A Kéktúra Katalinpuszta-Nógrád szakaszát nem is tudom, hova soroljam. Mondjuk az egész ott kezdődik, hogy mi így szakaszoltuk: Katalinpuszta-Nógrád, mert beleszámoltuk, hogy Lenti úr csárdájában nem kevés időt fogunk eltölteni. Szóval ez a szakasz nem egy látványos szakasz, de azért már nem is reszli. A túra első fele főleg a Keskeny-bükki-patak völgyén vezet keresztül, ami nem rossz hely, különösen akkor szép, ha nincs sár (most volt), de hát nem is tobzódik a látnivalókban. A túra második része  meg a Magas-hegy és a Nagy-Kő-hegy gerincén vezet végig, ez se kiemelkedő, habár a Nagy-Kő-hegyen van az a bizonyos kilátópont, ahonnan rá lehet látni a Börzsöny déli és Északi részére is.

Az egész ott kezdődik, hogy Katalinpusztára busszal lehet eljutni. Volánnal. Mindig röhögök, meg sírok, ha azzal érvelnek a debilek, hogy sebaj, ha megszűnik a vasútvonal, majd a Volán rak a helyére buszjáratot. Persze, ahogyan azt móricka elképzeli. A Volán nem rak sehova semmit, minimálszolgáltatást nyújt, vagy felpréseled magad valahogyan a ritkásan induló járatokra, vagy mész kocsival, a Volán nem egy szolgáltató intézmény, hanem egy minimál intézmény. De most ezt fel is függesztem, majd a poszt végén dühöngök pár bekezdésnyit erről a ratyi Volánról. Szóval a buszon olyan tömegnyomor volt, mint a 7-esen délután négykor, más kérdés, hogy ezzel 50 km-t kell utazni.

Katalinpusztán leszállva hamar megvolt a pecsételőhely, a buszmegállóval szemben volt kocsma is, de nem volt annyira hangulatos, úgyhogy kihagytuk. Lesz még elég a Kéktúra során. A Kék elég hülye módon egy jó darabon a gyorsforgalmi úton halad, ráadásul pont egy jókora kanyarban, szóval tiszta életveszély. Az egy dolog, hogy a régi kéken ezt valamennyire ki lehet kerülni, úgyhogy mi inkább kerültünk egy picit és úgy keltünk át a gyorsforgalmin. De az a másik dolog, hogy át kellene vezetni másmerre a kékjelzést, ki kellene hagyni ezt a gyorsforgalmis részt. Simán ki lehetne vezetni Katalinpusztáról a Kéket erdészeti utakon úgy, hogy a táv és az irány ne változzon szinte semmit, de a gyorsforglami kiiktatódjon.

Szóval, ha átkel az ember az úton, akkor hirtelen a Kápolna-oldal kaptatóján találja magát. Nem vészes, bemelegítésnek pont jó. Aztán felérkezünk az Urbáni-hegyre, a Kék az erdő szélén halad tovább, remekül rálátni Szendehelyre. Döbbenet, hogy azalatt a tíz év alatt, amióta utoljára jártam Szendehelyen, három utcával szaporodott a falu, tök máshol kezdődnek a házak, mint régen, ahol régen szántók voltak, meg málnások, ott most frissen épült házak sorakoznak. Viszont, amikor utoljára jártam erre jó régen, akkor volt itt egy csinos halastó is, úgyhogy letértünk a kékről és a halastó felé kerültünk. Ez volt a következő döbbenet. Amikor utoljára jártam erre, kábé tíz éve, akkor tele volt horgászokkal a tó. Éjszaka csak úgy csillogtak a horgászok lámpái a parton, még akkor is kint ültek a pecások. Ez mondjuk nyáron volt, de tökmindegy, mert ezen a tavon szerintem már nyáron se horgászik senki, a vadkacsákat leszámítva, mert totál be van nőve az egész. De nem csak náddal, hanem fűzfavesszőkkel is. Úgyhogy ennek a tónak annyi, gondolom nem ment a biznisz, aztán hagyták a fenébe az egészet, vagy nem tudom, mi állhat a háttérben. A tó már '62-ben is megvolt, akkor Udvarhelyi-tó-nak hívták. Itt megkajáltunk, aztán a Keskeny-bükki-patak völgyén keresztül elindultunk Magyarkút felé. Közben a Kék is viszacsatlakozott hozzánk.

