Van egy alapszabály, amit én is valami rovartani izében olvastam, de a tapasztalat is igazolta: kánikulában és különösen aszálykor elszaprodnak a darazsak. Az esős idő viszont nem kedvez a szaporodásuknak. Ez például tavaly nyáron szépen be is igazolódott. Azt gondoltam, hogy az idei nyár is szerencsés lesz, mert eddig hideg volt, és esett az eső, de úgy látszik nem eléggé. Azt, gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mennnyire utálom túrázás közben a darazsakat. Ráadásul a lódarázs kifejezetten veszélyes is, ha támad. 

Ez a hír amúgy a Budai hg-ről szól, remélem, a Börzsönyben jobb a helyzet. Amúgy utolsó két túrámon a Börzsönyben nem találkoztam darazsakkal.

Forrás: MTI

Ez a túra marha jól indult és tulajdonképpen nagyon jól végződött, annak ellenére, hogy kvázi félbe kellett szakítanom, és egy rövidebb útvonalon térni Nagybörzsönybe.

Augusztus eleji a túra, csak szokás szerint halogattam a megírást. Az előző hetekben sok eső esett, ez látszott is az erdőn, minden nagyon párás volt, és rengeteg volt a gomba. Szokásos módon a Saji-kútnál mentem fel a Foltán-kereszthez, majd onnan a Szabó köveken keresztül a Rakodódhoz. Ezt a szakaszt már sokszor megtettem és leírtam, úgyhogy most nem szaporítom erre a szót. A Rakodótól egy olyan utat választottam, amit már régóta kinéztem magamnak, méghozzá a NagyHH északi oldalában vezető erdészeti út, ami a Hanák-réthez vezet. Jó tudom, ez nem olyan, mint egy titkos völgy felfedezése, de érdekelt, hogy milyen lehet. És az az igazság, hogy nagyon szép út! Egy helyen még sziklák is voltak.

Ahogy kettővel ezelőtti bejegyzésemben már elmeséltem, ezt a túrát teljesen máshová terveztem, de hát úgy alakult, hogy végül Szobon szálltam le, és elindultam Nagybörzsöny irányába a Börzsönyi Kéken (mindez július 17-én volt még!!!). Az út első része termőföldek és gyümölcsösök között vezet.

Új bakancsot vettem, mert fél éve úgy döntöttem, hogy a magasszárúmat csak télen fogom használni, a rövidszárú Lafumámnak meg elkopott a sarka meg a varrás is szétjött. A vicces az, hogy megfogadtam, hogy Lafumát többet nem, és most mégis azt vettem. Az első tapasztalat az volt, hogy a Váci úti Mountexben még mindig irgalmatlan taplók az eladók. Ott régen is direkt begyűjtötték a legnagyobb faszokat, és úgy tűnik, ezen a jó szokásukon nem változtattak semmit. Egy ideig dolgozott pont a bakancs osztályon egy nagyon segítőkész lány, de szerintem azt kirúgták, vagy áthelyezték, mert túl jó fej volt ide, és hosszas állásinterjúztatások során kerestek inkább egy barmot. Amúgy az eladó, akit kifogtam értett a bakancsokhoz, csak túl hülye volt ahhoz, hogy a vevővel is megossza hatalmas tudását. Na mindegy, valamilyen csoda folytán mégis sikerült a Mountexben, Budapest legismertebb hegymászó boltláncában bakancshoz jutnom, döbbenetes élmény.

A legutolsó bakijaimat nagyon régen vettem, azóta minden fejlődött. Amihez most hozzájutottam, egy Lafuma Atakama, a 23 km-es teszttúra folyamán nagyon jól viselkedett, Könnyű, biztos, és 20 km után sem fájt a térdem, pedig akkortól szokott. Még futni is tudtam benne, kurva jó volt. A sarka viszont kidörzsölte a lábam, valamiért ott van egy vastag keresztvarrás a cipő bélésén. Nem igazán értem, hogy milyen megfontolásból van az ott, más cipőkön ugyanis baromira nem oda rakják a varrást. Csak reménykedni tudok, hogy nem ekkora balfaszok a Lafuma tervezői, és csak van valami jó oka, hogy a legkényesebb helyre gyakorlatilag raknak egy smirglit. Mostmnár nem tudom visszacserélni, úgyhogy marad a remény...

