Ehhez a poszthoz tartozik egy rövid bevezetés. Ez egy november eleji túra volt, amit annak idején megírtam, de elfelejtettem fölrakni. Mostanában eszembe jutott, hogy kirakom a blogra, mert ez egy olyan jó emlék, amit másokkal is meg szeretnék osztani. Amikor visszaolvastam az akkori írásomat, akkor láttam, hogy leírtam egy negatív tapasztalatot is, amire már így sok hónap elteltével nem is emlékeztem, csak a pozitívra!

Íme:

Erre a Börzsöny túrára elfelejtettem elvinni a fényképezőgépemet, úgyhogy fotókat nem tudtam lőni, a beszámolót is rövidre fogom. Féltem a korai sötétedéstől, ezért az útvonalat rövidre terveztem, a sokszor bejárt Sajikút - Foltán-kereszt - Hárs-bérc - Szabó-kövek - Spartacus-forrás - Rakodó - Égés-bérc - Királyrét körön mentem végig. Az időt viszont jócskán túlszámoltam, ezért sokkal korábban értem vissza Királyrétre, jó negyven percnyi túra belefért volna még sötétedésig simán.

Királyréten meg kiderült, hogy nincs is 16:40-es busz vasárnap, ezért várhattam a 17:40-esig egy csomót, ami amúgy nem volt kellemetlen, mert volt nálam sipritusztabletta, így feldobtam egy jó kis teát, ami valóban átmelegített. Mire megittam, már bent állt a busz.

Egy negatív és egy nagyon pozitív élmény ért viszont ezen a napon, amit mindenképpen el kell meséljek. Kezdem a negatívval, hogy a végén a jó szájíz maradjon meg. Szóval egész nap hallottam motorosokat, ezért is szeretek bemenni a Börzsöny belsőbb völgyeiig, mert ott nagyobb a csönd. De ahogy mentem visszafelé Királyrét felé, rájöttem, hogy ezek a motorosok Királyrét környékén száguldoznak, ha jól hallottam, egészen  pontosan a Cseresznyafaparkoló és Királyrét között. És nem krosszmotorosokról van szó, hanem a gyorsaságiról - nem tudom, mi a pontos neve. Láttam is őket, lent Királyrétnél, onnan tudom. Hárman voltak egyébként.

A Mátrában már megszoktam, hogy ezek a barmok egész nap bőgetik a motort, de Királyréten szerencsére eddig nem tapasztaltam. Az egyik, hogy mivel kurva hangos, ezért eszméletlenül zavaró, kilométerekre elhallani, az emberek meg nem azért mennek ki az erdőbe, hogy ezt hallgassák. A másik, hogy az egészben azt nem értem, hogy hogyan lehet valaki akkora fasz, hogy megvesz egy ilyen drága motort, és Királyrétre, meg a 3 km hosszúságú útra jön ki vele motorozni. Hihetetlen. Az őt nyilván nem érdekli, hogy Nemzeti Park és hogy mások pihenése, nem is várom el, hogy felfogja, de még saját szempontjaik szerint is nevetséges, amit csinálnak. Legközelebb az 50 méter hosszú kreszparkba mennek, vagy hova?

A másik élményem viszont kifejezetten pozitív volt. A padoknál, ahova leültem várni a buszt és teát készíteni, nem messze egy fiatal pár grillezett. Hallottam, hogy nem is magyarul beszélnek, hanem oroszul. Már vaksötét volt, amikor a srác egyszer odajött hozzám és megkérdezte tört magyarságal, hogy mi ez, amivel főzök, mutattam neki a spiritusztablettát meg a bögrét. Rá öt perccel, újból odajött hozzám és a tábortüzükhöz invitált, még hússal is megkínált volna, amit sütögettek. Mondván, hogy ne legyek már ott egyedül. Mondtam, hogy szeretek a csöndben elmélkedni az erdőben és hogy amúgy köszönöm a meghívást. Remélem, nem tűnt bunkóságnak, amit mondtam neki, mert egyébként nagyon emberi gesztus volt ez a részéről, és nagy-nagy jófejség, ritka az ilyesmi, és sok ilyen nyitott ember kellene még.