A Keskeny-bükki-patak völgye egyébként tök jó kis völgy. Semmi extra, egyszerűen csak aranyos a táj. Ebben különböznek a börzsönyi kéktúra-szakaszok a reszlitől. Nyilván Börzsöny legjobb szakasza a Nógrád-Kisinóc, a Nagy-Hideg-heggyel, a Csóványossal, a Foltán-kereszttel, de azért a kevésbé izgalmas Katalinpuszta-Nógrád, vagy Kisinóc-Nagymaros is marha jó. A Börzsöny azért még mindig egy vadon.

Elhaladtunk az Aranyos-kút mellett is, ami pár éve még egész jó állapotban volt, még ha elég gyakran ki is száradt. De most már teljesen szét van túrva, de erről már írtunk. Egyébként az ötvenhetes turistakalauz azt írja, hogy "pusztuló forrás", de azóta néhányszor rendbe hozták már, most éppen megint pusztul.

Hamar beértünk Magyarkútra, ahol egyből föltöltöttük az Irma-forrásból a palackjainkat, aztán gyorsan bementünk a Pipáshoz címzett kocsmába, ahol várt minket a finom kaja. A kocsma üres volt, a tulaj meg örült a vendégeknek. Az a helyzet, hogy az időjárás előrejelzések össze-vissza mondtak mindenféle hülyeséget akkor vasárnapra, ezért mindenki otthon maradt, pedig tök jó idő volt. A nap csak délelőtt sütött, de a hőmérséklet ettől függetlenül kellemes volt, és legalább nem esett az eső. A kocsmában a pecsét a krokodil farkánál, mi meg benyomtunk egy csülök pékné módrát, ami brutális nagy adag volt, de hát túrázóknak ennyi jár.

Megpróbáltunk amennyit csak lehet emészteni, de így is degeszretömött hassal kellett nekivágnunk a Magas-hegy emelkedőjének. Egyébként Magyarkútról csak annyit, hogy azon a tisztáson, ahol most a kocsma áll, valahol föntebb állt valaha a Magyarkúti Müller menedékház. Habár ennek a kocsmának az épülete is látható régi képeslapokon. '57-ben a Kék még a Csóványos-árkon keresztül ment föl a Nagy-Kő-hegyre, de ezt nem sokkal később megváltoztatták, és nagyjából a mai útvonalon futott a Kék. A Csóványos-árokban anno volt egy jó kis forrás is, talán a nyomai megvannak ma is, mert a térkép jelöli.

A majdnem nyílegyens nyiladékon elég gyorsan elértünk a Nagy-Kő-hegy csúcsára, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a Börzsönyre északnyugat, nyugat, meg dél felé. Még látni a Dunát is. Majd innen folyamatos lejtőn leereszkedünk a Fekete-patak völgyébe, ahol most bővízűen folyt a patak, ősszel totál ki volt száradva. Aztán már csak a hosszú bércen kell keresztülmászni, és bent is vagyunk Nógrádban. Jól néz ki egyébként a várrom, ahogy az ember távolról egyre közelít a falu felé.

A vasútállomáson gond nélkül megvolt a pecsételés, aztán, mivel volt még pár óránk a vonatindulásig, ezért nekiálltunk kocsmát keresni. A gondok ott kezdődtek, hogy az emlékezetem csúnyán megcsalt, mert szinte biztos voltam benne, hogy a Vár vendéglő a vár aljában már régesrég megszűnt. Közben visszagondolva, valójában az volt, hogy volt egy időszak, amikor szünetelt, de azóta már régesrég újra kinyílt, de ezt valahogy elfelejtettem. Ezért meg se néztük, hogy nyitva van-e, hanem a falu központjában lévő kocsmába ültünk be. Na ez viszont a tipikus szar falusi kocsma volt.

