Most, hogy a Börzsönyblog felhozta ezt a forrás témát, hirtelen elkezdett érdekelni, hogy vajon a Mátrában, vagy a Börzsönyben van-e több forrás. Elkezdtem utánanézni otthoni túrakönyveimben, és az első meglepetés akkor ért, amikor észrevettem, hogy a legtöbb Mátra útikönyvben nincs is vízrajzzal foglalkozó rész. Amelyikben meg van, abban sem említik szám szerint a forrásokat. Ezzel szemben a Börzsöny útikönyvekben amióta világ a világ vannak külön vízrajzos fejezetek, és ebben szám szerint említik is, hány forrás van kábé a Börzsönyben, és abból körülbelül hány darab foglalt (a hatvanas-hetvenes években 50 körüli volt a foglalt források száma).
Ennél viszont sokkal érdekesebb dolgot is találtam. Amikor szeptemberben a Mátrában voltunk, akkor figyeltük meg, hogy vannak olyan nagyon szépen kiépített források a hegységben, amikből alig csordogál a víz. Ilyen például az Angic-forrás, a Nagybükk-forrás, Útépítők-forrás. Azt gondoltam, ez simán csak azért van, mert esetleg időszaki források, vagy mert az idők során lassan kiszáradtak. Az 1930-as és az 1954-es Mátra útikönyvekben viszont most megtaláltam a megoldást. Az egésznek a nyitja az, hogy a hegység déli oldalának forrásai nem olyan bővízűek, mint az északiak. A népnyelv a Mátraszentimre, Mátrakeresztes, Galyatető déli oldalának forrásait csurgó-nak nevezi, ez megjelenik a Buta-Paja-csurgó, a Galya-csurgó, Szálka-csurgó nevében is. Szóval ezek nem kiszáradóban lévő források, mint a Börzsönyben például a régi-Sajikút, vagy a Rózsa-forrás, hanem ezek mindig is ilyen csurgók voltak. Egy másfélliteres palackot megtölteni belőlük egy örökkévalóság. A Mátrában vannak helyek, ahol erre a dugós megoldást választják, de úgy tűnik, nem mindenhol. Viszont gyönyörű a foglalatuk.
