Igazából még májusi túrámról sem tettem föl a túrabeszámolót. De nem akarok teljesen lemaradni magamtól, úgyhogy most írok egy gyorsposztot a most hétvégi, június 5-i túraféléről.

A vihar félbeszakította az egészet. Az eső nem nagyon érdekel, mert van esőkabátom, de a villámoktól a hegyek között eléggé tartok, nem is ok nélkül, hiszen csak a hét elején két embert csapott meg a villám, akik szabadban tartózkodtak. Szóval egy fiatalos erdőbe húzódva vártam meg a vihar végét. Szerencsére csak a zivatar széle érintett, nem volt nagy eső, sem szélvész, dörgés-villámlás az volt, de az időveszteség miatt vissza kellett fordulnom, mert féltem, hogy Bernecabarátiban már nem érném el az utolsó buszt. Amúgy Királyrétről indultam, Bernecebarátiig szerettem volna menni a Nagy-völgyön keresztül, de csak a Wenckheim útig jutottam, onnan lementem Diósjenőre. Hétvégén újból nekifutok, ha minden jól megy.

Életkép az eső alatti üldögélésből, látszik a szar sportcipőm, amit most először és utoljára vettem föl túrához (azt hittem jó ötlet):