Immár hagyomány, hogy minden évben van egy olyan túrám, ahol hőgutát kapok. Ez persze nem nyáron, hanem mindig tavasszal szokott lenni, amikor otthon jól beöltözöm, mondván, hogy a "Börzsönyben még úgyis hideg lesz", aztán kiderül, hogy ott is tombol a húszfokos kánikula. Így indult vasárnapi túrám is, amikor egyrészt örültem a gyönyörű időnek, másrészt bosszankodtam, hogy ezt a sok meleg szart miért cipelem magammal.
Ha négynapos ünnep van és jó idő, akkor mindenki megindul a kirándulóhelyek velé, beleértve a kocaturistákat is. Már a Nyugati jegypénztárnál láttam, hogy nagy a tömeg. A buszon pedig végig azt hallgattam, hogy egyesek mennyi sört fognak a NHH-n inni, meg közben, meg utána. Amúgy én nem várom el, hogy mindenki 62 kilométert nyomjon, mint AdamNfl sporttárs, de valahogy mégis jobb lenne szétválasztani a túrahelyeket (pláne nemzeti parkokban, basszus) a nagy tömegek részére szolgáló kirándulóhelyektől, piknikezőhelyektől. Persze azt nem lehet megparancsolni az embereknek, hogy ide mehettek, ide meg nem, de az már viszont botrány, hogy a Királyrét környéke, a Foltán-kereszt, a Csóványos, mind tele van szeméttel. Ha a szemetelő kocaturistákat keményen bírságolnák, akkor lehet, hogy a számuk is megritkulna. És persze az is igaz, hogy ilyen hosszú hétvégéken nekem kéne inkább elkerülnöm Királyrétet, mint ahogy az NHH-t és a Csóványost általában el is kerülöm.
Ennyit a füstölgésről, meg a tömegiszonyról, most jöjjön egy rövid beszámoló. Az időmet megint elszámoltam, ezért hamarabb értem vissza Királyrétre, a túra is rövid volt, sokszor végigjárt útvonalon, úgyhogy csak néhány érdekesség és pár fénykép.
Az út elején meglepődve láttam, hogy a Szén-patakban nem sokkal van több víz, mint nyáron. Már lement a hóolvadás? Vagy még jön egy adag víz?
Hókornél:
A Hárs-rét múltkor gyönyörű hóval borítottan fogadott, most csupaszon, sárral:
Kábé erről beszéltem az elején. Miért van az, hogy felmászok 700 méter magasra a Foltán-kereszthez, és mások dzsuváját kell néznem?
Foltán még zöldülés előtt. Baromi nagy a sár mindenfelé, és még nagyobb lesz szerintem a következő hetekben.
Az északi részeken még egész nagy területeken megmaradt a hó. Ez pl a Rózsa-völgy fölötti rész.
A Csóványostól északra a kőrises most is szép volt, mint mindig.
Lent húszfokos kánikula volt, de mire fölértem, hideg szél süvített a Magosfán. Sebaj, gondoltam, tiszta időben legalább végre lehet látni innen a Tátrát. De úgy látszik, a szél nem mindenhol fújt, így nem volt jó a kilátás. És a fák koronája is megnőtt annyira, hogy télen sem lehet túl jól kilátni (a túraatlaszokban ugye az van, hogy ilyenkor jó a kilátás Magosfáról).
Magosfa és a sánc:
A hóvirágok már elődugták kis fejüket:
Sokszor megfogadtam, hogy elkerülöm a Csóvit, de úgy gondoltam, hogy délután nem lesz ott már senki. Tévedtem, egy piknikező család zajongott ott hangosan. Gyorsan továbbálltam.
Hétágra süt a nap, lent húsz fok van és dalolnak a madarak, de idefent az erdő még kopasz, barna, őszies és szomorú. És ez így is lesz még jó sokáig, mert a Magas-Börzsönyben későn tavaszodik:
Sajibérc oldalában Királyrét felé:
Hosszú hétvége + Királyrét= Lakókocsi. Bazmeg.