Nem is tudom, mit keres egy túrablogon ez a két szerencsétlen cigány "vezető", vagy mi. Tulajdonképpen semmi helye itt, de annyira nevetségesek, hogy nem tudtam megállni, hogy föl ne rakjam ezt a videót. És ha jobban belegondolok, sajnos mi is érintve vagyunk ebben az egész cigányproblémában. Nemrégiben érkeztek pont olyan hírek, hogy Magyarország egyes területein lassan kockázatos lesz túrázni a cigányok miatt.

Az egész jól jelzi, hogy a cigányok egyik legnagyobb problémája az, hogy a normális részüket nem képviseli senki. A cigány politikusok nullák. A mindenféle önjelölt vezetők még beszélni sem tudnak. A kisebbségi ombudsman, meg a jogvédők, a Mohácsi Viktória, meg Lévai Katalin-féle idióták teljesen hiteltelenné váltak. Szóval az alábbi két lúzer jó példája annak, hogy miért tart ott ez az etnikum, ahol tart. Hogy is mondta Bíró András? A cigány politikusok "pöffeszkedő vajdastílusa" semmire nem jó.

A két csávó azt ismételgeti végig, hogy nincs itt semmi probléma a cigányokkal, a szélsőségesek, meg a társadalom a hibás, aztán felmondanak néhány bemagolt szöveget a "nincscigánybűnözésről", meg a "politika gerjeszti az egészet"-ről. Egyébként meg egyik sem tud épkézláb mondatokban fogalmazni. Még abban sem vagyok biztos, hogy értették a műsorvezető csaj kérdéseit. (Láttam például egyszer egy beszélgetést Száva Vincével, amiben a hozzá intézett kérdések nagy részét nem értette.)

Ja, a szereplők: Kozák János (a Magyarországi Cigányok Független Érdekvédelmi Szövetségének elnöke), és ifj. Kozák János (a Veszprém Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke). Az első szervezet neve nagyon komolyan hangzik. Best of idézetek:

"Függetlenül attól, hogy milyen sűrűn lakott népesség mondjuk a cigányság, azok az elkövetők elkövetők (sic!)."

"Kicsit vissza szeretnék térni a generált, provokatív szemléletre."

"Megélhetőségi bűnözés." (Tegnap a rádióban "megélhetőzésit" mondott.)

"Minden magyar állampolgárt megérdemel a védelem."

A hülyék kedvéért azért elmondom, hogy igen, tisztában vagyok azzal, hogy a nem-cigány politikusok között is sok a hülye, Karsai Józsefet például egy vadbaromnak tartom, de most nem ez a téma. Akit a magyar hülyék érdekelnek, az nyisson ki egy újságot, vagy blogot, a hírek 80%-a róluk szól, és nem a cigány hülyékről. Mi is írtunk róluk sokat.  

No, a legszarabb dolog itthon ragadni. Úgy volt, hogy ma megyünk az egyik pilisi Kéktúra-szakaszt lenyomni, hetekig terveztük, mert az volt a nagy vágyunk, hogy hóban csináljuk. Az időjárás kegyes volt, ugyanis jelen pillanatokban valóban van 8-10 cm-es hó Dobogókőn. Csakhogy. Csakhogy becsöngetett ez a kibaszott influenza, úgyhogy betegség miatt el kell halasztanunk a túrát. Öröm az ürömben, hogy szerencsére nem én vagyok beteg, eddig még megúsztam az idei influenzajárványt. Abban nem merek reménykedni, hogy februárban lesz még szép havas, igazi téli idő, de hátha.

És végül is annyiban jól jön ez a kényszerpihenő, hogy megírhatom vére a Budai szakaszt, amit régen halogatok. Két részletben csináltuk meg, mert a MÁV hülye, de nem is volt baj ez így, legalább jutott két reszli szakasz a téli időszakra.

Szegény Kéktúra nem tehet arról, hogy a lakott területek így ránőttek a Budai-hegység szakaszon. Mondjuk ki őszintén: a budai rész a Kéktúra legérdektelenebb szakasza. A '66-os túrakalauz szemérmesen fogalmaz: "egy világváros és a természet találkozása." Nem azt mondom, vannak viszonylag szép részek, mint a Remete-völgy, vagy a kilátás mondjuk az Árpád-kilátóból, vagy a Hármashatár-hegyről, de úgy az egész nem nagy élmény. Ráadásul baromi közel megy a városhoz, rendesen hallani a főváros zaját, látni a fényszennyezést, nincs az a csend, meg béke, mint más erdőségekben. Szóval egyáltalán nincs olyan érzése az embernek, hogy kiszakadt a hétköznapokból, a városból, a szmogból, zajból. Na, mindegy, egyébként ezek a túraszakaszok a szürke, semmilyen, kvázi-téli időjárásra végül is nem rosszak, és korán sötétedős időszakokra kell időzíteni, mert hamar haza lehet érni. Ja, és erről jut eszembe: persze a túra végi, falusi kocsmába beülés is elmarad.

Jóvan, belterjes bunkók vagyunk, vállalom. De találtam egy jó kis képet a Haverok, bulik, hegyek nevezetű túrablogon. Egyből Caspar David Friedrich ugrott be róla. Nem tudtam megállni, hogy fel ne rakjam mindkét képet.

És íme Caspar David Friedrich festménye:

Ez a felvétel nem Magyarországon készült, csak annyiben kapcsolódik blogunkhoz, hogy egy erdőben. De annyira jól néz ki, hogy beembeddelem. Egyébként az jól látszik, hogy a gép egy ültetvényen dolgozik, szóval nem klasszik őserdőírtásról van szó.

Érdekes MTI hírt olvastam. Az MTI egyébként a Magyar Nemzettől vette át, reméljük, nem kacsa. A mátrai falvaknak is a tökük tele van már motor- és autóversenyekkel.

Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a Mátra Magyarország egyik legjobb helye lehetne, ha nem szelnék keresztül-kasul autóutak, amit az idióta motorosok versenypályának használnak. Nem is lehet igazán nyugisan túrázni a Mátra nyugati felén, mert folyamatosan hallja az ember a motorbőgést (Ne felejtsük el, a motoros olyan szórakozásban leli örömét, ami gyakorlatilag mindenkit zavar. Időnként ráadásul kinyírják magukat, meg egymást. Olyankor lehet menni rokkantan sopánkodni a Mokkába, hogy 'már megbántam.')

A mátrai falvaknak most elegük lett ebből. Illetve, ha jól értem inkább az a problémájuk, hogy annyi hasznuk nincs az egész évben rendezett mindenféle versenyekből, ami felülírhatná a kellemetlenségeket. Ez is szempont, mármint a haszon, és fontos szempont. Főleg, ha egy olyan szórakozásról van szó, amelynek művelői anyagilag jól vannak eleresztve, ezért nem bűn megsápolni őket. Sőt, azt gondolom, hogy a környezetet ennyire extrémen megterhelő szórakozási formáknál kötelező jó nagy árat kérni cserébe.

Ne hallgassuk el azt sem, hogy a hírben a kerékpár- és teljesítménytúrák is meg vannak említve. Nem vagyok elfogult velük kapcsolatban, mert egyik műfajt sem űzöm, úgyhogy objektíven mondhatom, valószínűleg nem ez a két sport az, ami igazán zavaró.

És itt van szó szerint a hír:

Autó- és motorsportok, kerékpárversenyek, teljesítménytúrák nehezítik a Mátrában lakók életét, ezért a települések polgármesterei, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, valamint a Mátra Tájvédelmi Körzet vezetői úgy döntöttek, útját állják az emberáradatnak - ismerteti a szerdai Magyar Nemzet.

Fórumot hívott össze a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, hogy korlátok közé szorítsák a Nógrád és Heves megye térségében mind gyakoribb, füsttel és környezetszennyezéssel járó versenyeket. A múlt héten tartott találkozóra meghívták a Magyar Közút Kht. és a rendőrség illetékeseit is.

Szuromi László, a tájvédelmi körzet vezetője a lapnak elmondta, hogy erre az évre kilenc autó-, négy kerékpárverseny és 11 teljesítménytúra van előjegyezve és a kört bővítik az illegális időmérők. Van amikor száz motoros száll meg egy falut, megkeserítve a helyiek életét.

A versenyek az önkormányzatok bevételeit nem növelik, a települések nem kapnak pénzt a helyszín biztosításáért. De sokszor az útburkolat használatát engedélyező közút kht.-nak sem fizetnek a szervezők - ismerteti a Magyar Nemzet.

Pont kettővel ezelőtt közöltünk egy erdészeti felhívást, hogy hova nem szabad menni vadászat miatt. Igazából a turistát ez nem rázza meg különösebben, mert akkor megyünk máshová, nem gond. Ez az ónos eső viszont évről évre bebaszik. Vagy úgy, hogy az ember elindul és az erdőben jön rá, hogy hoppá, az egész erdő jégpálya, korcsolyát meg nem hoztunk. Ilyenkor az ember csakazértis nekivág az útnak, de az út negyedéig sem jut el, amikor rájön, hogy jégpályán, főleg lejtős jégpályán nem túl nagy élvezet a túrázás, és akkor még finoman fogalmaztam. De ilyenkor legalább van élmény, jókedvű kurvaanyázás, aztán visszavonulás valamelyik faluba, ahol meg van kocsma.

