Első bevezetés: Az a helyzet, hogy Budapesten nem igazán létezik olyasmi, hogy túrabakancs javítás. Legalábbis nekem nem sikerült találni. A Mister Minitben nem vállalják, a hegymászóboltokban meg a Maunához küldenek. Na most a Maunáról azt kell tudni, hogy egy nagymarosi vállalkozás, és talán egyetlen az országban, aki ezzel foglalkozik.

Ez egyébként azért felháborító, mert 20 rugónál kezdődik egy túrabaki, a felső határ pedig a csillagos ég, ehhez képest a javításuk "nem megoldott", vagy kidobod, vagy zötyöghetsz le Nagymarosra. Ha esetleg közben megtudnék valami szívderítőbb infót, akkor helyesbítek.

Ennek az egésznek annyi köze van legutóbbi túrámhoz, hogy a bakancsomat sarkaltatni kell, mostani állapotában alkalmatlan a túrázásra, annyira elkopott. Ezért mindenféle pótcipőkkel túrázgatok, múltkor egy 10 éves kínai futócipővel, most meg egy klasszik magyar (katonai) surranóval, ami ráadásul egy számmal nagyobb :))) Úgyhogy kábé a túra közepére 130 %-osan szétcseszte a lábam.

Második bevezetés: Az 1957-es Börzsöny-monográfiában azt írta Antallffy Gyula, hogy a Nagy-völgy a Börzsöny egyik legcsodálatosabb völgye, olyan, mintha vadvirágok hullámain járnánk, a völgyben egymást váltják a tisztások, melyeken küldönböző vadvirágok tengere hullámzik. Már tervezem egy ideje, hogy ezt megnézem, megvan-e még. A június eleji időpont megfelelőnek tűnt, bár tudtam, hogy '57 óta rengeteg idő telt el és sok minden megváltozott, de reményre adott okott, hogy a '82-es útikönyv is ugyanezt írta. Úgyhogy fő célom az volt, hogy a völgyet mihamarabb elérjem, a túra első szakasza csak sallang volt.

Diósjenőről indultam (ez a túra júni 12-i). Kezdem megszeretni ezt a falut. Az utat csodálatos illatú hársfák és pirosló gyümölcsű cseresznyefák szegélyezték. Felmásztam az Závoz-nyereghez, majd egy kellemes úton a Kámor felé vettem az irányt.

Nagyon jó kis útvonal, ajánlom mindenkinek, már csak azért is, mert az út mellett rengeteg szamócát találni.

Kun-rét:

Jász-bükki-rét:

Megmászva a Kámort és megcsodálva a kilátást (le sem merem írni, hány évvel ezelőtt jártam erre utoljára, úgy 6-7) a Wenckheim úton elérkeztem Pénzásáshoz.

Tölgyes, buja aljnövényzettel a Kámor oldalában:

Kilátás:

Itt már nagy izgalomban voltam, hiszen közeledtem a Nagy-völgyhöz. Ám a sok aszfaltút (egészen a Wenckheim-háztól) és a rossz bakancs megtette a hatását, mire leértem a Nagy-völgybe, szó szerint csillagokat láttam, annyira kikészült a lábam.

Amikor utoljára erre jártam, Deszkáspusztán még álltak romok. Most nem láttam semmit.

A kút már jó pár évvel ezelőtt sem volt iható:

A Betyár-forrás környéke viszont gyönyörűen kiépített kis pihenő (erről majd külön posztban). A Nagy-patakot (máshol Bernece-patakként említik) égeresek kísérik ezen a szakaszon, és valóban hihetetlen hangulatú völgy ez, egy újabb különleges részét ismertem meg a Börzsönynek, ami megint kicsit más, mint a többi rész.

Égeres:

A fürgén kanyargó Nagy-patak a Nagy-völgy elején:

Egy érdekes tó az út mellett:

Ahogy haladtam Bernecebaráti felé, láttam, hogy sajna az egykori virágmezőkből már semmi nincs.

Inkább csalánosok:

Vagy fű, de nem virág:

Vagy fű lekaszálva:

Nem tudom, hogy későn érkeztem-e (szerintem június eleje még bőven virág szezon), vagy a táj változott meg, esetleg a virágok jelenléte köthető volt a régi gazdálkodási formákhoz (ez sok Nemzeti Parkban így van, például az Aggtelekiben legeltetéssel tartanak fent védett növénytársulásokat). Nem tudom, mindenestre a réteken nem volt virágtenger, sőt volt ahol inkább csalántenger fogadott. Ráadásul közel a településhez, az egyik réten eszméletlenül sok autó parkolt és gyerekek kvadoztak össze-vissza.

Szűz Mária szobor a falu határában:

Beértem Bernecebarátiba, ami egy nagyon csinos kis Börzsönyi falu, sok patinás, régi parasztházzal. Érdemes fölkeresni mindenkinek! A buszmegállóban beszédbe elegyedtem egy kedves idős párral, akik mesélték, hogy egykor ez egy virágzó település volt, mindenki málnát és ribizlit termesztett, de mostmár ennek vége, a falu elöregszik, a fiatalok elköltöznek.

Nepomuki Szent János szobra:

A Börzsöny vidéki gyümölcsök messze földön híresek voltak mindig is, és az embernek mindig elszorul a szíve és ökölbe a keze, hogy mi a francért megy Magyarországon mindig minden tönkre, ami jó. Amúgy Bernecebaráti ettől függetlenül nagyon csinos falu, ne számítson senki elnéptelenedő romhalmazra!

Szépen felújított buszmegálló, bár mindenhol ilyen lenne:

Utólag viszont nagyon bosszankodom azon, hogy nem kérdeztem meg az idős párt, hogy mi a helyzet a vadvirágos rétekkel. Ugyanis elmesélték, hogy fiatalabb korukban rengeteget jártak a völgyben.