Kicsit zavar, hogy Magyarországon turistaházak, menedékházak, vadász- és erdészházak, kulcsosházak mennek tönkre csak úgy, trehányságból, parasztságból és magyaros pazarlásból, úgyhogy utánanéztem kicsit a Nagyszénási és a Zsíroshegyi turistaházak sorsának. Találtam is rengeteg archív fotót, ezért úgy döntöttem, külön posztban megemlékezem ezekről a házakról. Egyébként mellékesen jegyzem meg, hogy pont a múltkor írtam egy pusztuló vadászkunyhóról, amit a Börzsönyben láttunk. Az valószínűleg még menthető állapotban van, de mivel senki nem foglalkozik vele túlzottan, ezért nyilván 10 éven belül ez is csak rom lesz. De térjünk rá a turistaházakra. Kezdjük mondjuk a Nagyszénásival, mert az épült előbb, és az is pusztult el hamarabb. A története viszonylag ismert, de azért leírom. A Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztálya létesítette, saját kezükkel építették föl, tulajdonképpen társadalmi munkában. A munkából egyébként nem csak a Turista Szakosztály tagjai, hanem az MTE más szakosztályainak sportolói is kivették a részüket. Érdekes tükre annak a kornak, amelyben nem volt egy életbiztosítás illegális komcsinak, vagy munkásmozgalmi figurának lenni, de azért egy turistaházat fel lehetett építeni, és fönn lehetett tartani évtizedekig. Ugyanis 1926. május 16-án nyitották meg. A keresztségben a Szabó Imre turistaház/menedékház nevet kapta. Szabó Imre a korszak szocdemes képviselője volt, de nemcsak az, hanem 1920-tól a Népszava kiadója, majd '27-től a felelős szerkesztője is. Amiből kiderül az a vicces momentum, hogy már életében turistaházat neveztek el róla. Nem véletlenül, hiszen a MTE elnöke is volt, és a turistaház építésében tevékenyen részt vett. Kíváncsi lennék, hogy ez kétkezi munkát jelentett-e, vagy szervezést.
"A turistaházban élénk egyesületi élet folyt, amelyet a csendőrség is figyelemmel kísért. A munkások politikai szervezkedése miatt Pilisvörös-várról rendszeresen őrjáratokat indítottak a hegyre."
Régi kép, itt már kissé átépítve, megtoldva. Lehet látni a hordókat, amelyekbe az esővizet gyűjtötték:
Egy 1957-es fotón így néz ki:
Lássunk néhány adatot szintén 1957-ből:
'48 után ugye államosítás, és a Turistaházakat Kezelő Vállalat veszi át a Nagyszénási menedékházat egészen '75-ig, amikor is a Vállalat kezéből kikerül a ház, "gazdátlanná válik" - ahogy írják, kíváncsi vagyok arra is, hogy ez mit jelent. A Másfélmillió lépés forgatásán, '79-ben még romosan, de áll (ahogy képeinken látszik is), az '59-ben felavatott emléktáblának már hűlt helye, majd nem sokkal a forgatás után le is rombolják az egészet. Amíg állt, bélyegzőhely volt itt is. Képek a Másfélmillióból, '79-ből: Azóta szocreál emlékfalat és faragott emléktáblát állítottak emlékül. De ez szerintem nem a turistaház emlékműve, hanem a magyar ostobaságé és pazarlásé. Az előző posztban már elmondtam, hogy abból a pénzből, amit az emlékfal, meg szobrász tiszteletdíja, meg földgyaluk elvittek, abból simán lehetett volna üzelmeltetni ezt a házat. Mai képek: Emlékfal: Emléktábla: Ehhez még vegyük hozzá a mai kor lenyomatát, vagyis azt is, hogy valami sötét állat kivésett részeket az emléktábla feliratából. A tipikus jobbos köcsög bunkó, akinek bele kellene verni az orrát az emléktábla kövébe, mert debil. Ugyanis, az "ellenforradalom"- szóból levéste az "ellen"-t. No, ez azért vicces, mert a felirat nem az ötvenhatos forradalomra utal, ami ugye a kádárista diskurzusban ellenforradalomként volt emlegetve, hanem a '19-es ellenforradalomra. Nem hinném, hogy a kivéső tökfej tisztában volt ezzel a különbséggel, csak odament, vésett, belevandálkodott egy emléktáblába, amihez tulajdonképpen semmi köze. A Zsíroshegyi turistaházat nem a munkásturisták, hanem a Magyar Turista Egyesület Pénteki Asztala építette. 1928 decemberében adták át a forgalomnak. A közelben emlékmű is áll Kauzál István tiszteletére, aki az asztaltársaság megalapítója és elnöke is volt. Az alábbi fotó 1930-ban készült és madártávlatból látható a Zsíroshegyi turistaház. A Zsíroshegy akkoriban tökkopasz volt, nem sokkal később fásították be. Ma már el sem tudnánk képzelni fák nélkül. Egy régi képeslapon a háború előttről: A turistaház szobáinak száma '57-ben: És a szobák száma '82-ben: Képek a Másfélmillióból, '79-ből: Egy '82-es fotó, más nézőpontból: A Zsíroshegyi turistaház a '82-es turistaatlasz kiadásának idején még állt és üzemelt vígan. Nem tudom pontosan, mikor rombolták le ezt is, de ma már itt is csak a falak nyoma kivehető. Mostani, lehangoló kép: