mirko vosátka

Királyrét-Csóványos-Diósjenő

2007. június 18. 18:21 - mirko vosátka

A Csóványost újból meg kellett látogatni, de úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem Királyrét felé, délre indulunk vissza, hanem kelet felé, Diósjenőre. Királyrétről indultunk megint a Kéken, a Saj-kútnál kajáltunk egy keveset. A Saj-kút alig csöpög, úgyhogy ne innen akarjunk vizet szerezni, ha erre járunk. A Saj-kút után leküzdöttük a szokásos emelkedőt, nem könnyű menet, de szerencsére nem volt még annyira meleg, ez megkönnyítette a dolgunkat. Útközben nyugdíjas csoporttal talákoztunk, akiknél óriási vargányák voltak. Egyrészt bosszantott minket, hogy ők szedték le, másrészt reménnyel is töltött el, hátha jut nekünk is, hátha nem találtak meg mindent.

Viszonylag gyorsan felértünk a Foltán-kereszthez, ahol kajáltunk újból, mert a Csóványoshoz kell az energia. A csúcstámadás előtt még beugrottunk a Krozslák-forráshoz, ami viszont megbízhatóan üzemel és mint mindig, most is iszonyatosan jó vizet adott. Folytattuk a Kéken, a Három-hárs bércén a Csóványos felé. Jó kis út ez, hiszen vannak rajta pihenő szakaszok, ráadásul a csúcs előtti szakasz sem olyan durva, mint a Nagy-Hideg-hegy felől vezető út. A Csúcson volt néhány biciklista és túrázó, úgyhogy spontán kis információs társalgás alakult ki arról, hogy melyik a jó út lefelé a Csóványosról. Felmásztunk a kilátóba is, ezt nem lehet kihagyni. Akik a '30-as években másztak fel a csúcsra, azok nem élvezhették ugyanezt a kilátást, hiszen akkor még nem épült fel a gyönyörű vasbeton geodéziai mérőtorony.

Nem a Zöldön indultunk lefelé, hanem előzőleg még megnéztük a közelben haldokló Rózsa-forrást. Ez a forrás ma már csak időszakiként van jelölve a térképen, de valaha szebb időket láthatott, hiszen csinosan kiépített forrásról van szó. Ma már nagyon csekély a vízhozama, és mivel gyűjtőmedencés forrás ez, ezért a víz csak összegyűlik, de nem tud elég gyorsan kifolyni, ezért cserélődni, frissülni sem a medencében álldogáló víz. '66-ban percenkénti vízhozama még 0,2 liter volt, vagyis 2 deci, vagyis egy pohár. És fénykorában ő volt a legmagasabban, kábé 860 méteren fakadó börzsönyi forrás.

A forrás egy jelzetlen szekérút alatt található, úgyhogy mi ezen a szekérúton haladtunk tovább kelet felé és így hamarosan becsatlakozhattunk a Zöldbe, ami Diósjenőre visz. A Börzsöny egyik legszebb útvonala ez, fenyvesekkel, meg a Hinta-réttel, amelyet magas fű borít. Gomba is akadt, habár kevés, hiszen nem volt időnk gombászni, csak amit az útról észrevettünk, azt szedtük le. A Zöld áthalad egy fehér kővel borított úton, majd egy emelkedőbe futunk, ugyanis megérkeztünk a Csehvárhoz. Ez az ösvény Tanösvény is lett közben, ami azért jó, mert ismeretterjesztő táblák vannak kiszurkálva, el lehet őket olvasni, lehet belőle okulni. A Csehvár kúpja után egy izgalmas, dzsungeles szakasz következik, összehajló indákkal, meg alagutakkal a növényzetben. Lassan beérkeztünk Diósjenőre, szép kis falu ez, jó volt rajta végigmenni, ráadásul az út menti meggyfákon éppen ért a meggy...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr971065049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása