mirko vosátka

Bükki háromnapos (2010) 3. rész

2010. október 02. 12:14 - mirko vosátka

Az előző bükki bejegyzésemből kimaradt egy szép kép. Kornistárnics a Nagy-mezőn:

Második napunk a Hárs-kút közelében ért véget, tehát harmadik napunk itt is kezdődött. A Bükk déli oldalán voltunk, itt már melegebb volt a klíma, az éjszaka első részében baromi melegünk volt, aztán jött a hajnali hideg, amikor az ember minél jobban behúzza magát a hálózsákba. Az utolsó túranapot amúgy nem szeretem, ilyenkor már nem fér bele túl sok minden az időbe, ráadásul bármennyire fáradt is az ember, még maradna szívesen. Nem is véletlen, hogy a három nap alatt folyamatosan arról beszélgettünk, hogy milyen jó volt anno, hogy el tudtunk menni 8-9 napos túrákra.

A reggelivel nem nagyon siettünk, leálltunk megsütögetni a maradék kolbászt, aztán még felraktuk a kávét, úgyhogy észre se vettük és elment a délelőtt, ebből lettek is később kisebb csúszások. A Hárs-forrásnál töltöttünk friss vizet, majd elindultunk a Kék Körön lefelé Felsőtárkány irányába. Az ösvény először egy eléggé benőtt, susnyás részen haladt, itt találkoztunk össze túránk egyik legizgalmasabb élményével. Az úton keresztbe egyszercsak egy döglött őzet vettünk észre. Őzbaknak látszott, és viszonylag friss tetemnek, valószínűleg éjszaka történt vele valami. A hátsó részén csúnya seb tátongott, még a törött csontok is látszódtak. Nem volt szép látvány, ezért lőttünk pár fotót, majd gyorsan megkerültük és továbbálltunk.

Mivel egész közel fut a gyorsforgalmi út, ezért arra gondoltunk, hogy talán valami elcsaphatta, és az állat még 5-800 métert valahogy továbbrohant. Aztán mikor hazaérkeztünk Pestre, napvilágot látott a hír a bükki farkasokról. Mivel amúgy is gondolkoztam rajta már pár napja, hogy szólni kéne az erdészetnek, hogy hever egy dög a turistaút kellős közepén (az így nyáron pár nap alatt elég durva szagot tud árasztani), ezért úgy gondoltam, hogy nem is az erdészetnek szólok, hanem a Nemzeti Park ragadozóügyi szakemberének, hogy láttunk egy ilyen tetemet. Gombkötő Péter kíváncsi is volt a fotókra, át is küldtem neki, ő pedig azt válaszolta, hogy kár, hogy már nem tud kirakni kameracsapdát, amúgy meg van rá esély, hogy a tettes egy hiúz volt. Úgyhogy ha még hiúzt magát nem is láttam, de a keze, pontosabban a mancsa és a foga nyomát mostmár igen, ráadásul a barátságos hozzállás miatt úgy döntöttem, hogy ha ezentúl bármi ilyesmivel találkozom, akkor jelzem a nemzeti parkok munkatársainak, mert jó fejek.

A susnyásból lassan átértünk a bükkösbe.

Közeledtünk az Imó-kő-forráshoz, amely egy időszaki forrás, tudtommal főleg tavasszal, a hóolvadás után működik, ergo most csontszáraz volt. De a környék gyönyörű, úgyhogy érdemes útbaejteni nyáron is.

Nem sokkal később a Kék Körről átváltottunk a Kékre és felmásztunk a Lök-bérc emelkedőjére. Itt konstatáltuk, hogy nemigen fogjuk elérni a buszt Felsőtárkányban, pontosabban nem azt a buszt, amit kiterveltünk. A kéttagú társaság véleménye kétfelé oszlott. Sporttársam arra hajlott, hogy kényelmesen sétáljunk be Felsőtárkányba, ott igyunk sört, aztán majd elbuszozunk onnan, amikor elbuszozunk, ne görcsöljünk ezen. Én meg abban reménykedtem, hogy hátha mégis elérjük azt a buszt, és akkor be tudunk menni hamarabb Egerbe és pár órát a Szépasszonyvölgyben töltünk, aztán koraeste hazaindulunk. Ez az utóbbi egy hülye ötlet volt, így gyorsított tempóban rohantunk végig a Stimecz-háztól a Kós-völgyön és a Vörös-kő-völgyön, és persze, hogy nem értük el a buszt Felsőtárkányban.

Felsőtárkány határában van egy kis vadaspark is. Emlékszem régebben is ezen az elkerített részen éltek vadak, most egy elég szomorú figyelmeztető tábla is ki volt téve. Amúgy láttuk is a muflonokat, szarvasokat, de rendesen lefotózni nem tudtam őket.

 

Ha már Tárkányban kellett dekkolnunk a következő buszig, akkor beültünk a Jóbarát borozóba. Itt viszont egy nagyon kellemetlen élmény ért minket. Ez nem rendes kocsma, hanem egy családi ház udvarán van kialakítva a dolog. Amikor bementünk, csak egy mami szolgált ki, aki annyit mondott, hogy a söntésbe nem vihetjük be a kutyát, de az udvaron ellehet. Aztán kábé fél óra múlva befutott egy öreg fater egy Wartburggal és eléggé paraszt hangnemben emelt hangon elkezdte magyarázni, hogy ide nem jöhet be kutya, kössük ki a kapu előtt. Olyan örökbecsű mondatok is elhangzottak, hogy "Én kutyát nem tűrök meg a portámon!" Három napi túra után a fáradtságtól és a kurva melegtől eltompulva lassanként jutott csak el az agyamig, hogy mi történik, aztán nagy nehezen felálltunk és átmentünk a párszáz méterre lévő másik sörözőbe, ahol már normálisabb volt a hangulat és a kutya sem volt kitiltva.

Utólag persze föleszméltünk és eszünkbe jutott, hogy azért mégiscsak el kellett volna magyarázni néhány dolgot ennek az öreg fasznak, de mostmár mindegy, sajna lecsúsztunk arról, hogy agyvérzést kapjon, mert a tápos pestiek visszapofáznak. A gond ugyanis nem az, hogy valaki nem enged kutyát a kocsma udvarára!! Az ő kocsmája, azt enged be, akit akar. Ismerek olyan kocsmát, ahol nem szabad dohányozni, mert a tulaj nem dohányzik és punktum. De ott ki van írva minden falra és a tulaj is szól, hogy itt ne, és nem akkor áll le balhézni, amikor már félig elszívtad a cigit. Szóval, ha valaki nem akar kutyát, azt a bejáratnál kell kiírni. A másik a hangnem. Szóval itt van egy kurva nagy tévedés a magyar kényszervállalkozók fejében a vendéglátással kapcsolatban. Ezt kellett volna elmagyarázni ennek a seggnek is. Mi kifizettük az italunkat, amiből a profit az övé, ő ebből él, belőlünk, a vendégekből él. Ezért természetesen nem az jár cserébe, hogy be lehessen vinni görénytől kezdve kutyáig mindent, meg az asztalra szarni, nem, nem erre akarok kilyukadni. Ami ezért a pénzért cserébe jár, az a normális hangnem. Nem robbantottunk ki kocsmaverekedést, nem hugyoztunk a kertbe, normálisan, csendben üldögéltünk és fizettünk, ezért normális hangnem jár. Mi nem a kislányai vagyunk, akikkel ordibálhat, hanem idegenek, akik ráadásul még ennek a köcsögnek a kibaszott pénztárcáját is hízlalták pár petákkal. De ha az utcán megkérdezi valakitől, hogy mennyi a pontos idő, vagy merre van a Kossuth utca, akkor azt is ordibálva meg ágálva teszi? Sajnálom, hogy ezt nem tudtuk az orra alá dörgölni. És sajnálom, hogy ilyen szarháziak is laknak Felsőtárkányban, ami amúgy egy szép falu.

De amíg nem jött meg ez a pöcsfej, addig egész jól elbeszélgettünk egy helyi fickóval, aki hatvan év felé járhatott. Közhely, hogy az észak-keleti régiót mennyire leépítették a rendszerváltás után, aki kicsit is foglalkozik ennek az országnak a sorsával, és Budapesten túl is lát, annak legalábbis ismert ez a dolog. (Vannak, akiket persze így se érdekel különösebben.) De teljesen más érzés volt ezt egy olyan embernek a szájából hallani, aki itt él, és itt is élt már fiatal kora óta. Beszélgettünk a korábban virágzó, most lepusztult falvakról, a bezárt bányákról és üzemekről, meg a lepusztultságról. Pedig mennyivel többet érdemelne ez a régió.

Aztán a legközelebbi busszal csak elértünk Egerbe, az időnkbe belefért még a Szépasszonyvölgy is, a Sike pincében ittunk két pohár bort, vettünk kimértet is, majd elindultunk az állomás felé, hogy a túravégi depresszióval küszködve felszálljunk a Pest felé tartó vonatra.

 

Fölszállott a páva. Jó kis retró köztéri szobor Egerben, az állomás közelében:

Itt pár éve még egy Egervin mintabolt állt (közveltelnül a vasútállomás mellett vagyunk), ma már csak a szokásos romos épületek, mint mindenhol az országban. Magát az Egervin boltot nem sajnálom, mert rengeteg kárt okozott ez a cék a magyar bor megítélésének, de az eszem megáll már attól, hogy mindenhol pusztuló elhagyatott épületek vannak az országban:

 

Hazafelé, a vonatból:

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr102339069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Asidotus 2010.10.04. 13:50:53

Mikor jártatok a Bükkben?
Június végén még igencsak szakadt a víz az Imókői-forrásból.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.10.06. 12:26:24

mi augusztus 22-én voltunk kb. szerintem addigra már lement a nagy májusi esőzések hatása. legalábbis az imókő esetében.

azt viszont sajnálom, hogy nem láthattam működés közben :) majd egyszer remélem.
süti beállítások módosítása