Hurrá, nem nekem kell kimondanom, meg okoskodnom, hanem hivatkozhatok végre más forrásra: hogyan pazaroljuk el értékeinket. Konkrétan Észak-Kelet Magyarországról beszélek, mindig mondtam, hogy a Bükk környéki, meg az Aggteleki-karszt környéki falvakból sokkal többet ki lehetne hozni. Nem a Bükkből, hanem a környékéből, ami alatt természetesen nem az egy szem Répáshutát, meg Szilvásváradot értem például. Most éppen az Aggteleki-karszttól nem messze elhelyezkedő Rudabányáról van szó, ami szomorú sorsú városka (falu?), egykor virágzó bányásztelepülés volt, nagy volt az élet, de a rendszerváltás után bezárt és lerohadt minden.

Persze nem a bányát kell újranyitni, de most láttam egy remek összeállítást a Szempontban a régészetről. A riport alapvetően nem Rudabányáról szólt, de érintőlegesen szó volt Rudabányáról is, meg a lerohadásról, és elhangzik ez a mondat:

"Még az őrbódét is ellopták a világszenzációként számontartott rudabányai régészeti lelőhelyről. Ha ez a hely mondjuk Amerikában lenne, szinte biztos, hogy már látványos őslényparkot varázsoltak volna köré, és az egész falu a turistaforgalomból élne."

Szóval ezt nem én állítom, viszont teljesen egyetértek.

Magyarra elfordítva ez az egész arról szól, hogy oké, a bányászatnak vége, de ez nem szabadna, hogy azt jelentse, hogy az életnek is, meg a régiónak is vége. Az értékek, amiket hasznosítani lehetne, ott vannak, léteznek, és mégcsak nem is kamulátványosságokat kell teremteni, hanem az adottságok megvannak. De ezt senki nem aknázza ki. Így rohad le minden, és így lesz egyre siralmasabb egy országrész, ami jobb sorsot érdemelne.

Videó alább tekinthető meg, az ominózus rész 24:35-nél kezdődik. Akinek nem menne a videó, próbálkozhat itt.