Annyiszor elmondtam már itt a blogon, hogy én is unom :), a február-márciusi időszak nem kedvencem. Igaz, hogy a természet mindig szép és érdekes, de ennek dacára mégsem kedvencem. Ezt a túrát április legelején, 3-án tettük, a Börzsöny alacsonyabb részei épp hogy ébredeztek, épp ezért egy szintkülönbségek nélküli, egyszerű túrát terveztem, már csak azért is, hogy Magyarkúton legyen időnk még zárás előtt betolni egy babgulyást a Pipáshoz címzett csárdában.

Nem is szaporítom a szót, inkább jöjjenek a képek és kommentek hozzájuk:

Diósjenőről indultunk dél felé az erdészeti/bicikli úton.

A szemetet az erdőben és a szemetelőket utálom, de ezen már csak röhögni tudtam. Bili:

A kora tavaszi erdőnek is vannak színei:

Ha jól határoztam meg, ez a Rákos-hegy nyúlványa. Csodaszép:

Kilátás innen:

Virágzik a fű:

A Cseresnyéspatak csúcsrajáratva, kék színben tündököl:

A bicikliútról rátértünk a Kék jelzésre, és Nógrád felé vettük az irányt. De Nógrádig nem mentünk el. Amúgy Nógrád előtt a Kéket szabályos mocsárrá változtatta az olvadt víz, olyan kiterjedésben állt a sáros, bokáig érő víz, hogy megkerülni sem tudtuk, mindenhol mocsár volt. Aztán valahogy kikeveredtünk belőle.

Ezt viszont mindig is szerettem volna lefényképezni. Társadalmi Klub. Most vajon mire használják? Szerintem semmire, újabb rohadni hagyott ingatlan az erdőben, amit hasznosítani kellene!

A Piros+ -ra tértünk át, keresztülvágtunk a Ráchegyen, majd leérkeztünk a Fekete-patak völgyébe. Ez a fotó ott készült, ahol a Piros+ betorkollik a völgybe, és soha nem tudtam eldönteni, hogy ez az építmény mi a fene lehet:

Sínen voltunk:

A Les-völgyi patak szintén csúcsrajáratva, egész kis tengerek alakultak ki rajta:

Ez már Magyarkút:

Kedvenc víkendházam és annak kertje:

Híd épült a Les-patakra!!!! 20 éve erre járok és nem állt híd soha, hanem egy gázló volt a patakon. Ezt is megértük :)