Idén is megtartottuk szokásos Szendrő-Jósvafő zarándoklatunkat. Persze Szendrőről Jósvafőre kocsival mentünk át, mert most nem túrázni voltunk, de azért Jósvafőn tettünk egy kellemes sétát a Tohonya-völgy felé. A posztot két részre szedtem, mert elég sok a kép. Az első részben Szendrő, a másodikban Jósvafő lesz.

Szendrőn iszonyatosan izgalmas régi sírokat fényképeztem a temetőben. És áll itt egy barokk stílusú kápolna is, amelyet 1760-ban építettek a ferencesek. Egyébként a környéken volt egy csomó szerzetesrend, mert például a Martonyi kolostor a pálosoké volt, amíg volt.

Íme a kápolna messziről. Egy domboldalban fekszik, mintahogy az egész temető. Ez egyébként nem ritka ezen a dimbes-dombos környéken, ahol a falvak gyakran fekszenek völgyekben:

És a kedves kis kápolna közelről. A fotó nem túl jó minőségű, de hát ez van:

A kápolna tornyát nem lehetett nem lefényképezni:

És az ajtó is gyönyörű volt, bár sajnos nem értek hozzá, nem tudom, hogy ez az ajtó milyen régi lehet. Szerintem a kápolnával nem lehet egyidős, de hátha ez is régi. A vasból készült dísz rajta lehet, hogy eredeti:

És most jönnek a régi sírok. Egy részükön kibetűzhető a felirat, más részüket annyira szétmarta az idő, hogy kevés betű olvasható.

Ennek a fenti sírnak például olvasható a szövege:

Ez a síremlék például sérültnek tűnik (mintha felfelé folytatódott volna?), de így is gyönyörű:

Na, ez a sír például nehezen betűzhető, de rendkívül ódon, az írásmód is, ezért raktam be ide. Az évszám talán ezernyolcszázhetven valamennyi:

Ez a kép pedig olyan, mint valami vámpírfilmből. Pedig valódi, tényleg egy kidőlt síremlék, alig olvasható felirattal, és mindenféle törmelékkel:

És végre megint egy olyan síremlék, amely jól kibetűzhető, sőt.

Kárász Camilla, még kislány lehetett. A szülei, vagy más rokonai neve az első fényképen látható síron volt olvasható. Szép nagyon a szöveg:

Ennek a szép sírnak a szövege szintén jól olvasható, és érdemes is kibetűzni.

Ez nem az összes régi sír a szendrői temetőben, van még néhány, de a fotók nem sikerültek olyan jól. Sőt, van egy gyönyörűen díszített vaskereszt is, de arról a fotóim egyáltalán nem sikerültek jól, mert a fényviszonyok teljesen ellenem dolgoztak. Eleve félhomályos helyen volt, plusz a fény is szemből jött, úgyhogy csak a nagy feketeség látszik. Erre persze csak itthon jöttem rá.