Másnap vettük észre, hogy a Hamuháznál tábla van kitéve, hiúz-, meg farkas-visszatelepítési program folyik a környéken. Ez elég érdekes vállalkozás lesz, a Börzsöny elzártabb területeit jelölték ki rezervátumnak, ahová amúgy sem megy be túl sok turista, csak a legelszántabbak. Sőt, sok ilyen elzárt helyre turistaút sem visz. Kiváncsian várjuk a fejleményeket, de azért remélem a medvéket nem akarják visszatelepíteni, mert az már necces. Természetvédelem ide vagy oda, egyik turista sem szeretne medve komával birkózni az erdőben.
A Hamuháztól nincs messze a kisvasút végállomása. Nem utaztam az ország összes kisvasútján, sőt, a nagy részükön nem utaztam, de az biztos, hogy a kemencei a legjobbak egyike. Mivel valahogy kisebb, mint a többi, ezért az egész utazásnak olyan családias hangulata van, ezt fokozza, hogy a vasutasok, meg akik munkálkodnak a pálya építésén, mind szerelemből csinálják. A pálya továbbra is épül, most Godóvár a végállomás, de szeretnék elvinni a Hamuházig. Nem lehet tudni, hogy mikorra lesz kész, és ez nem a lelkesedés hiánya miatt van, haenm mert nincs rá lóvé, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park tökölődik, szóval a szokásos magyar helyzet.
De a kisvasút felé gyalogolva elmentünk a Fekete-kút nevű nagyon szépen kiépített forrás mellett. Ez tulajdonképpen nem is egy forrás, hanem mindjárt kettő közvetlenül egymás mellett, és mindkettő ki van építve. A kisebbik el tud egy kicsit apadni, de a nagyobban azért mindig van víz. Meglepő volt, hogy most a nagyobbik forráson is látszott, hogy nem túl nagy a vízhozama. Amikor tavaly, 2006-ban ugyanekkor, szeptember végén erre jártunk, mintha bővízűbb lett volna.
Kábé tíz percet kellett csak várnunk, pont jókor érkeztünk, és volt is hely, felfértünk a kocsikba. Az viszont durva volt, hogy a vonat hozott egy gyerekcsapatot tanárokkal együtt. Nos ezek leszálltak a végállomáson, vagy le se szálltak, aztán visszamásztak és mentek vissza Kemencére. Semmi kirándulás, meg körbenézés. Lehet, hogy a tanárok nem merték bevállalni a sok hülyegyerekkel az erdei sétát? Mindenesetre elég furcsa, hogy ha már kijöttek a Börzsönybe, akkor nem sétálnak egyet az erdőben, hanem a vonaton gubbasztanak. Hamar beértünk Kemencére. Van ott egy kürtős kalácsos, egy háznál kapni, nem tudom, melyik utcánan. Na ennyire kurva jó kürtős kalácsot még soha nem ettem.
Aztán betértünk a csarnavölgyi sörözőbe, ami nagy nagy csalódás volt. Elvileg ez egy hangulatos söröző, állítólag a berendezés múlt századi, van kerthelyiség is. Egyébként a kertből egy 100 éves palóc házra látni rá. Ehhez képest a csapolt sör olyan szinten moslék volt, hogy ilyet még életünkben nem ittunk. Nem volt benne se szénsav, se alkohol, zavaros volt és fura íze. Ilyesmiért be kéne zárni egy kocsmát, mi viszont nyulak voltunk, csak annyit intézkedtünk, hogy kértünk egy másikat. Pénzért... Legközelebb lehet, hogy messzire el kell kerülni a Csarnavölgyit, a falu központjában, a buszmegállóval szemben van egy bizalomgerjesztőbb kocsma. Azon viszont röhögtünk, hogy a csarnavölgyiben a női klotyó ajtajára Dundika fotója volt feltűzve.
