Augusztus végén, egészen pontosan 30-án egy közepesen hosszú túrát tettem olyan börzsönyi részeken, ahol már nagyon régen jártam. Ebben az a jó, hogy az ember alig emlékszik ezekre az útvonalakra, így olyan, mintha először járna ott. Szokás szerint a Saji-kút felől mentem fel a Magas-Börzsönybe, egészen a Foltán-keresztig, onnan pedig a Három-hárs-bércen át a Szabó-kövekig. Innen a Rakodó felé vettem az irányt, egyébként a Szabó-kövek és a Rakodó közötti szakaszon egész sok emberrel találkoztam, aztán a Rakodótól szinte senkivel. Mindenki ezen a Nagy-Hideg-hegy - Csóványos szakaszon megy végig, ami nem rossz, de hát van sok ugyanilyen ilyen szép része a Börzsönynek. Arról nem is beszélve, hogy a Hideg-hegy busz is ide sűríti az embereket, ez a busz egyébként eleve egy hatalmas nagy ökörség (ahogy haverblogunkon is olvasható), még ha relatíve kis forgalmat bonyolít is le.

Három-hárs:

Tehát a Rakodótól lefordultam a Kék+ -en abba a patakvölgybe, aminek nemigazán tudom, mi a neve, nevezzük most Kék kereszt völgyének. Ez a völgy visz végeredményben a Fekete-patak és az Oltár-patak találkozásához. A Kék+ és a Kék Háromszög találkozásánál megálltam egy picit kajálni, és itt ért összes túrázásaim egyik legidiótább élménye. Nyugodtan ettem a szendvicsemet a nagy csöndben, amikor tőlem úgy száz méterre a bozótból robajszerű hangot hallottam, aztán mintha állatok futását, de magukat az állatokat nem láttam. Nem sikerült rájönnöm, hogy valami állatcsorda szaladt arra, és az egyik tag esetleg elesett, megbotlott, az adta a robajszerű hangot, vagy valami kisebb fa dőlt ki (ez mondjuk elég hülyén hangzik). Odamenni nem nagy kedvem volt, hátha szembetalálkozom valami jetivel, de legalább egész hátralévő úton ezen gondolkodhattam. Szerintem állatok szaladhattak, és valamelyik eleshetett, vagy ilyesmi, az adhatta ezt a hülye hangot.

A Kék kereszt völgye sziklákkal:

A Kék Háromszögön mentem tovább, de nem az Oltár-patak völgyén felfelé, hanem a másik irányba, a Kuruc-bérc, Pintér-bérc felé. Ez egy nagyon izgalmas és változatos túraútvonal, mindenkinek ajánlom, de csakis száraz időben, ugyanis eső után, vagy kora tavasszal, vagy télen, vagy késő ősszel az út egy része nagyon veszélyes. Télen, hóban, jégben eszünkbe ne jusson erre menni. Ugyanis a Kék Háromszög egy jó darabon a Fekete-patak völgyének meredek oldalában halad, a talaj morzsalékos, az ösvény szűk, a hegyoldal pedig meredek, szóval még így csontszáraz időben is a lábunk alá kell nézni, és néha megindulnak a kavicsok a bakancsunk alatt. Persze pont ettől izgalmas. (Egyébként már a harmincas években is vezetett erre túraút.)

A Kék Háromszög eleje:

Ez a "problémás" rész aztán hamar véget ér, és egy normál erdészeti útba torkollik az ösvény. Innentől kezdve nem kell a lábunk elé nézni, gyönyörködhetünk a tájban. Az a véleményem, hogy a Magas-Börzsöny nyugati völgyeinek megvan a maguk sajátos hangulata, ami egészen más, mint mondjuk keletieké, vagy a délieké. Meg nem mondom, hogy mitől van ez, de így látom.

Forrásoki-rét:

Nemsokára elérkeztem a Forrásoki-réthez, ami egy hosszúkás nedves, növényzettel benőtt tisztás az erdő közepén. Nem messze innen egy fán azt a feliratot találtam, hogy "Forrás", alá egy nyíl volt vésve, ami a Szoros-patak felé mutatott, el is kezdtem keresgélni az állítólagos forrást, de nem találtam meg. Az erdészeti utak látszólag sűrűn használtak ezen a részen, de valójában ritkán járt útvonal lehet ez, mert az egyik részen annyira benőtte a dzsumbuj az utat, hogy nem is lehetett rajta átmenni, egyszerűbb volt az egészet a hegyoldalban kikerülni.

A titkos forrás felirata:

Benőtte az utat a bozót:

Mondom, változatos útvonal ez, mert az erdei út az Aklok-rétjéhez közeledve egy vizenyős, vízfolyásos, növényzettel benőtt szakasszá változik, tele vadnyomokkal. Egész gyorsan elértem az Aklok-rétje nevezetű csomóponthoz, ahol találkozik a Piros+ meg a Kék Háromszög. Mivel egy körtúrát akartam tenni, ezért a Piros+ -en balra fordultam, ez vezet ugyanis a Nagy-Hideg-hegy felé: egy jó kis gerinctúra a Pintér-hegyesen és a Kis-Hideg-hegyen keresztül. A Pintér-hegyes és a Kis-Hideg-hegy kifejezetten kellemes menet volt, az utat szedresek szegélyezték, amik a jó fekvésnek köszönhetően sok napfényt kaphattak, ezért már ilyenkor jó érettek voltak, be is kajáltam, amennyit lehetett. A hangulatot mindössze az rontotta el, hogy megjelent két kis köcsög crossmotoros, akiket igazából le kellett volna verni egy nagy bottal a motorjukról, de hát utólag könnyű erősnek lenni. Egyrész iszonyat hangosak voltak a gépeik, ezért önmagában kijár egy-egy pofon. Másrészt a Nemzeti Park kellős közepén motorozgattak, ráadásul olyan útvonalon, ami nem is teljesen erdészeti út, vékony kis ösvényre is bementek. Idióták.

Kilátás a Pintér-hegyeséről:

A Kis-Hideg-hegy után, a Hanák-réten megpihentem erőt gyűjteni, ugyanis most jött a túra fárasztó szakasza, az egész nap végén még megmászni a Nagy-Hideg-hegyet. Tényleg kemény volt, mert már elég fáradt voltam, de aztán egyszercsak felértem, gyorsabban, mint vártam. A turistaházhoz nem mentem fel, inkább elindultam sietve Királyrétre a Piroson a Taxi-nyiladék felé, mert mindenképpen el akartam érni az utolsó buszt.

Kilátás a Nagy-Hideg oldalából:

Szerpentinút a Nagy-Hideg csúcsa alatt: