Ez a túra még ősz eleji, pontosabban szeptember közepi, de nem volt időm megírni és beposztolni. Most pótolom. Emlékezzünk a napsütésre.
A Szob-Kemence buszjárat is úgy van megoldva, hogy minél később jusson el az ember a Börzsöny észak-nyugati felére. Nem is véletlen, hogy ezt a részt főleg kétnaposra vállalja be a halandó. 13 óra körülre érkeztünk Perőcsénybe, ez szokott lenni a kiindulópont, mert innen lehet leggyorsabban elérni a Börzsöny nyugati gerincét, illetve a mögötte húzódó titokzatos völgyeket. Ahhoz képest, hogy mennyi ideje járjuk a Börzsönyt, és hogy szinte minden zeg-zugát ismerjük, a nyugati gerinc mégis mindig kimaradt. Pedig ez az egyik legszebb útvonala a hegységnek, ráadásul nehéznek sem nevezhető. Laza hatszázas csúcsok (na jó, közelebb a hétszázhoz) a kilátás mégis vetekszik a 860-as Nagy-Hideg-hegyével, vagy a 930-as Csóványoséval.
Perőcsényből a Piroson indultunk el, jó kis bemelegítő szakasz egészen addig, ahol az út rákanyarodik a Jancsi-hegy gerincére. Nagy bosszúságunkra az erdő az ösvény mentén tele volt nagy őzlábbal és molyhos tinórúval, de nem szedhettünk, mert a legközelebbi gombavizsgálótól még másfél napi túra választott el bennünket, ennyi időt pedig nem nagyon bír ki a gomba. Azért a legnagyobb őzlábat nem volt szívünk otthagyni, úgyhogy azt az egyet leszedtük és belefőztük az esti kajába.
Jancsi-hegy:
A Piros út főnyeremény. Mivel végig egy különálló gerincen halad (nyugati gerinc), amelynek minden csúcsán tisztás van, és ezekről remek a kilátás kele felé, vagyis a Magas-Börzsöny, a Csóványos, Magosfa, stb felé. Először a Jancsi-hegyre érkezünk meg. Aranyos, füves tisztás van itt, ahová le lehet heveredni, aztán gyönyörködni a kilátásban. Aztán egy eszméletlenül izgalmas kőfolyásos, sziklás rész következik. Nem is emlékszem, hogy hasonlót láttam-e már Magyarországon, habár a Mátrában vannak durva kőfolyásos részek.
Kábé egy kilométer után érjük el a Holló-kőt. Itt sziklákra lehet kiállni és élvezni a látványt kelet felé. A csúcson van egy vicces dolog, egy ládika, amelyben a csúcsnapló, vagy micsoda van, be is írtuk, hogy itt voltunk mi is.
Kilátás a Holló-kőről:
A Holló-kőről lefelé megint egy sziklás rész vezet, igazából ennek a gerinctúrának minden egyes métere baromi szép, úgyhogy megéri erre jönni. Elértük a vár-nyergi elágazást, a Piros + -en indultunk tovább a fekete-völgy felé. Szomorú pontja ennek a túrának Vár-kúti kis vadászház. Ez egy tök jól megépített, hangulatos kis vadászkunyhó lenne, ha nem hagyták volna lepusztulni. A fala köből van, úgyhogy nem lett volna törvényszerű, hogy tönkremenjen. talán még megmenthető, de hát kit érdekel az ilyesmi manapság? Ezt is hagyják lerohadni, aztán, ha teljesen lerohadt, akkor ez lesz a nagy érv a szétbontása ellen: nagyon rossz állapotban van, életveszélyes. Faszfejek. A házikó egy helyiségből áll, valaki lakott benne nem sokkal ezelőtt, mert gyógyszereket találtunk. Kiváló lenne kis kulcsosháznak, víz van is közelben, de lehetne is felhozni simán, mert az erdészeti út felvisz idáig. Vannak, akik ilyen helyen szeretnek kulcsosházazni, úgyhogy igény szerintem lenne rá, csak kicsit ki kéne pofozni.
A Piros + nemsokára kereszteződéshez érkezik. Mi balfelé mentünk a Kéken, lefelé a völgybe. Hát ez a szakasz se semmi! A szerpentinen lassan leértünk a Fekete-völgybe és a Hamuháztól nem messze tábort vertünk. Nagyon jó időt fogtunk ki. Habár az idő már hűvös volt, de ez a szarvasokat egyáltalán nem zavarta. Miközben pörklötünk rotyogott, folyamaotasn bőgtek. Kábé 4-5 darab különböző helyekről. Volt valami teljesen beazonsíthatatlan hang is, ilyet még soha nem hallottunk éjszaka. Talán mutáns bagoly, vagy róka lehetett.
