Három túra leírásával vagyok elmaradva, de igyekszem mihamarabb bepótolni, addig is gyorsan idevetem a gondolataimat és tapasztalataimat a túrázához használatos egyik eszközről, bisz-baszról, a moszkitóhálóról, mert a hétvégi túrán teszteltem egyet. Nem tartozik ugyan az alapfelszereléshez (bakancs, hátizsák, hálózsák, bicska), de azért jól jöhet, ráadásul súlya nincs, helyet nem sokat foglal a hátizsákban. A moszkitóháló elsősorban a szabad ég alatt való alvásoknál jöhet szóba, hiszen amúgy ott a sátor (oké, Latin-Amerikában föl lehet kötni a panziószobákban is a plafonba vert kampókra, de ezt most hagyjuk, mert itthoni turistaházakban nemigen.)

Alapvetően kétféle ember van: akit idegesít a szúnyogdöngicsélés, és akit nem. Van a harmadikféle, aki inkább szarrá csípeti magát, csak nehogy két grammal többet kelljen "cipelnie", de ezt a Taigetosz-pozitív kategóriát most felejtsük el. Engem személy szerint kit tud készíteni az éjszakai szúnyogdünnyögés, még az itthoni pihe-puha ágyban is úgy tudok egy ilyen éjszaka után ébredni, mintha agyonvertek volna, nemhogy odakint az erdőben, ahol a kényelmetlen derékaljon amúgy sem felhőtlen a pihenés.

Moszkitóhálóból többféle van, az egyik a kúp alakú, középen felfüggeszthető, ezt főleg szobákban lehet használni. Aztán van a hasáb alakú, több ponton kifeszíthető. Ez már jobb megoldásnak tűnik szabad ég alatt alváshoz, ha olyan a táborozási hely, akkor ki lehet kötni fákhoz. Ha két ponton kötjük ki egyébként, már az is simán elég. De aki már táborozott sűrűn szabad ég alatt, az tudja, hogy a táborhely az mindig esetleges, nem biztos hogy lesz fa, és nem biztos, hogy pont úgy fog elhelyezkedni, ahogy a mi hálónkhoz kellene. Erre jó megoldás, amit Don't Panic kolléga javasolt, hogy botokhoz rögzítsük a hálót. Nosza, ki is próbáltam a hétvégi háromnapos túrán, a dolog működik, két kifogásom van csak. Az egyik, hogy Nemzeti Parki területen még annak a két vesszőnek a kivágását is sajnálom. Tudom, hogy nem oszt nem szoroz az a két somfavessző, de azért mégis. A másik észrevétel, hogy kicsit körülményesebb és hosszadalmasabb a botok leszúrkálása és a háló ráigazítása, mint előzetesen gondoltam. De a módszer alapvetően működik.

Én amúgy úgy csináltam, hogy lenyestem két, kb 1-1,5 m hosszú botot valamelyik bokorról, nem túl vastagot, csak olyasmit, mint ami nyársnak is kell. Az egyik végüket kicsit kihegyeztem, majd leszúrtam őket a földbe a laticelem mellé, kb a fejem vonalában. Mivel nekem gyári hálóm van, ezért már rá van varrva hat karika, ahová a feszítőzsinórokat kell kötni normál esetben. No, én ezeket a karikákat akasztottam a nyársakra. Tehát a háló csak a fejemnél volt fölállítva. Ezek a hálók általában elég jó belmagasságúak, kb 150 centisek, úgyhogy a maradék anyagot jól begyűrtem a laticelem alá. Azt hiszem, fényképet nem csináltam róla, de talán így is érthető.

Láttam egy ilyen hálózsákra húzható hálót is a Mountexben, első blikkre jól néz ki, praktikus, kicsi, és bárhol fölrakható, hiszen csak hálózsák kell hozzá. Ami viszont gyanús nekem, hogy mi van akkor, ha a hálózsák száját szélesre húzom, mert odakint meleg van? Akkor a háló az arcomra simul, és totál haszontalan az egész.

A legjobb megoldásnak mégiscsak azt tartom, amit szintén Don't Panic sporttárs bejegyzésében láttam: a vázszerkezetre kifeszített moszkitóhálót. Ez marha praktikus, csakhogy drága is. Szerencsére nem kapni Magyarországon, így nem kell most erre pénzt költenem, mert legszívesebben rögtön vennék egyet. Úgyhogy addig is maradok a hasáb alakú hálómnál, és töröm a fejem, hogy vegyek-e hálózsákra húzhatót.

Amúgy a vicc az, hogy most hétvégén odafönt a Bükkben egyáltalán nem volt sok szúnyog, darazsak és lódarazsak sem (asszem az esős tavasz és nyár miatt ez utóbbiak nem szaporodtak el), na de mindegy, nekem két szúnyog is el tudja rontani az alvásomat.