Bemonták a rádióba, hogy igazi kirándulóidő lesz múlt hétvégén, úgyhogy egyértelmű volt, hogy össze kell rántani egy túrát. Mivel előző este nem volt buli (a múltkor egy ilyen buli-baleset miatt csak délutánra tudtuk összeszedni magunkat és elindulni), viszonylag korán fel tudtunk kelni és elhúzni a 9:55-össel. Ehhez van buszcsatlakozás Királyrétig. Királyréten persze rohadt sokan voltak, de valahogy mégis mindig eloszlik a tömeg az erdőben, úgyhogy a turistaúton már alig találkoztunk emberekkel. A Kék + en indultunk el, az azért jó, mert egy hosszú szakaszon tök lapos részen visz az út, aztán csak később durvul be. Ráadásul a Vasfazék-völgy csodaszép. Egyébként a Vasfazék-patakról kapta a nevét, ami hóolvadáskor baromira felduzzad és hihetetlenül látványos lesz. Na kíváncsi leszek, hogy most tavasszal hogyan fog festeni. Ha egyáltalán tavasznak lehet nevezni a követlező évszakot egy ilyen tél után.

Elérjük ugye a völgy végén a parkolót, onnantól még a nagyon hülyék is eltalálnak a Nagy-Hideg-hegyre, mert minden út oda vezet. Mi sem egy turistaúton mentünk, hanem össze-vissza váltogattuk az utakat. Eredetileg csak a Magas-taxig akartunk menni, de két okból továbbmentünk a hideghegyre. Egyrészt a Magas-taxot felújítják, úgyhogy nem lehet bemenni. Másrészt belefért az időnkbe bőven egy csúcstámadás. Úgyhogy felmásztunk a nagyhidegre.

 A nagyhideghegyi turistaházat már felújították, sokkal kellemesebb lett. Bedobtunk egy teát, meg egy kis pálinkát, aztán mentünk vissza Királyrétre. Az étlap árai elég ijesztőek voltak, szarnak ezek magasról arra, hogy ide turisták térnek be. A Nagy-Hideg-hegyen egyébként tényleg hideg volt, viszont nem volt hó. Durva, hogy azon a helyen is elolvadt a múltkori kevés kis hó, ahol egyébként még márciusban, áprilisban is szoktak maradni hófoltok - tisztességes tél után. Mondjuk nagyon kicsi hófoltok most is voltak, de azok annyira kicsik voltak, hogy nem számítanak.

A visszaút gyors volt és laza, a nagyon pihentető Pirost választottuk, hogy mégse ugyanazon menjünk vissza, amin jöttünk. Ha legközelebb erre jövünk, akkor átruccanunk a Csóványosra is, mert úgy az igazi, és ott van ám csak kurva hideg 900 m fölött.

Királyréten addig baszakodtunk a kocsma kiválasztásával, amíg elment a busz. Ez persze azért volt idegesítő, mert rájöttünk, hogy az átbaszós nevű "Fáradt vándor" nevű hely nem is kocsma, hanem egy étterem. És a Trófeásban is emelték az árakat. Szóval rájöttünk, hogy amit eddig kocsmának hittünk, az egy kajálda, nem túl drága, de azért nem is olcsó árakkal, hangulatosnak meg nem nevezném, habár nem is vendégriogató. És persze a sör is éttermi áron volt. Benyomtunk ezt-azt, nem rossz konyha, de azért legközelebb mégis elhúzunk szépen Királyrétről, ha ilyen hidegben jövünk, és Kismaros határában beugrunk inkább a Vadászhoz. A sör is olcsóbb, a hely is barátságosabb, az étlap is szimpatikusabb és persze az árak is. Nyáron meg ugye minden normális ember a királyréti Büfét választja a csapolt Zlaty Bazanttal, főtt virslivel és a kedélyes tulaj úrral.