Ehhez a poszthoz tartozik egy rövid bevezetés. Ez egy november eleji túra volt, amit annak idején megírtam, de elfelejtettem fölrakni. Mostanában eszembe jutott, hogy kirakom a blogra, mert ez egy olyan jó emlék, amit másokkal is meg szeretnék osztani. Amikor visszaolvastam az akkori írásomat, akkor láttam, hogy leírtam egy negatív tapasztalatot is, amire már így sok hónap elteltével nem is emlékeztem, csak a pozitívra!

Íme:

Erre a Börzsöny túrára elfelejtettem elvinni a fényképezőgépemet, úgyhogy fotókat nem tudtam lőni, a beszámolót is rövidre fogom. Féltem a korai sötétedéstől, ezért az útvonalat rövidre terveztem, a sokszor bejárt Sajikút - Foltán-kereszt - Hárs-bérc - Szabó-kövek - Spartacus-forrás - Rakodó - Égés-bérc - Királyrét körön mentem végig. Az időt viszont jócskán túlszámoltam, ezért sokkal korábban értem vissza Királyrétre, jó negyven percnyi túra belefért volna még sötétedésig simán.

Királyréten meg kiderült, hogy nincs is 16:40-es busz vasárnap, ezért várhattam a 17:40-esig egy csomót, ami amúgy nem volt kellemetlen, mert volt nálam sipritusztabletta, így feldobtam egy jó kis teát, ami valóban átmelegített. Mire megittam, már bent állt a busz.

Egy negatív és egy nagyon pozitív élmény ért viszont ezen a napon, amit mindenképpen el kell meséljek. Kezdem a negatívval, hogy a végén a jó szájíz maradjon meg. Szóval egész nap hallottam motorosokat, ezért is szeretek bemenni a Börzsöny belsőbb völgyeiig, mert ott nagyobb a csönd. De ahogy mentem visszafelé Királyrét felé, rájöttem, hogy ezek a motorosok Királyrét környékén száguldoznak, ha jól hallottam, egészen  pontosan a Cseresznyafaparkoló és Királyrét között. És nem krosszmotorosokról van szó, hanem a gyorsaságiról - nem tudom, mi a pontos neve. Láttam is őket, lent Királyrétnél, onnan tudom. Hárman voltak egyébként.

A Mátrában már megszoktam, hogy ezek a barmok egész nap bőgetik a motort, de Királyréten szerencsére eddig nem tapasztaltam. Az egyik, hogy mivel kurva hangos, ezért eszméletlenül zavaró, kilométerekre elhallani, az emberek meg nem azért mennek ki az erdőbe, hogy ezt hallgassák. A másik, hogy az egészben azt nem értem, hogy hogyan lehet valaki akkora fasz, hogy megvesz egy ilyen drága motort, és Királyrétre, meg a 3 km hosszúságú útra jön ki vele motorozni. Hihetetlen. Az őt nyilván nem érdekli, hogy Nemzeti Park és hogy mások pihenése, nem is várom el, hogy felfogja, de még saját szempontjaik szerint is nevetséges, amit csinálnak. Legközelebb az 50 méter hosszú kreszparkba mennek, vagy hova?

A másik élményem viszont kifejezetten pozitív volt. A padoknál, ahova leültem várni a buszt és teát készíteni, nem messze egy fiatal pár grillezett. Hallottam, hogy nem is magyarul beszélnek, hanem oroszul. Már vaksötét volt, amikor a srác egyszer odajött hozzám és megkérdezte tört magyarságal, hogy mi ez, amivel főzök, mutattam neki a spiritusztablettát meg a bögrét. Rá öt perccel, újból odajött hozzám és a tábortüzükhöz invitált, még hússal is megkínált volna, amit sütögettek. Mondván, hogy ne legyek már ott egyedül. Mondtam, hogy szeretek a csöndben elmélkedni az erdőben és hogy amúgy köszönöm a meghívást. Remélem, nem tűnt bunkóságnak, amit mondtam neki, mert egyébként nagyon emberi gesztus volt ez a részéről, és nagy-nagy jófejség, ritka az ilyesmi, és sok ilyen nyitott ember kellene még.

Jó szokásom szerint megint előveszem a "miért hagyjuk pusztulni azt, amit nem kéne" című témát. Nemrég egy nagyon jó kis kitekintő cikket találtam arról, mit kezdenek például Ausztriában, vagy Norvégiában a használaton kívüli vasútvonalakkal. Hajtánypályát lehet rá rakni, de akár mozgó házakat is! Katt ide. Kell hozzá kreativitás, kezdeményezőkészség, meg jó adag kultúra persze.

Magyarországon állandóan napirenden van, hogy hány vasútvonalat szüntessenek meg. Más helyeken ez nem jelent végső pusztulást és nem engedik át a tolvajoknak az értékeket.  

Múlt héten csak egy teszkógazdaságos túrára futotta nekem. A budai hegyekbe ruccantam ki, egyrészt ide ki tudtam menni úgy is, hogy 13 óra körül indulok el otthonról, így jutott még idő előtte munkára. Másrészt ide ki tudok menni BKV-vel is, ami olcsóbb, mint a vonat. És egyáltalán nem bántam meg! Kedvenc hegységeim a Börzsöny, Bükk, Aggteleki-karszt, Mátra, ezek közül az utóbbi háromba évente csak egyszer-kétszer jutok el, úgyhogy marad a Börzsöny. A Pilisben sokat túráztam régebben, de valahogy ráuntam és váltottam a Börzsönyre, amire viszont nem bírok ráunni :) A Vértes meg nekem túl messze van ahhoz képest, hogy nem annyira sokszínű és változatos, mint a Börzsöny (mivel kisebb).

Akit érdekel az erdő és a túrázás, az valószínűleg ugyanolyan felháborodással fogja nézni az ugrás utáni videót, mint én.

Van, aki 35 fokban, nyáron nem szeret túrázni, én mindig téli túrákon, bazmegolások közepette fogadom meg, hogy télen soha többet. Aztán persze szerencsére mindig megszegem a fogadalmat. Nem nagy dolgok miatt utálok télen túrázni, hanem apró bosszúságok miatt. Hogy kurva sok göncöt kell magamra venni, nem csak egy szál pólót, mint nyáron. (És a végén így is az egész rámizzad és fázom :D ) Hogy folyton bepárásodik a szemüvegem, ráadásul olyankor, amikor például megáradt jeges patakon kell átkelni. Meg hogy a hóban olyan hülyén lehet csak menni, hogy egy idő után úgy érzem, hogy sehonnan nem jutok sehová. Ettől függetlenül persze a téli túrázásnak rengeteg szépsége van, pont emiatt indulok útnak ilyenkor is mindig a fogadalmam ellenére.

A legutóbbi túrám viszont nem túl jól indult. Hétköznap mentem, amikor amúgy nem szoktam, de most a két ünnep között így volt a legalkalmasabb. Az első sokk akkor ért, amikor kiderült, hogy a 16:40-es buszt kilőtték és helyette már csak 15:30-kor, vagy 17:40-kor megy busz Királyrétről Kismarosra. Hétköznap még ennél is hülyébb a helyzet, mert csak 15:30-kor és 18:40-kor megy. Ilyentájt, december végén 16:20 körül sötétedik, tehát nekem a 16:40-es lett volna a legjobb, mászkálhattam volna egy csomót, a 18:40-es az meg már túl késői, akkor már vaksötét van és kurva hideg, úgyhogy keserű szájízzel, de beletörődtem, hogy az idétlenül korai, kocaturistákra szabott 15:30-as időpontra vissza kell érnem, így ebből nemhogy nagy, de még kis túra sem lesz. Reggel ért a másik sokk, ugyanis reggel jutott eszembe, hogy lehet, hogy a reggeli csatlakozások is mások, mint hétvégén. Gyorsan megnéztem az online Volán menetrendet és kiderült, hogy valóban, a 8-as vonathoz nincs buszcsatlakozás Királyrétre. Ami van, az csak Szokolyáig megy. Lataglózva ültem a gép előtt, ugyanis annyira beleéltem már magam, hogy Királyrétnél leszállok, felmegyek a Foltán-kereszthez, aztán átmegyek a Hinta-réthez. Így viszont az egésznek lőttek, mert vagy a Börzsöny más részére kell mennem, vagy Szokolyától (vagy Diósjenőtől/Nógrádtól) kell felgyalogolnom, ami fölösleges időveszteség. (Diósjenőig ráadásul drágább is a jegy.) Túl sokáig nem tudtam rágódni, mert indulnom kellett, végül úgy döntöttem, hogy Szokolyáig megyek vonattal, onnan átmegyek Királyrétre, aztán onnan felmegyek, ameddig tudok.

Nem látszik annyira a fotón, de ez egy megáradt, és befagyott patak:

Ezt a videót ma találtam. Nem én csináltam, szép Mátra-képek vannak benne. És rájöttem, hogy ez a Bikini szám a túrázásról szól :))

Nemsokára szeretnék kirakni régi túrabeszámolót, amivel még elmaradtam, de ezt a motorosvitát most gyorsan be kell posztolnom, mert nagyon érdekes. A TotalBike-on nyitottak egy vitát az erdei motorosokról. A téma időről időre előkerül, már jó pár blogban meg cikkben lement ez a vita, nagyjából lehet ismerni a különböző érveket, úgyhogy az alábbi vitában sincs túl sok új. A TotalBike-on úgy vezényelték le a dolgot, hogy egy-egy cikkben foglalt állást a két vitapartner, így mindenki láthatja az érveket és ellenérveket.

Az első cikk arról szól, hogy tiszteletben kéne tartani az alapvető szabályokat. Azért mert valaki gyorsan tud helyet változtatni (ezért nehéz elkapni), és mert általában csapatostul mennek (értsd: ha beszólsz nekik leütnek), azért még nem kéne azt gondolják, hogy bárhová bemehetnek, nekik bármit szabad.

A második cikk meg kulturált hangnemben legalább, de a szokásos erdeimotoros nyavalygást fogalmazza újra: mivel nekik sehol sem szabad motorozniuk, ezért kénytelenek mindenhol motorozni, a legvédettebb Nemzeti Parki részeken is. Tudom, hogy most sarkítottam, ironizáltam, tudom, hogy nem ezt és nem így szeretné mondani Göbölyös, de tulajdonképpen ezt mondja, és ez van az egész írása mögött. Ugyanis a valóságban az van, hogy az erdei motorosnak mindent szabad, bárhová, bármelyik Nemzeti Park legkeskenyebb ösvényére bemennek, ha pedig vita lesz belőle a neten, akkor jön a védekezés: hogy nekik nincs hol motorozniuk. Tudom, hogy Göbölyös nem azt akarja mondani, hogy "nekünk mindent szabad", de nem látom az elhatárolódást a faszoktól, nem látom, hogy értené, mi a valóságban a probléma.

Mindegy, leszarom a Göbölyös-féléket, a megoldást én két irányban látom már nagyon régóta. Egyrészt a krosszmotorosoknak tényleg venniük kell maguknak olyan területet, ahol hódolhatnak szenvedélyüknek, ugyanakkor a természetben nem okoznak kárt és mások pihenését sem zavarják (csak ugye a bérelt pályáért fizetni kell, a sok nagypofájú sóher köcsög meg ingyér szeretne száguldozni). Ettől még lesznek továbbra is olyanok, akik bemennek a Nemzeti Parkokba, ezeket viszont rendszeresen ellenőrizni és szigorúan büntetni kell, méghozzá a gépük elkobzásával. Ha lesz valami egyáltalán az Illés Zoltán által felvetett ranger szolgálatából, akkor nekik ez lesz az egyik fő feladatuk, az nyilvánvaló.

A kommentek viszont rettentő tanulságosak! (És ameddig el tudtam olvasni őket, tök értelmesek is!)

Tavaly rengeteget gondolkodtam azon, hogy akármilyen szép és jó ünnep a karácsony (együtt a család, eszünk, iszunk), ezt hogy ez "A Szeretet Ünnepe", nehéz ma már átérezni őszintén. Ugye sokszor elhangzó közhely, de baromira igaz: miért kéne, hogy a szeretet egy darab napra korlátozódjon. Az meg, hogy megajándékozzuk egymást, nem a szeretet ünneplése.

Az, hogy Jézus születésének napja lenne, szintén egy problémás dolog, hiszen egyrészt manapság sokan nem vallásosak, mégis megünneplik karácsonyt. Másrészt a tájékozottabb hívő emberek is nagyon jól tudják ma már, hogy nem egészen ezen a napon született Krisztus, és igazából nehéz is visszanyomozni, hogy pontosan melyik napon, hiszen csak pár támpontot ad az Újszövetség, amik alapján kábé be lehet lőni az időszakot. De nem december 25., az biztos.

Amúgy sem lehet december 25-e, hiszen az, hogy erre az időpontra esik karácsony, az csak szimplán a Julián- és a Gergely naptár közötti "átszámítási" gubancok miatt alakult így. A rómaiak valójában azon a napon ünnepeltek, ami ma december 21. Ez pedig nem más, mint a téli napforduló időpontja. Ősi és kötelező "pogány" ünnep, szellemekkel, Napistennel, sötétséggel, világossággal. Egyáltalán nem véletlen, hogy Jézus születését is rávetítették erre a napra, habár a mitologikus gondolkodás szerint lehetne ezen a napon végül is a feltámadása is, hiszen ekkor támad fel a Napisten, de mindegy, ebbe most ne menjünk bele, a lényeg az, hogy ez egy nagyon fontos ünnep. És az lehetne ma is, hiszen bármilyen társaságban beszélget az ember, sokszor szóba kerül, hogy "uhh, végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok, nem lesz délután négykor már sötét". A tél valódi vége ugyan még messze van, de már felcsillan valami halvány reménysugár, és ha hosszabb ideig van világos, akkor az egész kibirhatóbb.

Kötelező cikk a témában: Boldog téli napfordulót!

Valami véget ér és valami elkezdődik, az ember már a tavaszra tekintget, ez benne van a zsigereinkben, várjuk, hogy vége legyen a hidegnek és a sötétnek, ősi dolog ez és ezt nyugodtan lehetne ünnepelni a modern korban is. (Amúgy gondoljunk bele, hogy őseinknek mondjuk párezer évvel ezelőtt, ez egy baromira kemény időszak lehetett, minden évben szó szerint át kellett vészelni a telet.) Nem feltétlenül kell elmenni neopogány irányba, de nekem az ellen sincs kifogásom, hiszen a neopogány ebben az esetben a természet ősi ritmusára jobban odafigyelést jelentene. Az meg soha nem árt...

Szóval, akiknek van módjuk, ünnepeljék meg ezt a napot, 21-ét, a téli napfordulót, menjenek ki az erdőbe akár, rakjanak tüzet, grillezenek, igyanak forralt bort. Persze négy fal között, vagy városban is lehet ünnepelni, igyunk olyan borokat, amik a nyárhoz köthetők, rosékat, üde fehérborokat, ünnepeljük meg, hogy végre nem rövidülnek, hanem hosszabodnak a nappalok.   

A kép forrása Cydonia.blog.