Ilyenkor azért érdemes túrázni, mert iszonyatosan szép időjárást kifoghat az ember. Oké, most persze globális felmelegedés van, ezért olyan, mintha tavasz lenne, de akkor is. Már később sötétedik, nem négykor, az egész erdő olyan késő őszies (mivel nincs hó), de azért érezni, hogy ez már tavasz. Na persze kurva nagy sár van. Ez is a tavasz. Most jut eszembe, nem a mai időről beszélek, mert most éppen esik az eső, hanem a hétvégeiről, amikor eszméletlenül kellemes, napsütéses meleg volt. Sőt, marha meleg volt. Meg is szívtam a télikabátban, úgy rám izzadt, hogy csavarni lehetett belőle a vizet. Ez persze azért is volt, mert a börzsöny alacsonyka déli részein kirándulgattunk. Nagy távot most sem tettünk meg, köszönhetően a hosszas kajálásoknak és kávézásoknak, de végül is öregek vagyunk mi már a rohanáshoz :DDDD

A túrát kismaroson kezdtük, és az eleje meg is egyezett a múltkori túra első felével. Vagyis a Kismarosról Szokolya felé evező autóútról fordultunk le balra a Sárgán. Persze semmi sem ilyen egyszerű, úgyhogy el is mondok néhány tippet és trükköt. Először is, útközben van egy kisvendéglő-kocsma, mi Vadásznak hívjuk, nem tudom, mi az igazi neve. A vasútállomástól lehet egy olyan 500 méterre a bal oldalon. No, ott érdemes kajálással kísérletezni, mert úgy néz ki, korrekt, olcsó, házias a konyha, de ez még további kutatást igényel.

A másik dolog, hogy tulajdonképpen mi a Zöld túrán mentünk volna végig egészen Zebegényig, szóval a Zöld Kismarostól Zebegényig visz - egy eléggé izgalmas útvonal. Mi ezt még izgalmasabbá tettük azzal, hogy az út első részét a Sárgán tettük meg, így érinthettük a Testvér és a Riezner forrásokat, utóbbinál pihenni is lehet, de erről már írtam a múltkor. Valamint a Csömöle-völgyön mehetünk végig, ami tök aranyos, és néhol már-már szurdok-szerű. Kis túlzással. Ha az ember végigmegy a Sárgán, akkor a végén egy nagy mezőre érkezik, no, itt kell balra, délre lefordulni egy jelzetlen szekérúton. (Erre mondta egy totál debil ismerősöm, hogy az nem szekérút, mert nincsenek már szekerek. Eszméletlen, mekkora faszfejek vannak!) A mezőről nagyon szép kilátás nyílik, ha jól emlékszem. Szóval itt a jelzetlen útnál kell figyelni, itt térünk le a sárgáról, és megyünk vissza a zöldre, ahol szabály szerint mennünk kellett volna.

Nem kell sokat gyalogolni, máris megérkezünk a Zöldre. A Zöld egy kerítés mellett halad, meg az erdőben, nem csúnya szakasz, de nem is olyan szép így tavasszal. Aztán keresztül haladva egy autóúton, egy újabb mezőre érünk, de ezt most nem részletezem, az a lényeg, hogy mindig a Zöldön kell menni ahhoz, hogy beérjünk a Török-mező környéki erdőkbe.

Két dolgot kell tudni Török-mezőről. Egyrészt az autóút melletti erdők iszonyatosan mocskosak, szemetesek. Most pl egy csomó nejlon légpárna volt széthajigálva, hihetelen mekkora tahók vannak. A másik, amit tudni kell, az hogy a túristaház egy nagy szar, két mísz picsával. De erről majd egyszer bővebben írok.

De a túristaházhoz amúgyse kell bemenni. Tök jó, hogy lovak legelésznek a közelben, és nem túl nehéz megtalálni a Fehér forrás csoportot se, ami szintén csodaszép hely, kiépített források, erdei asztalok, és finom víz. Innen tovább a Zöldön. Egy rohadt aranyos kis tóhoz érkezünk, szóval ezen a túrán van minden, ami kell. Tiszta vadregény. A tótól már a Malom-völgyben haladunk tovább, ami az ország egyik legszebb, de szerencsére nem nagyon ismert túrahelye. Itt már kezdett sötétedni, de még egy szalonnázás simán belefért.

 Aztán megérkeztünk Zebegénybe, és helyet foglaltunk a Mókus nevezetű kocsmában, ami igen jó falusi kocsma, csak ide jöjjünk, ha erre járunk! Le is gurult pár sör ezúttal is.