mirko vosátka

Túra a késő őszi Börzsönyben

2009. december 11. 20:03 - mirko vosátka

Jó régen nem voltam túrázni, ráadásul beteg is voltam közben, úgyhogy a kondim nem volt az igazi, ami csak azért fontos, mert úgy döntöttem ezen a hétvégén egy kimondottan laza túrát teszek csak, de azért annyira nem lazát, hogy ne menjek föl a Magas-Börzsönybe, kedvenc részeimre. Túra alatt folyamatosan az volt az érzésem, hogy november van, oké, december 6. a novemberhez még elég közel van, a lényeg, hogy nem igazán volt télies az idő. A Börzsönyben, mint mindig, és főleg a magasabb részeken hűvösebb volt persze, de nap közben egyáltalán nem fagyott (és szerintem éjszaka se, de ez csak tipp), az idő kellemesen langyos volt, öt-hét fok körül, és a nap is jó sokszor kisütött.

Nem a nyolcas vonattal mentem, hanem a tízessel, aminek ugye az az előnye, hogy később kell kelni, többet lehet aludni, viszont mire a busz odaér, addigra már benépesül kirándulókkal Királyrét és környéke. Én ettől már elszoktam, hiszen az utóbbi két évben mindig a nyolcas vonattal megyek, ugyanis megvan a szépsége annak, ahogy az ember a kihalt, ébredező Királyréten nekivág az útnak. Hangoskodó kirándulóknak még ilyenkor se híre se hamva, csak pár igazi turista, meg a biciklisek igyekeznek a Börzsöny felé, minden csendes. Szóval most kifejezetten idegesítettek a kirándulók, elszoktam már tőlük, na.

Az viszont meglepetésként ért, hogy a Szob-Budapest vonalra is beállították a Desirókat. Kurva jók ezek a vonatok, az embernek teljesen Nyugat-Európa-érzése van, ugyanakkor vegyül ebbe némi "volt egyszer egy vadnyugat"-fíling is, vagy inkább vadkelet. Szóval emlékszem a régi műbőrös huzatú vasúti kocsikra, a koszos ablakokra, a kézzel nyitható kocsiajtókra, amit menet közben is ki lehetett nyitni, így az ember kiülhetett a lépcsőre, és élvezhette, hogy fújja az arcát a szél. A vasárnap délutáni járatokra, amin tömegnyomor volt, alig lehetett felférni, mert mindenki ilyenkor jött haza a dunakanyari, meg börzsönyi hétvégi házából, akkora tömeg volt, hogy a kalauz végig se ment - pedig akkor is óránként volt itt járat.

Na ennyit a nosztalgiáról. Szóval Királyrétről az "akadálymentesített úton" mentem föl a Szén-patak völgye fölött a Magas-Börzsönybe.

Királyréttől kábé két kilométerre fát vágtak, amiben az volt az érdekes, hogy a farönköket lóval vontatták ki az erdőből. Eszméletlenül szépek voltak ezek az igavonó jószágok, lőttem is pár fotót.

Aztán jóval jóval később a Kék Kockánál letértem a kavicsos szerpentin útról a kis ösvényre, és elértem lassan a Hárs-rétet, ami a Börzsöny egyik legszebb pontja.

Hárs-rét a déli végéből nézve:

Hárs-rét az északi csücskéből fotózva:

A Foltán-keresztnél most nem pihentem meg, viszont elugrottam a Krozslák-forráshoz, megnézni, ilyenkor hogyan fest. Volt benne sok víz, de a lefolyást eltömte a sok lehulló őszi levél, de hát ez ilyenkor késő ősszel így van.

Visszatértem a Foltán-kereszthez, és onnan nem a Három-hárs bércén folytattam az utamat, hanem az alatta vezető Piros X-en. Ez a kedvenc utam, ez a völgy (ami egyébként a Kemence-patak legfelső folyását karéjozza) a legbékésebb helyek egyike. Hatalmas a csönd, és a szürke bükkfák szinte falat alkotnak. Érdemes itt megállni pár percre, és hallgatni azt az iszonyatos csöndet, ami itt van, a civilizációtól távol.

Kiszámoltam, hogy idővel mégsem állok olyan jól, mint hittem, és le kéne érni Királyrétre a 17:40-es buszhoz, ráadásul jó lenne, ha nem a Hideghegy környékén sötétedne rám, hanem kicsit lejjebb. Ekkor még az volt a tervem, hogy a Nagy-hideg-hegyről lefelé vezető kiépített, kavicsos szerpentin úton csorgok majd lefelé, itt nem kell félni az orraeséstől, és a tájékozódással sem kell semmit foglalkozni, de aztán ez máshogy alakult. Ahogy kiszámoltam, hogy mennyire szarul állok az idővel, abban a pillanatban a mobilom lemerült. A legnagyobb ökörség, amit ember elkövethet, ha túra előtt nem tölti föl a mobilját, én azért mulasztottam el ezt, mert azt jelezte, hogy egy napig még kibírja. Valami miatt nem bírta mégse. Így hát totál vakrepülésbe kezdtem.

Az Árva-kúti réttől a Piros X-en átmentem a Szabó-kövekig. Ekkor 15 óra lehetett talán, a nap egy óra múlva nyugszik, a Magas-Börzsöny völgyeiből pedig ködpamacsok indultak el a hegyek felé. csodálatos és kissé félelmetes látvány is volt. A Szabó-kövek már ködben úszott, nem volt ez sűrű köd, de azért szépen nézett ki.

Kilátás a Szabó-kövekről északnyugati irányba:

Ugyanez a kilátás így nézett ki nyáron:

A Szabó-kövek után nem másztam meg a Hangyás-bércet, hanem a Piros Kereszten megkerültem. Ez egy csodaszép kerülőút, mindenkinek ajánlom, ugyanis a Hangyás-bérc nyúlványáról csodálatos kilátás nyílik a Nyugati-Börzsöny felé. És e mellett az útvonal mellett található a Spartacus-forrás is, amely sajnos már nem működik, de nagyon szépen kiépített forrásról van szó. Hamar elértem a Rakodót, innen a Magas-tax felé vettem az irányt, és mire a Magas-taxi turistaházhoz értem, erősen szürkülni kezdett. Egy pillanatra életet tudtam lehelni a mobilomba, annyi szufla még volt benne, hogy pár másodpercre bekapcsoljon, és az időt gyorsan le tudjam olvasni, aztán ki is kapcsolt egyből. 16 óra körül volt, ami ugye rossz hír, hiszen a kacskaringós szerpentin út hosszú. Kényelmes, biztonságos, de hosszú. Nekem meg nem volt túl sok időm a busz indulásáig. Így úgy döntöttem, a Piroson lezúzok Királyrétre, persze ez nem ment ilyen egyszerűen.

Szabó-kövek ködben:

Ugyanez nyáron:

Zseblámpa persze volt nálam, azt mindig kell vinni, főleg télen. Amikor beraktam az elemeket és zörögtem, a fölöttem emelkedő fenyőről két holló röppent föl nagy szárnysuhogással, meg korrogással, ide szálltak be éjszakázni, én meg jól felzavartam szegényeket. Remélem, azért visszamentek később. Aztán sietősen nekivágtam. Kábé 15 perc múlva vaksötét lett. A zseblámpám persze világított, de rohanva nem minden követ vettem észre, vártam, hogy mikor botlom el, és zakózok egy baromi nagyot. Az útnak ez a része ugyanis sziklás, köves, sokszor jártam erre és világosban sem árt, ha a lába elé néz az ember, sötétben és sietve viszont baromi idegesítő. A zseblámpa meg bármilyen jó is, nem csinál nappali fényt, egy csomó mindent nem vesz észre az ember, így minden kiálló követ sem. Itt kezdtem el rohadt ideges lenni, és azon gondolkozni, hogy mégiscsak jobb lett volna a szerpentinen menni, igaz, hogy hosszabb, de legalább nem esek orra, és gyorsabban is tudok menni. A sziklákat egy idő után felváltotta a sáros dagonya. Az útnak az alsó szakasza ugyanis a villanyvezeték mellett halad, a villanyvezetéket meg éppen felújítják. A munkagépek meg mindent feldúrtak. A sárban meg a kátyúkban megint lassan tudtam csak haladni és magamban kurvaanyáztam, amiért ezt az utat választottam. És persze mindvégig vaksötét volt, csak a zseblámpám fényénél láttam valamennyit. Az nem túl sok.

Spartacus-forrás, egyik kedvenc forrásom:

Végre elértem ahhoz a ponthoz, ahol a Piros és a Nagyhidegről jövő szerpentin út érintkeznek. Erre vártam mindvégig, mert azt gondoltam, itt tényleg átváltok a rendes útra és véget vetek a szívásnak. Az útról viszont zajokat hallottam, odavilágítottam, és láttam, hogy valamik mászkálnak a sötétben, ráadásul felém tartanak. Először azt hittem, állatok, persze az furcsa volt bennük, hogy elindulnak a fény felé, innen sejtettem, hogy inkább emberek. Persze két kivilágítatlan turista (vagy kocogó?) volt, zseblámpa nélkül jöttek lefelé a szerpentinen. Szerintem ők is meglepődtek, hogy honnan a francból bukkantam elő, ráadásul rájuk világítottam. Nem biztos, hogy összerakták, hogy van itt egy turistaút, és onnan pottyantam ide. Mindenesetre megkérdeztem tőlük, hogy mennyi az idő, és rendesek voltak, meg is mondták. 16:40 volt, tehát egy órám volt, hogy elérjem a buszt, és még cirka három - három és fél kilométert kellett megtennem a sötétben. Úgy döntöttem, kockáztatok, nem megyek a könnyen járható aszfaltútra át, amely a cseresznyefa parkolóból vezet Királyrétre, mert az plusz kilométereket jelent, hanem megpróbálok továbbra is ezen a nyílegyenes úton tépni lefelé. Jó választás volt, ugyanis az útnak ez a szakasza már nem volt se sziklás, se sáros, tehát jó gyors tempóban haladhattam lefelé. Az persze egy idő után hihetetlenül fura érzés volt, hogy fogalmam sincs, mennyi idő telt el 16:40 óta, és hogy mióta jöhetek, vagyis nem tudtam kikövetkeztetni, hogy hol járhatok, és mennyi lehet még hátra. Csak a zseblámpa fénykörét láttam, a tájból sem tudtam kikövetkeztetni, mennyit haladtam, szóval ez így együtt kezdett olyan lenni, mintha egy alagútban haladnék nem is tudom mióta. Idióta érzés volt, az időérzékem teljesen csődöt mondott.