Szar kocsma, ide semmiképpen:

Attól, hogy egy kocsma falusi, még nem biztos, hogy jó, van sok szar is, ez például kegyetlenül szar volt. A sör helyi viszonylatban drágának számított, az egész helyiségnek semmi hangulata nem volt, ráadásul basztak fűteni, ezért kabátban is rohadt hideg volt. Megittuk a sört, és úgy döntöttünk, hogy Nógrádnál kisebb falvakban is több kocsma van, kell lennie itt valahol még egy kocsmának, ami nem ennyire ótvar. Addig kanyarogtunk össze-vissza, míg a Vár vendéglőhöz lyukadtunk, ami csodák csodájára nyitva volt. Ez egy csuda kis kocsma, mert persze nem annyira vendéglő, inkább kisvendéglő-kocsma. Kaja elvileg van, az árak barátságosak, és tiszta, meleg, jó hely, barátságos, fehér köpenyes csapos úrral. Szóval, ha Nógrád, akkor csakis ide szabad jönni.

Szóval függelék a Volán ratyiságáról:

A legviccesebb az volt, hogy miután az emberek szardíniaszerűen felpréselték magukat a buszra, azután a buszvezető egy helyet lefoglalt "az ellenőrnek". Ez "az ellenőr" ilyen láthatatlan ember volt, Godot, Columbo felesége, mert persze nem jött. De gondoljunk csak bele, hogy ki a szart érdekel, ha jön? Ki a faszom az "az ellenőr"? Ki nem szarja le, hogy nem tud leülni? Nehogymár az utasok álljanak, az ellenőr úr meg üljön. Miért mi történik, ha nem tud leülni? Megsértődik? Hihetetlen hogy a Volánnál ilyen figyelmet szentelnek a kicseszett pondró kis ellenőrüknek, de az utasok fejét szarják le. Arról nem is beszélve, hogy ennyire tömött buszon úgyse tudott volna végigmenni az ellenőr elvtárs, arról meg végképp nem beszélve, hogy az első 40 kilóméterig nem is volt megálló, ahol felszállhatott volna, ugyanis ez a busz először Vácon áll meg. Igen, Vácon, ahol egyébként majdnem ott kellett hagyni 3 embert a buszmegállóban, mert olyan szinten tömve volt a busz. Egy távolsági busz, ami nem 10 percneként jár, de nem is óránként. Szóval nem értem, mi ez a nagy figyelmesség a kurva ellenőrök iránt.

Aztán térjünk át arra, hogy az, hogy a Volán jelen állapotában alternatívája lehet a vonatnak, erős-erős túlzás. Egyáltalán nem helyettesíti a vasutat, csak 'ha ló nincs jó a szamár is' alapon az embert rákényszerítik a szarabb szolgáltatásra. A Volán jelenlegi állapotában képtelen az utasokat kiszolgálni. Persze a MÁV sem áll fényesen, de a vonat technikai előnyben van: a vasúti kocsi tágasabb, ezért, ha koszlott is, még mindig elviselhetőbb egy-három-négy óra utazás, mint a Volánnal. Ja, és van klotyó is. Az utóbbi 10 évebn nagyon kevés olyan Volán-járaton utaztam, ahol ne kellett volna állnia egy csomó embernek, mint a 7-es buszon. A csomagokat persze legtöbbször nem lehet elhelyezni, ezért azzal is csak kellemetlenséget okozok magamnak, meg a többi utasnak. Aki szállt már fel baszomnagy hátizsákkal egy helyközi járatra, az tudja, miről beszélek. Az a szerencse, hogy a vidékikek hozzászoktak ezekhez az állapotokhoz, ezért nem szóltak be eddig soha. Az is teljesen általános, hogy a járatokat úgy számolják ki, hogy pont fölpréselődjenek az emberek. Szóval nem az, hogy egy-két ember áll, hanem egy csomó ember áll, és préseli össze egymást a buszon. Ez teljesen általános a Volánnál, nagyon ritkán utazom olyan járaton, ahol kényelmesen le lehet ülni. 

Ilyen kellemetlen tapasztalataim Spanyolországban például soha nem voltak a távolsági buszokkal. Szóval meg lehet azért oldani azt is normálisan, nem eleve szar a busz, noha nyilván szarabb, mint a vonat.

Magyarul, azzal érvelni, hogy nem baj, ha megszűnik egy-egy vasútvonal, mert majd lesz helyette Volán: ez egy orbitális kamu. A Volán egy szar. Nem utazási társaság, hanem egy szar. A Volánnal érvelni a vasútvonalak bezárásakor kábé olyan, mintha megszüntetnénk egy kávézót és arra hivatkoznánk, hogy lesz helyette kávéautomata, aminek a fenntartása lényegesen olcsóbb.