Most láttam a királyréti buszon, hogy ki van írva: a buszon wi-fi működik. Úgyhogy elvleg netezhetünk a sárga buszokon :)

Néhány hölgy meg, akik a hétvégi házukba utaztak, arról beszélgettek a buszon, hogy a vaddisznók annyira elszemtelendetek, hogy ki-be mászkálnak a kertekben és egyáltalán nem félnek az embertől, nem szaladnak el. (Amúgy ez a még teljesen hülye és tapasztalatlan süldő malacokra szokott jellemző lenni, nem az öreg remetekanokra - teszem hozzá én.)

Nem vagyok sem szülő, és gyerek sem már, de ez egy marha jó fejtisztogató cikk a táplálék kiegészítőkről. Én is gyakran találkozom olyan emberekkel, akik isznak, dohányoznak, szívnak, de ha meghallják teszem azt, hogy protein vagy citrullin-malát, akkor hirtelen elkezdenek arról papolni, hogy ilyesmit nem szabad enni, mert nem egészséges, persze anélkül, hogy halvány fingjuk lenne arról, mi az a protein egyáltalán.

Íme a cikk:

http://magazin.builder.hu/testepites/tapkieg/a-szulok-es-a-tapkieg

Amióta ez a blog létezik, rengetegszer írtam már kedvenc vasútvonalamról, az Eger-Putnokiról. A téma elég erősen kapcsolódik a túrázáshoz, hiszen ezen a vonalon lehet elérni (többek közt) a Bükköt, túráink során többször is utaztam rajta, rengeteg szép élményem kapcsolódik hozzá, amikor 8-9 napos túrákon az Aggteleki-karszt felől itt vonatoztunk át a Bükkbe, és persze maga a vonal is csodás. Ezt tartják hazánk egyik legszebb, legvadregényesebb vasútvonalának. Volt már úgy, hogy bezárják az egészet, aztán a Szilvásvárad-Putnok szakaszt le is zárták, aztán úgy volt, hogy megnyitják, de persze nem történt semmi.

Sok posztban megírtam már, hogy kár pusztulni hagyni, megírtam azt is, hogy ez jellegzetes magyar szokás, nem értékeljük a kincseinket. És megírtam azt is, hogy a cseheknél hogyan hasznosítják az ilyen vonalakat turisztikai célra. Úgy látszik, náluk meg lehet oldani...

Szóval mindent elmondtam már, és ma láttam, hogy megjelent ez az elkeserítő cikk a hvg.hu-n. Nem lett tőle jobb kedvem. (A probléma ugye az, hogy minél több ideig van használaton kívül, annál jobban amortizálódik, illetve amortizálják a fémtolvajok. Ez meg nehezíti az újra üzembe helyezést.) 

Másfél éve rozsdásodik a sínpár az ország egyik legszebb vasúti pályáján Szilvásvárad és Putnok között. Eközben a természet és a fémtolvajok is szorgosan növelik a pálya folytonossági hiányait. Ígéretek szóltak ugyan korábban az újraindításról, ám eddig semmi nem történt. A végső szót szeptemberben mondja majd ki Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár. Fideszes képviselő is lobbizik.
 
 

Hét észak-borsodi település polgármestere harcol az Eger-Putnok közötti vasútvonal Szilvásvárad-Putnok szakaszának újraindításáért. A forgalom 2009. december 13-tól szünetel ezen a mintegy 35 kilométeres vasútvonalon, miközben a fénysorompók azóta is üzemszerűen működnek.

 

Szünetelő romantika

A MÁV 87-es számú vonala romantikus alagutakkal, völgyhidakkal és kis íves emelkedőkkel tűzdelve szeli át észak-dél irányban a Bükk-hegységet, ám a leállításnál nem az esztétikum, hanem a gazdaságosság diktált. Az utaslétszám nagyon lecsökkent az utóbbi években, ami visszavezethető a térség üzemeinek bezárására és a gazdasági válságra. A borsodi polgármesterek viszont úgy érzik, turisztikai fejlesztési tervüknek tett keresztbe ez az intézkedés.

Sáta polgármestere, Bakos Péter azt mondta a hvg.hu-nak: örülnének a vonat  újraindításának, mert lenne rá igény, ezért is írta alá a petíciót. Ugyanakkor felvetette, hogy több biztonsági berendezést megrongáltak és a mozdítható fémalkatrészeket ellopták a tolvajok, így minél tovább szünetel a forgalom, annál többe kerülhet az újraindítás.