Sokkal rosszabb az (mivel ilyenkor el se indul az ember), amikor már hét közben kiad egy közleményt a Pilisi Parkerdő, hogy nem ajánlatos túrázni, egyrészt, mert minden tiszta jég alul. Másrészt, mert minden tiszta jég felül. Ilyenkor ugyanis az ágakra is ráfagy a víz, amelyek le is töredeznek. Ez életveszélyt is jelent a turistára, de alaposan károsítja az erdőt is. Habár tegyük hozzá, amikor még nem létezett ember, pláne erdészet, akkor is így volt, ez a természet rendje. Na de akkor is.

Lényeg, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. ezen a héten is figyelmeztetett, akinek kedves az élete, az ne menjen most túrázni. Főleg ne a Rám-szakadékba. Ja, és a szomorú az egészben az, hogy pont most hétvégén akartunk menni a Pilisbe, de mondjuk mi azt terveztük, hó lesz, méteres. Hát nem. Öröm az ürömben, hogy most nézem a Parkerdő honlapján, hogy legalább tűzgyújtási tilalom az nincs. Az is valami. Mondjuk mindig is tettünk rá magasról, hogy van-e.

Szóval a közlemény szó szerint (innen vettük):

2009.01.15. 10:13

Élet- és balesetveszélyes túrázni a főváros környéki erdőkben a napokban esett ónos eső és jegesedés miatt. A Pilis magasabban fekvő részeit több mint egy centiméteres jégpáncél borítja. A Pilisi Parkerdő Zrt. ezért arra kéri a kirándulókat, hogy semmiképpen se induljanak el a napokban tervezett túrákra.

A jegesedés miatt balesetveszélyessé váltak a főváros környéki parkerdők. A Pilis, a Visegrádi- és a Budai-hegység turista- és sétaútjai járhatatlanok az egyre vastagabb jégpáncél miatt. Az erdőket kezelő Pilisi Parkerdő Zrt. ezért arra kéri a kirándulást tervezőket, hogy az időjárás változásáig ne induljanak az erdőterületre. A Rám-szakadék vagy a Vadálló-kövek térsége egyenesen életveszélyesnek számít.

Az erdőállományban egyelőre nem okozott kárt az ónos eső. Félő azonban, hogy a fák ágain egyre hízó jégpáncél és a várható havazás miatt sok helyen ún. jégtörés alakul ki. Ekkor a fák már nem bírják el a rájuk rakódó terhet és maguktól vagy kisebb légmozgás hatására ágak törnek le, fák törnek derékba vagy fordulnak ki a talajból. A legutóbbi komoly jégkár 2004 februárjában volt a térségben, amikor 15 ezer hektár erdő károsodott, mintegy 25 millió forintos többlet kiadást okozva az erdőket kezelő Pilisi Parkerdő Zrt-nek.

A visegrádi sípálya a környék erdeinek jegesedése ellenére biztonságosan működik, és a 11-es úti leágazás felől személygépkocsival is folyamatosan megközelíthető. Dobogókőn a közutak járhatók, a sípálya megnyitása a következő hétre ígért havazás után várható. A településen kívüli erdei sétautakat azonban mindkét térségben érdemes elkerülni.

Folytatjuk az időutazást. Októberben maradtam le a bejegyzésekkel, a jósvafői sétánál. Sajna ez nem túra volt, csak séta, de annak mondjuk kitűnő. Jósvafőtől a Tohonya-szurdokon keresztül a Kuriszlánig mentünk ki. A hucul ménes a karámban tartózkodott, azért az látszik, hogy ezek nem olyan barátságos lovak, mint mondjuk a lipicaiak a Bükkben, a Nagymezőn. Azok egyből odajönnek haverkodni. A huculok csak messziről nézik az embert. De az is lehet, hogy erre kevesebb turista jár, és nem volt idejük hozzászokni, hogy a turista = potyakaja.

Tohonya-szurdok odafelé:

Kuriszlán:

Vadászokkal, erdészekkel együtt kell működni, úgyhogy én is felrakom ezt a közleményt. Hol nem szabad túrázni vadászat miatt. Gondolom, disznóhajtás lesz, jó is az, szeretjük a vaddisznóhúst. De szerencsére arrafelé mostanában amúgyse terveztünk túrát. Tehát itt közlemény:

Látogatás korlátozása a Börzsönyben