Hollókő minden kétséget kizáróan szép múzeumfalu, de bármilyen kicsi is ez az ország, aki szeretne felfedezni valami újat, simán megteheti. Jósvafő az egyik kedvenc falum, és olyan Ófalu résszel dicsekedhet, amely számomra vetekszik Hollókőével. Persze ehhez hozzájárul a nagyszerű környék, amely igazi természetjáró kincsesbánya. Téli és nyári képeket egyformán válogattam.
Csendesen terül szét a patak a falu központjában. Hogy melyik patak? Jósvafőn négy vízfolyás ad egymásnak találkozót. A képen látható szakaszon már eggyé vált a Tohonya-, a Kecső- és a Jósva-patak.
Kép: László Czefernek
Van, ahol a tél csak bosszúságot hoz, van ahol felér egy festménnyel. Az ország észak-keleti részében, az Aggteleki-karszt területén fekszik a település, ahol a telek még mindig zimankósak.
Kép: László Czefernek
Ez a fotó ugyanott készült, egy enyhe időjárású januárban.
Kép: Norbert Gál
Az éjszakák sejtelmesek, ahogy egy barlangokkal teli, farkasok járta vidéken illik. A környéken az utóbbi években valóban megtelepedtek a farkasok, hála a háborítatlanságnak, és a szigorú védelemnek.
Kép: Norbert Gál
A falutól keleti irányban fakad a Jósva-patak forrása. Nem is akármilyen ez a forrásvidék. A víz, miután előtört a Baradla-Alsó-barlangból, a Tengerszem nevű, zöldes fényben játszó mesterséges tavacskába ömlik más vízfolyásokkal együtt. A tó tiszta vizében könnyen megfigyelhetők az úszkáló Szivárványos- és Sebes pisztrángok.
Kép: Roland Tóth
Ősszel is mesebeli. Távolban az egykori turbinaház.
Kép: Indafotó
Vízesés. Valójában a Tengerszem-tó kifolyója, eredetileg pedig turbina állt itt, de a természet birtokba vette és mohákkal, növényekkel tette gyönyörűvé. Itt hagyja el a Jósva-patak a tavat, és útnak indul a falu felé. A tavat azért duzzasztották fel 1935-ben, hogy vízenergiával biztosítsa a barlang villanyvilágításának áramellátását. Az egyik turbina itt volt, a másik pedig a Baradla-Alsó szája mellett. Ezekről majd külön posztban is megemlékezünk.
Kép: Roland Tóth
A pokol kapuja? Nem, ez a Baradla-Alsó-barlang szája, ahonnan voltaképp a Jósva ered. Ez hazánk legnagyobb, hideg vizű karsztforrása.
Kép: Norbert Gál
Mohos medrében, gyönyörű vízfátylat húzva északról siet ez a patakocska a Tengerszembe. A kikövezett medrek, valamint az egykori malomárok gyorsvizű patakokat terelgetnek és hangulatos mini-csatornarendszerhez hasonlítanak. Érdemes bebarangolni.
Kép: Orsolya Parádi
Nem véletlenül a szalamandra az Aggteleki Nemzeti Park jelképe.
Kép: Tibor Mátraházi
Szabadon legelő hucul ménes. Ahogyan a Bükk-fennsíkon a lipicaiak tartoznak hozzá a tájhoz, a Jósvafő melletti Szelce-völgyben egy hucul ménes kapott otthont. Ha szerencsénk van, arra jártunkkor a lovak épp szabadon legelnek a völgyben, és bizonyos távolságban megközelíthetők, fotózhatók, de főként csodálhatók.
Kép: Norbert Gál
Valahogy mindig úgy képzelem el az ősmagyarok lovait, mint a hucult, bár a kettőnek történetileg semmi köze egymáshoz. A hucul erős, szívós lovacska, kiválóan bírja a hegyvidéki körülményeket, ráadásul lovas íjászatra is ideális.
Kép: Norbert Gál
A Szelce-völgy nemcsak a ménes miatt érdekes. Hazánk egyik leggyönyörűbb, mégis kevéssé ismert völgye az Aggteleki-karszt közepén.
Kép: Jhon Doe
Háborítatlan környék, a Bükk-fennsík rétjeire emlékeztető hangulattal.
Kép: Jhon Doe
Az Aggteleki-karsztról mindenki a Baradla-barlang aggteleki oldalát ismeri a legjobban, pedig az évtizedek során sok ágát feltárták a felszín alatt megbúvó barlangrendszernek. Egy részüket ki is építették, így a Baradla jósvafői oldalát is, amely sokak szerint szépségben vetekszik az aggtelekivel .
Kép: Péter Cseke
Kép: Indafotó
Vissza az Ófaluba. Nem véletlen, hogy az elején Hollókőt emlegettem. Jósvafőn ilyen házakat is találunk, remek állapotban.
Kép: Flickr
Nem ritkák a 19. századi tornácos parasztházak sem. 1884. Amúgy ilyen korú porták pár évtizeddel ezelőtt a környék falvaiban nem voltak ritkák, de nem tudom, mennyi maradhatott meg belőlük időközben.
Kép: Indafotó
Egykorvolt, és remélem, még feltámadó élet emlékei.
Kép: Indafotó
Vízimalom 1.
Kép: Indafotó
És vízimalom 2. Ha már az egykori vízimalom nem maradt fenn, legalább a faluban futó patakokon játékmalmok pörögjenek.
Kép: Indafotó
Gyönyörű, késő barokk, 18. századi harangtorony, mely külön áll a festett kazettás mennyezettel büszkélkedő református templomtól
Kép: István Gáspár
Nem tudtam nem kihagyni ezt a sárga buszos fényképet. Nyári délutánok jutnak róla eszembe, amikor részben gyalog, részben a dimbek-dombok között kanyargó buszra pattanva, évről évre bejártuk a környéket.
Kép: Tamas Nagy