Ez a túra is igen régen volt már, még augusztus végén, de halogatódott a megírása. Szóval, ha a fotókon baromi jó idő van és zöldellő lombok, akkor az nem a photoshop eredménye. Első pilisi szakaszunknál megint megszegtük a saját magunknak tett fogadalmunkat. Annak idején elhatároztuk, hogy keletről nyugatra fogunk haladni, mert a Másfélmillióban is úgy mentek, az pedig alapmű, és viszonyítási pont a nagy globalizált világban. De ezt már többször megszegtük, persze mindig megvolt a racionális oka, na de azért mégis, a megszegés az megszegés. Most is szimpla ésszerűségből döntöttünk így, egyrészt Visegrádon körbe akartunk nézni, és nem túra előtt, hanem túra után, mert úgy kényelmesebb. Másrészt Visegrádról át lehet kompozni Nagymarosra, ahol a kocsmák is jobbak, és a közlekedés is barátságosabb, mi legalábbis jobban szeretjük a vonatot. A kompozást meg semmiképen nem akartuk kihagyni, ha már rajta van az útvonalon.
Pilisszentlászlóról indultunk, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a szakasz még nem a Pilisben, hanem a Visegrádi-hegységben halad végig, de hát az ember Pilisnek hívja néha mindkét tömböt együtt. Busszal mentünk Szentlászlóra, a buszos sorbanállást már nem is taglalom, káosz és anarchia, de már dühöngtem erről többször. Szentendrén kellett átszállnunk, kifogtunk persze egy nyugdíjas csoportot, akik elfoglalták az összes helyet. De aztán szerencsére hamarabb leszálltak. Pilisszentlászlón kajáltunk a Gesztenyés sörözőben, én benyomtam egy pohár sört is, mert olcsóbb volt, de ezt később meg is bántam, mert utálok hegymenet előtt sörözni. Kipróbáltam a sörözővel szembeni cukrászdát is, konkrétan az almatortát, amit a fórumon dicsértek. Nem is volt rossz, habár biztos nem házi volt. A kajálgatás, meg sörözgetés után lassan nekivágtunk, a Kék rögtön egy elmelkedővel indít, de aztán egy fennsík-szerű részre ér, ahol a kilóméterek során túl nagy szintkülönbségek nincsenek.
