Ez a túra július közepén volt, kéthetes csúszással írom meg, de ez nem is rossz idő ahhoz képest, hogy egy hónapot is szoktam csúszni időnként. Az időjárást tulajdonképpen jól kifogtam. Strandolóknak keményen keresztbe tett az a bizonyos szombati vörös jelzés, meg a 100 km-es szél, plusz a hőmérsékletesés, a túrázóknak tulajdonképpen jól jött. Ennek ellenére tök üres volt az erdő, ami persze nem baj, de fura, ahhoz képest, hogy kifejezetten túraidő volt. A lényeg, hogy ez a front, meg vihar szombaton jött be, a szombat az durva volt, de vasárnap már kellemes időre váltott, a hőmérséklet 30 alatt maradt, csak délutánra közelítette meg a 27 fokot, de az már nem volt veszélyes. Délelőtt viszont kifejezetten hűvös volt, a szél erősen fújt, de szerencsére ez sem volt életveszélyes (egyébként az erős vihar bükkösben nem egy életbiztosítás, mert a magas fákat gyér gyökérzet köti a viszonylag vékony erdei termőtalajhoz, szóval könnyen kidőlnek, és dominószerűen döntik ki magukkal társaikat, láttunk már ugye ilyet a Börzsönyben nem egyszer).

Saji-kút július közepén:

Érdekes bejegyzést olvashatunk a Minden nap más-on, egy méhész a túraút kellős közepére telepítette a méheit Királyréttől nem messze. Eleve nem értem, mit keres az erdőben méhész, de mindegy, végül is nem értek hozzá. Arra meg nem is várok választ, hogy miért egy túraútra rakja a kasokat. Egyébként a falusiaknak gyakran fingjuk nincs, hogy hol van túristaút, meg hol nincs a közvetlen környékükön, gyakran azt se tudják, hogy a falujukon megy keresztül a kékjelzés, ezt tapasztalatból mondom. Szóval lehet, hogy a fickónak nem tűnt föl, hogy egy túristaútról van szó, de ez nem mentség, mert annyi agya lehetne, hogy nem egy út közepére rakja az állatait.

Mi régen nem voltunk kirándulni, amikor utoljára jártuk az erdőt, éppen kétségbeejtő szárazság volt. Most ugyanezen a blogon egy másik posztban olvasom, hogy a jó sok csapadék hatására "habzik az élet a Börzsönyben". Hurrá, ez jó hír!

A videó is erről a blogról van, el is határoztam, hogy a jövő héten, ha törik, ha szakad kimegyek az erdőbe.

Na, a nyári uborkaszezon legérdekesebb híre: "Vipera marhatott meg egy túrázót a Bükkben." Elég különös hír, és egyelőre még azt se lehet tudni, hogy a média értett félre esetleg valamit, vagy a túrázó kamuzik, vagy tényleg igaz a hír. Mindenestre elég ijesztően hangzik, hogy a Bükkben nincs biztonságban az ember.

Én nem akarom itt eljátszani a biológust, meg kígyószakértőt, de nézzük a tényeket. Amikor viperáról van szó, a Zemplént szokták emlegetni mint gyakoribb előfordulási helyet. De még ott is elég ritka állat a vipera. A kígyómarás meg aztán végképp nem túl gyakori, pedig mondom, ott él viszonylag sok vipera. A szakértők mindig el szokták mondani, hogy magától nemigen támad, ez nem fekete mamba, csak ha sarokba szorítják, rálépnek satöbbi. Ilyenről még életemben nem hallottam, hogy valaki egyszercsak azt vegye észre, hogy a karján van egy kígyó, és el sem menekül, hanem négyszer mar. Persze a sztori szerint a fickó egy kőre ült le, és a kő alatt elvileg rejtőzhet kígyó. Lehet, hogy rossz helyre ült.

De a Bükkben? Ahol nemigen lakik vipera? És pont ott történjen egy ilyen marás? Szóval gyanús az egész sztori, de ha igaz, akkor elég aggasztó, hiszen a Bükk Magyarország legjobb túrahelye, és természetszeretet, állatvédelem ide vagy oda, semmi kedvem mérges hüllőktől parázni.

Reméljük, hamarosan kiderül, hogy az egész hír ebben a formában nem igaz, és hogy a fickó tök mástól lett rosszul.

Ezt a neten találtam a témával kapcsolatban: "A Bükkben nem él mérges kígyó, az időnként bejelentett vipera észlelések minden bizonnyal a hozzá méretben hasonló rézsiklóra (Coronella austriaca) vonatkozhatnak. E faj is előkerült a hegység szinte minden régiójából, a nemzeti park fennállása óta legalább 50 új lelőhely-adata van."

Vettem a minap egy jó kis könyvet, 1952-ben adták ki, és az a címe, hogy A nyolcadik pont. Úttörőknek szólt ez a könyv, a háború előtti cserkészkönyvek mintájára, és azért ez a címe, mert az úttörők tizenkét pontjából a nyolcadik pont: "Az úttörő megismeri, és szereti a természetet."

Nagyon sok érdekes, meg vicces dolog van a könyvben, még nem volt időm belemélyedni, csak itt-ott olvastam bele, de máris találtam egy roppant tanulságos részt. Többszörös kortörténeti dokumentum, az ilyesmit nagyon szeretem. Ez a rész a munkásturisták üldözéséről szól, és ma már hajmeresztően hangzik, hogy csendőrök hajkurászták a turistákat az erdőben, meg volksbundisták csaptak le rájuk, és verték őket agyba-főbe. Ez azért kétszeres kordokumentum, mert egyrészt félig igaz, tehát a háború előtt tényleg volt ilyen. Másrészt az ötvenes évek tipikus csúsztatásai, torzításai is tetten érhetők ebben. A könyv azt sugallja, mintha úgy általában a turistákat verték volna, habár néhányszor mondja azért, hogy munkásturistákról van szó. Na, ebből annyi az igazság, hogy a munklásturistákat tényleg zaklatták, de nem azért mert turisták voltak, hanem mert illegális kommunisták. Az úgynevezett munkásturisták a hazai, kiterjedt és az egész társadalmat átfogó turistamozgalomnak csak egy szeletét alkották, úgy általában turistákat nem vertek csak azért, mert túráztak.

Egyébként a munkásturisták építették saját két kezükkel a később pusztulni hagyott Nagyszénási turistaházat. És ha érdekel, láthatunk (akkor még) élő munkásturistákat a Másfélmillió lépés egyik epizódjában, amelyben a nagyszénási th-ról van szó.

Viszont van itt egy másik érdekes dolog is. Nem akarok cinikus lenni, de azért baszki az nem semmi, hogy a Tarkő barlangjában is észrevették őket, meg úgy általában a csendőrök ennyire jelen voltak mindenhol. Ha ma ilyen szintű ellenőrzés lenne, akkor nem kellene a seggfej erdei motorosok, meg a mindent összeszemetelő suttyók, meg egész erdőket kiírtó fatolvajok miatt bosszankodni.

Pár nappal voltunk Kaszás Tiborék után mi is a Börzsönyben, és mi is a Csóványoson. Persze nem oda akartunk menni, de hülyén alakultak a dolgok. Eredetileg az egyik cserháti kéktúra szakaszt akartuk lenyomni, de véletlenül a szundi üzemmód helyett kikapcsoltam a mobilomat reggeli ébresztőkor, úgyhogy tíz perc helyett egy órát aludtam vissza. Egyébként még így is majdnem odaértem a vonathoz, de aztán mégis lekéstem. Mivel a Nyugatiból mentünk volna, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Börzsönybe, a 8-as vonathoz úgyis van buszcsatlakozás, és felmászunk a Csóványosra.

Királyréten kajáltunk egy jót a túra előtt. Soha nem értettem azokat, akik egyből nekivágnak, kajálás nélkül, irigylem őket, hogy honnan szedik az energiát evés nélkül. Aztán elindultunk a szokásos úton a Saji-kút, majd a Foltán-kereszt felé.

A Szén-patakról csináltam egy szokásos fotót, hogy össze lehessen hasonlítani, mikor mennyi benne a víz.

A múlt héten már írtam arról, hogy nyáron medve járt a Bükkben, élőhelyet keresett magának, most pedig írok a hiúzokról. Először is szögezzük le, hogy a hiúzok nagyon jó fejek, nem támadnak emberre, kedvenc eledelük a muflon (nem a muffin!), ami meg állítólag amúgy is túlszaporodott, meg tájidegen, meg már nem is emlékszem, hogy még milyen bajok vannak vele. A hiúz visszatelepítésére a Börzsönyben van egy program, és eddig annyira nem verték nagy dobra, de úgy tűnik, sikeres. Amikor a Kemence-patak környékén túráztunk tavaly előtt, akkor láttuk is kirakva a táblákat, hogy visszatelepítési program, meg hogy szigorúan védett terület, meg ilyesmi, de nem gondoltuk, hogy mostanra be is települtek már.

Az persze egy kicsit zavar a dologban, hogy régi, jól bevállt túrahelyeken akarják megszigorítani a mászkálást, de mindegy, annyira szigorúan úgyse tudnak ellenőrizni. Az a véleményem erről, hogy először a motorosokat, fatolvajokat, orvvadászokat, szemetelőket kellene megrendszabályozni, aztán jöhetne a túrázás szigorítása a hiúzok miatt. Kicsit felcserélődtek a dolgok.

Egyébként amikor most nyáron voltunk a Hamuház felé, akkor tényleg hallottunk valami nagyon hülye hangot egész sokáig vernyákolni éjszaka. Persze nem biztos, hogy hiúz volt, mert fogalmam sincs, hogy milyen hangokat ad a hiúz, de simán lehet.

Ja igen, és az alábbi linkeken megtekinthetők a videók a hiúzról. A híradóban beszélő természetvédelmi őr mintha a nagybörzsönyi kisvasútnál állna, de nem vagyok benne biztos, ha valaki tudja, hol áll, és melyik hegyre mutogat, ahol a hiúzok alszanak, akkor szóljon.

Videó 1.

 

Videó 2.

Baszná meg az összes medve! Kábé ez a gondolat fogalmazódott meg bennem első pillanatban, amikor elolvastam a Blikk hírét. Aztán ahogy átgondoltam a dolgot, újból ez fogalmazódott meg bennem.

Na jó, nagy számban úgysem fognak medvék letelepedni a Bükkben, vagy az Aggteleki-karszton, legalábbis remélem. De mivel a medve alapjáraton emberkerülő ugyan, de amúgy elég kiszámíthatatlan és aggresszív jószág, ezért inkább ne települjön ide vissza, ha lehet kérni. Ráadásul tudjuk azt is, hogy Romániában, vagy a Tátrában kifejezetten el is pofátlanodnak néha. Mondjuk itt még nem tartunk, meg szerintem nem is fogunk.

Ja, és hogy mi a hír. Hát ugye volt most nyáron egy anyamedve a bocsával az Aggteleki-karszt területén. És pár nappal ezelőtt derült ki, hogy állítólag szintén most nyáron (mármint 2008 nyarán) a Bükkben is mászkált egy mackó. A Blikk honlapján ott a fotó is. Egyébként a Blikk az Észak-Magyarországtól vette át a sztorit, úgyhogy csak nem kamu.

"Az állat feltehetően Szlovákiából kóborolt át a nemzeti park területére, ahol azt kereste, hol telepedhetne le hosszú távon - írta a napilap. Egy kamera felvételt is készített az állatról, a fotót azonban csak most hozták nyilvánosságra, nehogy a turisták megrohamozzák a területet."

Igazából nappali túrázáskor úgy tudom, nem kell tartani a medvétől. De nem tudom, mi van viszont akkor, hogyha az ember estefelé mászkál olyan területen, ahol van medve is. Minket persze azért is izgat a dolog, mert előfordul néha, hogy kint éjszakázunk az erdőben, a Bükk erre kiváló hely, és semmi kedvem egy medvetámadáshoz.

Nem ez volt életem legjobb túrája, sajnos, pedig a hely maga tök jó, viszont az idő kicsit kibabrált velünk, ráadásul a kondícióm se volt a csúcson. Kezdjük ott, hogy ez a túra még február végén volt, baromi régen, halogattam, halogattam a megírását, és nem véletlenül, mert ha eszembe jut, már akkor ólmos fáradtság lesz úrrá rajtam.

Amikor most visszanéztem az akkor készült fotókat, rájöttem, hogy ez a túraszakasz kicsit szimbolizálja azt, hogy milyen állapotban van ma a túramozgalom, ami alatt nem is a turistákat értem, hanem azt, hogy régen valamilyen szinten a turistáké volt az erdő, meg a hegy. Emlékoszlopokat emeltek, forrásokat foglaltak, turistaházakat, szállásokat hoztak létre. A turistaházak történetét ismerjük, az államosítástól 1975-ig a Turistaházakat Ellátó Vállalat kezelte ezeket az objektumokat, de a Vállalat felszámolása utána a vendéglátóipar hatáskörébe kerültek, ekként is kezelték őket hivatalosan, aminek meg is lett az eredménye: egy részük elpusztult, más részükből pedig olyasmi hely lett, ami közelebb áll a vendéglátóhelyhez, mint a turistahelyhez. (Egy igen tanulságos áttekintés például a Bánkúti Turistaház történetéről itt, kemény és bicskanyitogató.) Na, ezt a tök fölöslegesnek tűnő kitérőt csak azért tettem, mert a túra utolsó harmadában bementünk Dobogókőn a Eötvös Loránd menedékházba, ami ugye egy ősi turistahely, és lesújtó volt, amit ott tapasztaltunk. Persze túléltük.