanem egy géppuskafészket géppuskával, aknavetővel és pár fős kezelőszemélyzettel, és amikor azt látják, hogy egy kirándulócsapat teleszórja az egészet ratyival, akkor tűz alá vennék a bandát. Na, de ez csak álom. Szerencsére.

Ui: közben eszembe jutott, hogy nem csak mindig a szalonnasütők hagyják így maguk után a tűzrakóhelyet, hanem sok kocaturista valószínűleg a tűzrakóhelyet azonosítja a szeméttárolóval. Erre valóban nem megoldás az erdei szemetesek kihelyezése, mert azoknak tartalmát széthordják az állatok meg a szél. Itt tényleg a szemléletet kell megváltoztatni oktatással, neveléssel és büntetéssel. 

Ezt a túraleírást most nem fogom túlragozni, mert jórészt olyan útvonalakon mentünk, amit már sokszor megírtam. Persze csúsztam vele két hetet (mármint a leírással), mert szerencsére sok melóm volt. Ami újdonság volt, hogy már a Magas-Börzsönyben is kezdett kitavaszodni, habár tök jól érzékelhető az eltolódás a lentebbi területekhez képest.

A fő célunk a Pogányvár volt, ugyanis egyre jobban érdekelnek ezek a börzsönyi sáncvár-maradványok. Ezekben a sáncvárakban nem csak az az érdekes, hogy látunk néhány fűvel benőtt hepe-hupát, hiszen ez igazából senkinek a fantáziáját nem ragadja meg, nehéz elképzelni, hogy hogyan is nézhetett ez ki eredetileg. Az érdekes az, hogy ezekben tényleg volt élet, olyannyira, hogy ennek nyomai a mai napig is fölfedezhetők. Nem akarok reklámot csinálni, de tényleg a mai napig lehet találni edénytöredékeket. Ha a Várak a Börzsönyben honlap leírta, akkor ennyit még én is leírhatok. Amúgy szerencsére ezek a sáncvárak eléggé nehezen megközelíthető helyeken vannak ahhoz, hogy ne kelljen a kincsvadászok áradatától tartani (a Pogányvár pl 823 méter magasan). Szóval, amikor már nem csak hepe-hupákat (sáncmaradványok) lát az ember, hanem az egykori életnek kézzelfogható nyomait, akkor már beindul a fantázia. Akkor már az ember úgy fogja azt a koszos, formátlan, ötcentis agyagdarabkát, hogy hú, egy ember ebből ivott, vagy ebben tartotta az akármit többezer évvel ezelőtt, ugyanitt a Börzsönyben. Mondtam is mindenkinek, hogy nagymértékben tudok azonosulni ezekkel a bronzkori harcosokkal, mert ők is börzsönyrajongók voltak és itt túrázgattak egész nap :)

Sáncmaradvány: