Tudom, hogy sokan szidják az erdészeket, de akárki akármit mond, ez egy tök jó ötlet az Ipolyerdőtől. Ezt hívják úgy egyébként, hogy kommunikáció:

Látszólag az erdészeknek miért kellene bocsánatot kérni azért, hogy a szélvész kidöntött kurva sok fát, amit el kell takarítani, ami sárdagasztással jár. Magyarul miért kéne a turistáktól - akik hetente max egyszer jönnek ki az erdőbe ingyér - bocsánatot kérni az erdészeknek azért, hogy ők a munkájukat végzik? Csakhogy. Magyarországon vagyunk, ahol (sokszor teljesen jogosan) az emberek nagy része úgy áll a különböző hivatalokhoz, hogy azok bürokratikus, lomha, lusta, korrupt, pénznyelő képződmények egy rakás ingyenélővel, és a funkciójuk nem az, hogy az emberek dolgát megkönnyítsék, hanem, hogy megnehezítsék. A magyar ember sokszor teljesen okkal gondolja ezt, sokszor viszont minden ok nélkül. Pl felújításokra szükség van a városban, de ha ezt nem jól, vagy egyáltalán nem kommunikálják, akkor bármilyen hasznos is, az emberek azt fogják gondolni, hogy megint csak keresztbe tesznek nekik. Itt jön be a kommunikáció. És visszatérve az Ipolyerdőhöz: jó dolog az, ha nem személytelen szervezetként állunk az emberekhez, hanem kontaktusba lépünk velük. Így ők is egy kicsit jobban értik az erdészek munkáját.

Annyiszor elmondtam már itt a blogon, hogy én is unom :), a február-márciusi időszak nem kedvencem. Igaz, hogy a természet mindig szép és érdekes, de ennek dacára mégsem kedvencem. Ezt a túrát április legelején, 3-án tettük, a Börzsöny alacsonyabb részei épp hogy ébredeztek, épp ezért egy szintkülönbségek nélküli, egyszerű túrát terveztem, már csak azért is, hogy Magyarkúton legyen időnk még zárás előtt betolni egy babgulyást a Pipáshoz címzett csárdában.

Nem is szaporítom a szót, inkább jöjjenek a képek és kommentek hozzájuk:

Basszus, tegnapi hír az Indexen. Semjén Zsolt bazmeg. Megmozdult az idióta. Ezt nem kell túlkommentálni. 2011-ben tényleg az a legfontosabb lépés, hogy közérzetjavító intézkedéseket hozzanak VADÁSZOKNAK, bazmeg :DDD

Íme a hír:

Vadludakkal, récékkel, szalonkákkal akarja kiegészíttetni a magyarországi vadászható fajok listáját a miniszterelnök-helyettes. Semjén Zsolt a vidékfejlesztési minisztert levélben kérte a változtatásra, ami szerinte segítené a vadászokat ért méltánytalanságok megszűntetését.

A Hírszerző birtokába jutott dokumentumok szerint Semjén Zsolt védett állatokat tenne vadászhatóvá, köztük a nyári és kanadai ludat, a barátrécét, a menyétet és a nyusztot. A KDNP elnöke a Fazekas Sándor miniszternek írt levelében azt is kéri, hogy állítsák vissza az erdei szalonka tradicionális tavaszi vadászatát is.

Semjén Zsolt január közepén a vadászati védegyleti elnöki minőségében lobizzott a szakminiszternél, akit arra buzdított, hogy győzze meg az EU szakbizottságát, hogy a Magyarországon évente elejtett kétezer szalonka nem befolyásolja az európai állomány létszámát. A Hírszerző szerint Semjén azzal indokolta javaslatát, hogy "az érdekképviseletek részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy közösen olyan szakmai, gazdasági és az 56 000 vadász számára közérzetjavító intézkedéseket hozzunk, mely egyúttal javítja és visszaállítja a magyar vadgazdálkodás és vadászat jó hírnevét".

A vadászok közérzetjavítását célzó javaslatok miatt nyílt levelet írt Semjén Zsoltnak egy környezetvédő, amelyben azt követeli, hogy azonnal vonja vissza a kéréseit. Gera Pál, a Fővárosi  Állat- és Növénykert korábbi állatgondozója, Pro Natura-díjas természetvédő szerint akkor, amikor "nemzeti konzultáció keretén belül kikérték az emberek véleményét arról, szerepeljen-e az új alkotmányban az, hogy kötelességünk megőrizni a Kárpát-medence élővilágát, annak sokszínűségét", elfogadhatatlan, hogy Semjén Zsolt madár- és emlősfajok vadászhatóvá tételére tesz írásbeli javaslatot.

"Ez tisztelt Elnök Úr mindazoknak az arculcsapása, akik komolyan vették az alkotmányozási folyamatot, akik évtizedeken keresztül annak érdekében dolgoztak, hogy minél többet megőrizzünk hazánk élővilágának sokféleségéből, de annak a közel hatvanezer vadásztársasági vadásznak is semmibe vétele, akik nevében megtette nyilatkozatát" – idézi a Hírszerő a Semjénnek címzett nyílt levelet.

Semjén Zsoltnak láthatóan fogalma sincs a hazai vadállomány helyzetéről - mondta a Hírszerzőnek Gera Pál. Mint mondta, a miniszterelnök-helyettes által felvázolt elképzelések teljesen szembe mennek a szakma törekvéseivel. Jellemző például, hogy a természetvédelmi szakemberek körében éppen arról folyik a diskurzus jelenleg, hogy meg kellene erősíteni a hazai menyétfélék védelmét, ugyanis az utóbbi tíz évben visszaszorulóban van az állomány.

A ragadozó madarak esetében túlzott elszaporodásról beszélni szintén nem lehet - ugyanis jelenleg senki nem tudja Gera Pál szerint, hogy mekkora az állomány, mégpedig azon prózai oknál fogva, hogy az egyedszám felmérésére régóta nincs pénz. "De az gondolom mindenki számára ismert, hogy egyre többször fordul elő a ragadozó madarak mérgezése, ez biztosan nem a túlszaporodás irányába mutat" - mondta Gera Pál.

A menyét kivételével a Semjén Zsolt által említett összes állatfaj védett Magyarországon, sőt a barna rétihéja vagy a nyárilúd az uniós természetvédelmi program, a Natura 2000 úgynevezett jelölőfaja, vagyis kiemelt védelemben részesül - külföldön. A szalonka tavaszi vadászatát egy uniós jogszabály tiltja, azért mert ez a szaporodási időszak.
 

A csajok az erdőben című sorozatunkat a Malom-völgyön átkelő lánnyal kezdjük. Ez a csinos csajszi 1966-ban kelt át a Malom-völgyi patakon, úgyhogy ma már biztos nem ilyen fiatal.

Nagyon büszke vagyok legújabb szerzeményemre, A vasutas természetjárás 40 éve című kiadványra. Az összefoglaló 1993-ban jelent meg, tehát kábé az utolsó pillanatban, mielőtt kihunytak volna a rendszerváltás előtti túramozgalmak, és egy olyan korról tanúskodik, amikor létezett még széleskörű szervezett természejárás. A könyv képanyaga nagyon izgalmas, fogok is majd belőle fölrakni a blogra, és érdekes infókat is lehet találni a szöveges részekben is.

Immár hagyomány, hogy minden évben van egy olyan túrám, ahol hőgutát kapok. Ez persze nem nyáron, hanem mindig tavasszal szokott lenni, amikor otthon jól beöltözöm, mondván, hogy a "Börzsönyben még úgyis hideg lesz", aztán kiderül, hogy ott is tombol a húszfokos kánikula. Így indult vasárnapi túrám is, amikor egyrészt örültem a gyönyörű időnek, másrészt bosszankodtam, hogy ezt a sok meleg szart miért cipelem magammal.

Életem egyik legszebb és leghangulatosabb túrája volt ez! Van abban valami varázslatos, ahogy az ember a saras, barnás-szürke városból, majd a deres, hófoltos hegylábtól elindul felfelé, és megérkezik a hóval borított, szikrázó, karácsonyi hangulatot árasztó birodalomba. Amikor visszaúton lefelé jöttem, és lassan magam mögött hagytam a hóval vastagon borított részeket és újra megérkeztem a plusz öt fokos melegbe, végig az járt az eszembe, hogy: Hóherceg Birodalma. Tényleg olyan, volt, mintha valami csodaországba mehettem volna be egy titkos úton.

A reggeli busz tömve volt, ami nem túl gyakori dolog vasárnap, meg is ilyedtem kicsit, hogy az erdőben is nagy tömeg lesz. De megint beigazolódott, hogy a Börzsöny nagy és eloszlik a tömeg, illetve nem csak eloszlik, de úgyis mindenki a slágerútvonalra megy. Tehát Királyrétnél elindultam az aszfaltúton a Szén-patak mellett föl a Börzsönybe. Ha hosszabb ideje nem túráztam és/vagy fáradt vagyok, akkor mindig szeretem ezt az utat választani, mert drasztikus emelkedő nélkül visz föl a hegységbe. A túra elején maximum hófoltokat láttam, nem igazán tudtam, mire számítsak odafönn. A NHH-i webkamerát megnéztem persze, de az kifújt hegyoldalat mutatot, kis hófoltokkal, úgyhogy azt hittem, a hó nem lesz nagyobb, mint lent.

Múlt héten csaptam egy jó kis túrát a Börzsönyben, ahol akkor - és még most is egy pár napig - gyönyörű idő volt. Nemsokára jön a túraleírás is, de előtte egy kis közjáték.

A busz tömve volt, mögöttem egy teljesítménytúrákat szervező társaság ült, akik igen hangosan beszéltek, így akaratlanul is fültanúja voltam húsz percen keresztül beszélgetésüknek, nem hallgatóztam. (Aki hangosan beszél a buszon, az vegye úgy, mintha bemondaná a hangszóróba.) A társaság ki volt akadva, mert a Pilisi Parkerdő pénzt akart beszedni tőlük amiatt, mert egy-egy teljesítménytúrát a parkerdő területén szerveznek. Ez elsőre nem hangzik durvának, csakhogy a teljesítménytúrákra nem jön el annyi ember, hogy a nevezési díjból a szervezési költség annyira visszatérüljön, hogy a Parkerdőnek is jattolni lehessen pár tízezret.

Nem is ez az érdekes, hanem ami az egész mögött van. A Parkerdő azért akar pénzt szedni, merthogy terhelik a teljesítménytúrázók a környezetet. És itt jutunk be szépen a szokásos magyar ingoványba. Ki, mennyire terheli, ki menjen az anyjába? Magáról a teljesítménytúrázásról nem vagyok túl nagy véleménnyel, a természetjárás részét nem látom a dolognak, és teljesítménytúrázó szemléletű emberek honlapjait olvasgatva ez a véleményem még jobban megerősödik, túl sokat nem észlelnek abból a tájból, amin félkómában végigtrappolnak. De NEM gondolom azt, hogy kurvára terhelnék a környezetet! Sőt.

És itt jöttek az érvek a buszon, hogy bezzeg a motorosok, az erdészek a terepjáróval, a hajtóvadászat, mennyivel zajosabb. Ebbe a vitába, a másikra mutogatásba szerintem nem érdemes belemenni, mert nem ez a lényeg. A lényeg szokás szerint az, hogy mivel a TTT-sek legális alapon működnek, bejelentik rendezvényeiket az erdészetnél, ezért "megfoghatók". A lusta, impotens és alulfinanszírozott hivatalok nem fognak a krosszmotorosokkal, a quadosokkal, az orvvadászokkal baszakodni, hanem azzal, akit karosszékből ülve, minimális energiabefektetéssel is lehet pumpolni, bírságolni. Amúgy a beszélgetésből azt szűrtem le, hogy csak a Pilisi Parkerdő próbálja lehúzni őket, a többi erdészet nem kér pénzt.

Amúgy az egészről az a sztori jutott eszembe, ami a Másfélmillió lépés (1979) második epizódjában elhangzik. Az Esztramos barlangnak állandóan feltörték a bejáratát, és letördelték a cseppköveket, amiket aztán eladtak. Az ott kutató barlangászok emiatt többször feljelentést tettek, és valami megoldást sürgettek. Végül az illetékes elvtársak a barlangászokat tiltották ki a barlangból, míg a lopkodás folyt ugyanúgy tovább...