Múlt héten csak egy teszkógazdaságos túrára futotta nekem. A budai hegyekbe ruccantam ki, egyrészt ide ki tudtam menni úgy is, hogy 13 óra körül indulok el otthonról, így jutott még idő előtte munkára. Másrészt ide ki tudok menni BKV-vel is, ami olcsóbb, mint a vonat. És egyáltalán nem bántam meg! Kedvenc hegységeim a Börzsöny, Bükk, Aggteleki-karszt, Mátra, ezek közül az utóbbi háromba évente csak egyszer-kétszer jutok el, úgyhogy marad a Börzsöny. A Pilisben sokat túráztam régebben, de valahogy ráuntam és váltottam a Börzsönyre, amire viszont nem bírok ráunni :) A Vértes meg nekem túl messze van ahhoz képest, hogy nem annyira sokszínű és változatos, mint a Börzsöny (mivel kisebb).
Amire ki szeretnék lyukadni: Börzsöny szerelem ide vagy oda, azért jót tesz néha egy kis változatosság, pont azért, hogy utána még jobban értékeljük szerelmünket, és még jobban becsüljük, hogy vannak olyan hegységeink, amiket még nem sikerült széjjel cseszni. A Mátrán ugye egy autóút vezet keresztül, egész nap hallani a motorosokat, a Pilisnek a közepén meg ott terpeszkedik a dobogókői üdülőtelep, a budai hegyekről meg jobb nem is beszélni, hiszen annyira beépített, hogy alig maradt zöldterület, mint a képeim is mutatják majd. Úgyhogy örülni kell neki, hogy a Börzsönyben ennyi a szűz terület.
(Megjegyzés: azért az az igazság, hogy a Budai-hegység és a Pilis évszázadokkal ezelőtt is már kultúrtáj volt, míg a Börzsönyben maximum bronzkori és germán harcosok laktak, meg favágók.)
Fogaskerekűvel indultam el, ami amúgy egy baromi jó kis közlekedési eszköz, régen is utaztam rajta, jó volt újra felfedezni. Városkút állomásnál szálltam le, és a Városkút nevezetű kútnál kezdtem sétámat, kirándulásomat. Mindig is Budapesten laktam, de eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy Budán mennyi forrás található.
Innen a Zöld Körön, majd a Zöld+ -on a Béla király kútig gyalogoltam át. Igazából láttam előre a térképen, hogy a legtöbb helyen aszfalton vezet a túraút, tehát nem ért meglepetésként, de már itt, az első pár percben baromira elkezdett idegesíteni :))
A Béla király kútja is érdekes látványosság. A középkori budai vízvezetékrendszer egyik tanúja, a kihelyezett táblák szerint. Mondom, hogy kultúrtáj.
A Zöld+ - on folytattam utamat. Úttalan utakon, ember nem járta keskeny ösvényeken törtem utat :)
A kilátás persze mindenhonnan remek volt:
A budai hegység beépített része igazából egy leaszfaltozott szar, betonnal leöntött hegyek, dombok, többnyire csúnya házakkal. Két dolog miatt jó azonban. Az egyik, hogy ha csak a kondinkat akarjuk javítani, akkor emelkedőt mászni, tüdőkapacitást növelni itt is lehet (én emiatt mentem). A másik, hogy van egy-két régi villa, amik tényleg szépek. Mindig kicsit zavarban vagyok, ha olyan házat fényképezek, amiben laknak. Úgyhogy sikerült a legrosszabb szögből lekapni ezt a villát, de a valóságban tényleg szép:
Ez a berácsozott fa meg az egész budai résznek, meg talán túrámnak is a jelképe lehetne:
A budai hegyekben a távolságok kicsik, gyorsan meg is érkeztem a Normafa aljába. Lehet látni, hogy itt is olyan vadonban törtem előre, ahol valószínűleg tíz éve nem járt ember, és talán még a medvék is visszatelepültek, annyira kihalt és lakatlan:
Ha esetleg nem látszana jól a fotón: a középső villanyoszlopon van a túrajelzés, a két ház között, a kerítés mellett az ott a túraút :)
A Normafához felérkezve megijedtem, annyira nagy volt a tömeg. A kis utcákon viszonylag kevés emberrel találkoztam, a Normafánál viszont rengeteg ember sétált. Túraruhámban, izzadtan felmásztam egy csomó civil közé. Kicsit úgy éreztem magam, mintha beérkeztem volna a Váci utcába, ezért igyekeztem gyorsan elhagyni ezt a helyet. Előtte persze lőttem még pár fotót a gyönyörű kilátásról:
A Normafa aljában található az alábbi kis erdei ház, a Zöld jelzés mellett. Még állatok is vannak festve rá. Nem tudja valaki, hogy mi lehet?
Az azért nem kis teljesítmény, hogy még a különösebb tájékozódási kihívást nem jelentő budai hegyekben is sikerült simán elmennem a Disznófő-forrás mellett. Pedig azért is mentem, hogy ezt megnézzem.
A Zöldön a Tündérszikláig mentem. A Tündérsziklára persze nem másztam fel, mert nem igazán érdekelt, meg biztos sokan vannak fönt.
Végül a Libegőhőz sétáltam át, ahol nagyon megtetszett a retró állomásépület.