Volt egy alkoholista haverom, aki gyakran járt velünk túrázni, de még gyakrabban nem járt, mert vagy aludt az előző esti berúgás után, vagy másnapos volt. Ha meg jött, akkor 1 órákat késett. Viszont marha jó fej volt, nagyon bírtam, jókat lehetett vele dumálni és a legszívatósabb túrák alatt sem nyafogott.

Valahogy így vagyok a MÁV-val is, a vonat sokkal kényelmesebb, mint a busz, vagy akár a metró (ha elővárosban vonatozunk), ráadásul az egésznek van egy romantikája, ami teljesen megfogja az embert, a suhanó táj, a kertek hátsó udvarai, a búzamezők és így tovább. Vonatozni tehát nagyon szeretek, csak éppen a MÁV olyan szinten megbízhatatlan, és annyira nem lehet rá számítani, mint az alkesz haveromra, akit szintén szerettem, csak éppen építeni nem lehetett rá. Pl egy túrát.

A vasárnapi túrám rögtön az elején elcsesződött, mert a vonatok 40-50 perceket késtek. Emiatt nem tudtam elérni már egyik csatlakozást sem, ami a Központi-Börzsönybe vitt volna, emiatt teljesen más túraútvonalat kellett néznem. Szobról mentem át Nagybörzsönybe. A legdühítőbb az volt, hogy a MÁV szokás szerint hanyagolta a tájékoztatást, ott dekkolt egy rakás ember az állomáson vasárnap reggel, és senki nem tudott semmit. A kalauzok sem, mert őket sem tájékoztatták! Az a baj, hogy ez nem egy egyszeri extrém példa, aki naponta jár vasúttal, az jól tudja, hogy az 5-10-15-20 perces késések mindennaposak.

Az egész most azért dühített fel annyira, mert baromira nem volt kedvem 35 fokban hőgutát kapni, ezért ilyen időben mindig a Központi-Börzsönyt (vagy a Mátrát, vagy a Bükköt) célzom meg, ahol 4-5 fokkal hűvösebb és kifejezetten elviselhető a klíma még kánikulában is. Hát ez most nem jött be. A legmagasabb hegy, ami mellett elmentem az az 548 méter magas Nagy-Koppány volt. Amúgy szép részeken jártam, már amennyit láttam a tájból az izzadságcseppeken át, amik a szemembe csurogtak. A Börzsöny kánikulában is csodás. A túraleírás majd később jön.