Hogy egy hónapos csúszásban vagyok, ez nem újdonság, ez a túra például augusztus 16-i, és azóta még voltunk jó pár helyen, azok megírásával is le vagyok maradva.

Úgy döntöttünk, hogy kihasználva az augusztus közepi kellemes időt, ellátogatunk a Nagy-Mánára, ami a Börzsöny egyik legszebb helye, egyszer egy évben minimum érdemes oda ellátogatni, de akár többször is. Egyetlen baj van vele, hogy ha az ember a Piroson (merthogy Piros megy a Nagy-Mánára) bemegy Királyházára, akkor onnan egy iszonyatosan kellemetlen aszfaltút vezet Diósjenőig. Kellemetlen, mert az aszfalt szétcseszi a lábat, és kellemetlen azért is, mert viszonylag nagy a forgalom, és ennek a forgalmonak a nagy részét ráadásul a sutyerák motorosok teszik ki. Lehetne mondjuk Királyházáról Kemence felé is menni, de az is ugyanúgy aszfalt. Persze azt is meg lehetne csinálni, hogy Királyházáról szépen visszemászik az ember a Magas-Börzsönybe valamelyik úton, aztán le Királyrétre, ez elég kemény, még nem próbáltam, de sor fog kerülni rá, ez tuti.

Három-Hárs-bérc:

A szokásos módon Királyrétről indultunk a Saji-kúton keresztül a Foltán-keresztig. Itt megtartottuk szintén szokásos pihenőnket, majd a Három-hárs bércén indultunk neki a Csóványosnak. Jó kondiban voltam, úgyhogy egész jó ütemben és folyamatosan tudtunk haladni a Csóványosra, ahol szintén kötelező pihenőt tartottunk, tekintettel a nagy mászásra. A Csóványos jó célpont, és jó érzés megmászni, csak az a baj vele, hogy nagy a nyüzsi fönt. Persze nem olyan nagy gond ez, ráadásul a Börzsöny legtöbb pontja azért megfelelően kihalt ahhoz, hogy az ember ki tudja élvezni az erdei csendet.

Csóványostól lefele a Mána felé a Piroson kőrisesben:

Ahogy az előbb mondtam, a Csóványosról a Piroson kell továbbhaladni a Nagy-Mána felé. A Nagy-Mánában azt szeretem, hogy nem csak maga a kilátópont a réttel és a völggyel gyönyörű, hanem már az odavezető úton is nagyon szép és izgalmas részek vannak, füves tisztások végig a gerincen. A Nagy-Mánán természetesen kötelező leheveredni a fűben, szembe a Rózsás-patak völgyével, feküdni, és gyönyörködni, ez adja magát, és az egész hely is erre lett kitalálva, úgyhogy mi sem hagytuk ki a lehetőséget.

Képek a Nagy-Mána felé vezető úton:

Érett a som, de még nem volt elég érett:

Szélfútta vadkörtefa:

És képek a Nagy-Mánáról:

A Nagy-Mánáról meredek út visz le Királyházára, útközben egy turista (?) fiú emlékére állított fa építménnyel (nem tudom, mi ennek a neve). Szép gesztus, hogy egy ilyet felállítottak az erdőben.

Cincér:

Ha lefelé megyünk, nincs messze Királyháza (Királyházáról a Nagy-Mánára viszont kemény az út eléggé), kedvenc forrásom, a Tűzköves forrás szerencsére üzemelt, és a vize ugyanolyan remek volt, mint mindig. Itt, a padoknál újból megpihentünk, aztán nekivágtunk a végtelen betonnak.

Azt sajnálom, hogy a Király-kúthoz elfelejtettünk betérni, ezt a forrást valahogy mindig elmulasztom megnézni. Aztán előbb-utóbb a végtelen betonútnak is vége szakadt, nagy nehezen beértünk Diósjenőre, a falu határában még láttuk a fatolvaj cigányokat, akikre a helybeliek is panaszkodtak nekünk, merthogy beszélgettünk két diósjenői úriemberrel. Nem sok cigánycsalád lakik Diósjenőn, de azok pusztítják az erdőt rendesen, ennyit erről.

Eladó telek. Már nem.

Retró élelmiszerbolt felirat: