Halmozódnak halmozódnak a megíratlan túraleírásaim, a Mátra négynapos leírásába már belekezdtem, de még nem sikerült befejezni, közben pedig tegnap voltam egy jót túrázni a Börzsönyben. Ezen a túrán gondolkoztam el pár dolgon, amit még a túraleírás kiposztolása előtt megosztok gyorsan. 

Az idő eszméletlenül finom volt, végig sütött a nap, az ég gyönyörű kék, a hőmérséklet kifejezetten kellemes és maga a túra is tök jól sikerült, mégis sikerült felhúznom magam, amikor a Salgóvár környékén kurjongató turistákat hallottam. Ekkor kezdtem el filozofálni néhány dolgon.

Minden írott és iratlan természetjáró szabályzatban benne van, hogy az erdőben ne hangoskodjunk, nem is vitatkozik ezzel senki szerintem. Mégis egy pillanatra elbizonytalanodtam ott az erdő közepén: nem bennem van a hiba, hogy ennyire idegesítenek a hangoskodók? Lehet, hogy nem is hangoskodnak, csak a nagy csendben tűnik annak - gondoltam akkor. Aztán rájöttem, hogy miért idegesít annyira. A Börzsöny közismerten az egyik legfeltáratlanabb erdőségünk, ami annyit jelent, hogy a belső részeibe valóban csak a bakancsosok jutnak be (eltekintve az erdészektől és a köcsög motorosoktól). Ezt a jellegzetességét a hegységnek a legtöbb túrakönyv kiemeli, hozzátéve, hogy a Börzsöny-imádók pont emiatt vadregényesség miatt szeretnek bele a hegységbe. Ehhez hozzátartozik az is - amit szintén emlegetnek a sok-sok évtizeddel ezelőtti túrakönyvek is már: a csönd. Az egyik könyv például egyenesen "végtelen és megfogalmazhatatlan nyugalomról és békéről" beszél (Zsolt Róbert: Kirándulók könyve), kiemelve, hogy pont ettől más a Börzsöny, mint Pilis vagy a Budai-hg.

Magyarul baszki: ezért megyünk oda, ez vonz minket többek között. Persze jó a hegymászás, is, a természet ezer csodája, de ezt az egészet ez a nyugalom és a béke teszi teljessé. Amikor az ember az egész napi túra során ráhangolódik erre a csöndre, akkor baromira idegesítő tud lenni néhány baromarcú kiáltozása. Emiatt kerülöm el egyébként mindig a Cseresznyefa parkoló-NHH-Csóványos vonalat, mert azt hétvégenkét megszállják a kocaturisták.

Ami meg a kiabálást illeti. Nem én mondtam, hanem nálam okosabbak, hogy az egésznek van egy pszichés háttere: aki nem jár erdőbe, az idegennek érzi magát ebben a közegben és ezt a szorongást megpróbálja valahogy kompenzálni. Itt van a baj szerintem, ezért kurjongatnak sokan az erdőben és nem pedig azért, mert olyan marha felszabadultak.

Amúgy két adalék: 1. A Hanák-rét felé menet hallottam, hogy valaki folyamatosan kiabál. Megfordult a fejemben, hogy talán bajban van, segíteni kell neki, de aztán abbamaradt. A NagyHH-hoz közel nem meglepő az ordibálás, csak az lesz a gáz, ha valaki tényleg bajban van, mert akkor legyintve másik irányba fordulunk.

2. Ahogy a Hanák-réten ücsörögtem csöndben, egész közel jöttek a szarvasok, mert nem vettek észre. Na, az ilyen élmények miatt érdemes kussban lenni :)

Hát ezek jutottak eszembe, úgyhogy az erdőben hangoskódokra haragudni: menő :)