Kilátás a Hangyás-bérc nyúlványáról:

Aztán egyszercsak megérkeztem Királyrét első házaihoz, ennyire még nem örültem megérkezésnek soha, végül beértem a buszmegállóhoz, busz sehol. Mivel úgy számoltam, hogy vagy pont ideérek, vagy lekésem a buszt, ezért kicsit megijedtem. Persze nagy tragédia nem történt volna, hiszen 18:40-kor van még egy járat, de hát kinek van kedve egy órát dekkolni a hidegben? A mobilom szerencsére jó fej volt és újból bekapcsolt egy picit. 17:20 volt. Húsz perccel hamarabb értem ide, de nem baj, ha lassan haladok a sötétben, az még idegölőbb lett volna, szóval jobb volt így végigrohanni.

A fotó tökéletesen tükrözi azt, ahogy a fejemből kiláttam, kellemes zsibbadás. Királyrét este, szemben a Trófeás, jobb oldalt a kukák:

Amikor ezt a túrát elterveztem, tudtam, hogy az utolsó másfél órát, és az utolsó 6-8 km-et sötétben fogom megtenni, de azt nem tudtam, hogy ez ennyire fárasztó lesz agyilag. Főleg persze amiatt, mert nemhogy nem volt túl sok időm, de még fingom sem volt, mennyi az idő, és féltem, hogy lekésem a buszt. Másrészt köves, vagy dágványos úton hülyeség éjszaka túrázni, még ha van is nálunk zseblámpa. Ha most kéne megcsinálnom, akkor az út első szakaszát a szerpentinen csinálnám, hiába hosszabb a kacskaringók miatt, de sebességben be tudom hozni, ráadásul az orraeséstől sem kell félni. A Pirosnak az utolsó 4 kilométere viszont teljesen jól járható, ahol találkozik a két út, ott át lehet váltani a szerpentinről a Pirosra. Ennyi a tanulság, meg annyi, hogy ha sietnünk kell nagyon, akkor jobb kiépített úton éjszakai túrázni, mint erdei ösvényen, az tiszta szívás. Ha nem sietünk, és nem sürget az idő, akkor persze tökmindegy, akkor kaland az egész.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr241586270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cerberosz 2010.01.01. 11:43:20

Hali

Váci volnék, és számomra a legkedvesebb hegységem a Börzsöny. (kajakos vagyok, így sokat jártunk, illetve még most is sűrűn megyünk fel a vadonba futni, kirándulni)
Jó volt viszont látni az ismerős helyeket. Sajnos nagy volt a köd... Nekem a Róka-út az egyik kedvencem, illetve (huh mostnem tudom a nevét) NagyHideg-hegy -- Csóványos útvonal, de kis kerülővel le a völgybe északnak...Csodaszép;)

Remélem még hasonló kirándulások beszámolói fognak felkerülni az oldalra gazdag képekkel;) Boldog új évet! Daniel

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.01.02. 19:51:34

@Cerberosz: szia!

nekem is kedvencem a börzsöny, viszonylag sokat is járok oda, úgyhogy sokat írok ezekről a túrákról, remélem, találsz még olyat, ami érdekel itt a blogon.

oldalt a linkajánlóban találsz más túrablogokat is, őket is ajánlom figyelmedbe!

üdv, és buék: mirko

Cerberosz 2010.01.03. 10:26:21

@mirko vosátka: Kösz kösz..már körbeszimatoltam a többiek naplójában is;)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.01.08. 08:25:22

Az első kép akár A tavasz 17 pillanatából is jöhetett volna... :)

Mi egyszer szépen eltévedtünk a Börzsönyben. Zebegényből indultunk felfelé, valamilyen turistajelzésen, már nem emlékszem, ami egyszer csak eltűnt alólunk, és valami iszonyat vízmosásban caplattunk derékig nedves avarban vagy 4 óra hosszat. Ami a vicces, hogy Nagymaroson lyukadtunk ki... :D

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.01.10. 17:07:29

@efes: :)

egyébként még jól jártatok, mert nagymarosról tök jó a közlekedés, plusz kocsmák is vannak. sokkal rosszabb lett volna, ha teljesen elkavarodtok és/vagy olyan faluban lyukadtok ki, ahonnan már nincs busz.
süti beállítások módosítása