Jó ideje nem tudtam kiszakadni a városból, úgyhogy az idei első kétnapos túránkat lazára terveztük, semmi nagy menetelés, inkább sok élvezkedés. Ehhez amúgy a kiindulópontunk, Nagybörzsöny pont ideális terepet nyújtott, hiszen itt tényleg lehet élvezkedni. A kocsmával mondjuk nem vagyok elégedett, ennél manapság már vannak sokkal hangulatosabb kocsmák is a 'falusi kocsma' kategóriájában, lesz is erről még szó. De viszont: Nagybörzsönybe ne is a kocsma miatt menjünk, mert van ott sok más dolog! De előtte még annyit megjegyzek, hogy érdekes volt, hogy a szombati 10-es buszon (szob-nagybörzs) alig voltak emberek, máskor ezen a járaton tömegnyomor szokott lenni.

Előre kinéztem a falu honlapjáról, hogy lehet kapni házi kolbászt és hurkát, úgyhogy úgy is terveztük a kaját, hogy itt töltjük fel a készleteket. Orsik Jánosnál lehet vásárolni ilyesmit, vettünk is házi kolbászt, ami igen jó volt, többet kellett volna venni, de még jövünk erre, akkor pótoljuk. És vettünk egy kiló véreshurkát, ami elég merész ötletnek tűnt 28 fokos melegben, de le volt fagyasztva és valamiért emellett döntöttünk, dacára annak, hogy romlékonyabb, mint a májas. Előre megjegyzem, hogy végül nem lett belőle szívás, nem romlott meg egy gramm sem (pedig egész nap hurcolásztuk). A kiszolgálás kedves volt, az áru pedig tisztességes, finom, nincs kispórolva belőle az anyag, nem kamu, mint sok helyen, nem mócsingparádé, hanem jófajta házi kolbász és hurka. Mindenkinek ajánlom, aki arra jár! A véresben mintha sok lett volna a só, de maga a töltelék ebből sem volt kispórolva, meg aztán lehet, hogy mi szárítottuk ki annyira a tűznél, hogy sósabbnak tűnt. A hurkát ugyanis grilleztük, ami nem biztos, hogy a legjobb elkészítési mód, de hát ilyenekből tanul az ember.

Rossz hírt is ígértem sajnos, ezt a szombati híradóban láttam, de csak most jutott időm kirakni. A hülye időjárás és a rengeteg eső nem csak Borsodban okozott gondokat, hanem Nagybörzsönyben is. Persze a borsodi az nagyobb tragédia, de Nagybörzsönyben is száz házat fenyeget a beomlás az esők miatt. A falu alatt ugyanis középkori pincerendszer húzódik, és ezek közül a pincék közül omlott be több is. A hír a 10-ik percnél:

A sok szar hír között (holnap is fogok fölrakni egyet sajna) végre akadt, egy olyan, ami ha nem is jó, de szarnak semmiképpen sem mondható. Juhász Árpád 75 éves! Ugye ez "jó hírnek" nem mondható, mert telik az idő, és az rossz, viszont Juhász Árpád tényleg annyi mindent adott minden természetszerető, a természet iránt érdeklődő embernek az elmúlt x évtizedben, hogy nem is lehet fölsorolni. Én egyébként főleg a Másfélmillió lépésben való szereplése miatt szerettem meg és jegyeztem meg magamnak, de hát rengeteg más műsorban volt ő még geológusszakértő és kvázi polihisztor. És hát mostanában a Mokkában szokott kapni 3-4 percet, de ebben a szűkös időintervallumban is rendkívül érdekesen és tartalmasan mesél a természeti jelenségekről, ráadásul nagy természetvédő is. Isten éltesse őt még sokáig! És kár hogy egyre kevesebb ilyen médiatudósunk van. Íme a Mokkában egy születésnapi beszélgetés, ami egyébként annyira nem rossz, de aki valóban meg akarja őt ismerni, az nézze meg az utána embeddelt portréműsort:  

Még alig hevertük ki magunkat az előző viharkárok okozta sokkból, máris itt az újabb özönvíz. Az alábbi videó KaszásT blogján volt linkelve, én most be is embeddelem, a felvételek Szokolya környékén készültek még szombaton. Igazából ez megint az "én még ilyet nem láttam" kategória, szóval tényleg hihetetlen, ahogy ömlik lefelé a víz a hegyoldalról, mintha Amazóniában lennénk esős évszakban. Amikor a videót néztem felfedezni véltem a kisvasút töltését, mondtam is magamnak, hogy na, itt is lesznek alámosások. És valóban, az Ipoly Erdő legújabb közleménye szerint a királyréti kisvasút vágánya is károsodott. Itt olvasható.

Közben a Mecseki parkerdő is közleményt adott ki, hogy életveszélyes látogatni a mecseki erdőket. A közlemény itt olvasható. Szóval keleten a helyzet fokozódik, és ennek tulajdonképpen senki nem örül. Ha a vizet lehetne tárolni, akkor talán a mezőgazdaság, de most azt olvasni, hogy a termést is elverte az eső, úgyhogy horror gyümölcsárak lesznek nyáron, annyi az egészséges életmódnak.  

Ó baszki, Dorogi Gabriella kiszabadult az erdőbe, "túrázik", vagy mi a szösz. Persze, emberek vagyunk a katasztrófaturistáskodás meg emberi szokás, de menjen már a Napló stábja a picsába, miért kell szaporítani a kulturálatlan taplókat az erdőben, mikor amúgyis szét van baszva minden? "Megmutatjuk a nézőknek, hogy mit ne csináljanak utánunk." Persze, mert a néző így működik, megmutatjuk neki, hogy milyen kurva jól lehet katasztrófaturistáskodni a Rám-szakadékban, és majd a néző akkor nem fog oda menni.

És Kemecére is átmentek, ezt már nem is kommentálom. Habár a kisvasútnak tulajdonképpen nem jön rosszul az ingyenreklám, vegyük hozzá ezt is. A természetvédelmi őr szerint meg a szétmosott utak majd visszatartják a segg kvadosokat és krosszmotorosokat. Irigylem az optimizmusát, de szerintem nem fogja őket visszatartani.  

A halogatás nagymestereként sikerült majnem egy évig halogatnom a szeptemberi túra harmadik részének leírását, de nem baj, legalább voltak tartalékban megírandó élmények.

Ott hagytam abba, hogy a második napi táborhelyünkön a kellemes szeptemberi későnyárból egyik pillanatról a másikra téli időbe csöppentünk. A szél eszméletlenül fújt, a hideg pedig teljesen váratlanul ért minket, semmiféle előrejelzés nem beszélt arról, hogy 10 fokot fog esni a hőmérséklet. Tüzet megszokásból azért gyújtottunk persze, de viszonylag gyorsan el is oltottuk, mert féltünk, hogy a szél széthordja a parazsat, másrészt pont a szél miatt a tűz sem melegített igazán, úgyhogy nem volt kedvünk a hidegben ücsörögni, bebújtunk inkább a hálózsákokba, és azon járt az eszünk egész éjszaka, hogy vajon ránk fognak-e dőlni a fák. Másnap reggel ugyanaz a szeles hideg idő fogadott minket, reggelizni sem volt így kedvünk, benyomtunk egy csokit, és úgy döntöttünk, majd később kiadósabban is kajálunk.

Ezek a videók nem éppen az erdőben készültek, viszont a Börzsönyben, úgyhogy helyük van egy túrablogon.

A második jobb minőségű, de talán kevésbé látványos:

A Börzsöny mellett másik nagy kedvencem a Bükk. Én egyébként mindig a szilvásváradi oldalon megyek föl, sohasem Garadna felől, ennek egyszerű oka van: jobban szeretek Eger felől vonatozni a gyönyörű Eger-Putnok vonalon, mint Miskolcig elmenni, aztán átbumlizni a városon Diósgyőrig, aztán onnan még mindig buszozni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam járni a Garadna-völgyben, ugyanis van ott egy jó kis pisztrángos, ahová néha betérünk, ha kocsival vagyunk és a Bükkön megyünk keresztül. (Amúgy ezen a völgyön halad végig a Lillafüredi kisvasút is.) Eszembe is jutott a napokban, hogy a hatalmas áradás valószínűleg a garadnai pisztrángtelepet is tönkre vágta, vagy legalábbis nagy károkat okozhatott ennyi rengeteg víz. Na, a lényeg, hogy hála a modern kor vívmányainak, a Garadna-völgyről is találtam videókat. Persze a pisztrángosról pont nem, de sebaj.