 

Tamás Barnabás fideszes országgyűlési képviselő Putnok város polgármestereként is fontosnak tartja a gömöri térséget és Egert összekötő vasút működtetését. Szerinte az egyik gond, hogy a tavalyi esőzések miatt több helyen jelentős mennyiségű föld csúszott a sínekre, és dolgoznak a rongálók is, ezért úgy véli, minél rövidebb időn belül be kellene indítani a vonatközlekedést, hogy a helyzet ne romoljon tovább. Szeptemberben ebben az ügyben tárgyal majd Völner Pál államtitkárral, és reméli, sikerrel jár.

A MÁV kommunikációs igazgatósága közölte, hogy a 2010-es esőzések miatti földcsuszamlások során több ezer köbméter föld és növényzet került a sínekre, de a pálya is megrongálódott.

 

Forráshiány

A MÁV-nál elvégezték a kárfelmérést és a kárelhárítást, de pénz egyelőre nincs az újranyitásra, ezért egyeztetéseket kezdeményeztek a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal a helyreállítás finanszírozásáról. A forgalomszüneteltetés óta a Putnok-Szilvásvárad szakaszon mintegy 2,5 millió forint értékű sínleszorító csavar, alátétlemez és heveder tűnt el és három kábellopás történt. A vasútőrök folyamatosan járőröznek, a pálya mellett elvégzik a kaszálást és cserjeirtást, ami éves szinten 5 milliós költséget jelent.

Az önkormányzatok azt is szeretnék elérni, hogy a forgalomszünet idején történjen turisztikai célú üzemeltetés, ennek lehetőségét, műszaki és jogi feltételeit, valamint forrásigényét vizsgálja a MÁV. A rozsda pedig addig is terjeszkedik tovább. 

Volt egy alkoholista haverom, aki gyakran járt velünk túrázni, de még gyakrabban nem járt, mert vagy aludt az előző esti berúgás után, vagy másnapos volt. Ha meg jött, akkor 1 órákat késett. Viszont marha jó fej volt, nagyon bírtam, jókat lehetett vele dumálni és a legszívatósabb túrák alatt sem nyafogott.

Valahogy így vagyok a MÁV-val is, a vonat sokkal kényelmesebb, mint a busz, vagy akár a metró (ha elővárosban vonatozunk), ráadásul az egésznek van egy romantikája, ami teljesen megfogja az embert, a suhanó táj, a kertek hátsó udvarai, a búzamezők és így tovább. Vonatozni tehát nagyon szeretek, csak éppen a MÁV olyan szinten megbízhatatlan, és annyira nem lehet rá számítani, mint az alkesz haveromra, akit szintén szerettem, csak éppen építeni nem lehetett rá. Pl egy túrát.

A vasárnapi túrám rögtön az elején elcsesződött, mert a vonatok 40-50 perceket késtek. Emiatt nem tudtam elérni már egyik csatlakozást sem, ami a Központi-Börzsönybe vitt volna, emiatt teljesen más túraútvonalat kellett néznem. Szobról mentem át Nagybörzsönybe. A legdühítőbb az volt, hogy a MÁV szokás szerint hanyagolta a tájékoztatást, ott dekkolt egy rakás ember az állomáson vasárnap reggel, és senki nem tudott semmit. A kalauzok sem, mert őket sem tájékoztatták! Az a baj, hogy ez nem egy egyszeri extrém példa, aki naponta jár vasúttal, az jól tudja, hogy az 5-10-15-20 perces késések mindennaposak.

Az egész most azért dühített fel annyira, mert baromira nem volt kedvem 35 fokban hőgutát kapni, ezért ilyen időben mindig a Központi-Börzsönyt (vagy a Mátrát, vagy a Bükköt) célzom meg, ahol 4-5 fokkal hűvösebb és kifejezetten elviselhető a klíma még kánikulában is. Hát ez most nem jött be. A legmagasabb hegy, ami mellett elmentem az az 548 méter magas Nagy-Koppány volt. Amúgy szép részeken jártam, már amennyit láttam a tájból az izzadságcseppeken át, amik a szemembe csurogtak. A Börzsöny kánikulában is csodás. A túraleírás majd később jön.