Múlt héten csaptam egy jó kis túrát a Börzsönyben, ahol akkor - és még most is egy pár napig - gyönyörű idő volt. Nemsokára jön a túraleírás is, de előtte egy kis közjáték.

A busz tömve volt, mögöttem egy teljesítménytúrákat szervező társaság ült, akik igen hangosan beszéltek, így akaratlanul is fültanúja voltam húsz percen keresztül beszélgetésüknek, nem hallgatóztam. (Aki hangosan beszél a buszon, az vegye úgy, mintha bemondaná a hangszóróba.) A társaság ki volt akadva, mert a Pilisi Parkerdő pénzt akart beszedni tőlük amiatt, mert egy-egy teljesítménytúrát a parkerdő területén szerveznek. Ez elsőre nem hangzik durvának, csakhogy a teljesítménytúrákra nem jön el annyi ember, hogy a nevezési díjból a szervezési költség annyira visszatérüljön, hogy a Parkerdőnek is jattolni lehessen pár tízezret.

Nem is ez az érdekes, hanem ami az egész mögött van. A Parkerdő azért akar pénzt szedni, merthogy terhelik a teljesítménytúrázók a környezetet. És itt jutunk be szépen a szokásos magyar ingoványba. Ki, mennyire terheli, ki menjen az anyjába? Magáról a teljesítménytúrázásról nem vagyok túl nagy véleménnyel, a természetjárás részét nem látom a dolognak, és teljesítménytúrázó szemléletű emberek honlapjait olvasgatva ez a véleményem még jobban megerősödik, túl sokat nem észlelnek abból a tájból, amin félkómában végigtrappolnak. De NEM gondolom azt, hogy kurvára terhelnék a környezetet! Sőt.

És itt jöttek az érvek a buszon, hogy bezzeg a motorosok, az erdészek a terepjáróval, a hajtóvadászat, mennyivel zajosabb. Ebbe a vitába, a másikra mutogatásba szerintem nem érdemes belemenni, mert nem ez a lényeg. A lényeg szokás szerint az, hogy mivel a TTT-sek legális alapon működnek, bejelentik rendezvényeiket az erdészetnél, ezért "megfoghatók". A lusta, impotens és alulfinanszírozott hivatalok nem fognak a krosszmotorosokkal, a quadosokkal, az orvvadászokkal baszakodni, hanem azzal, akit karosszékből ülve, minimális energiabefektetéssel is lehet pumpolni, bírságolni. Amúgy a beszélgetésből azt szűrtem le, hogy csak a Pilisi Parkerdő próbálja lehúzni őket, a többi erdészet nem kér pénzt.

Amúgy az egészről az a sztori jutott eszembe, ami a Másfélmillió lépés (1979) második epizódjában elhangzik. Az Esztramos barlangnak állandóan feltörték a bejáratát, és letördelték a cseppköveket, amiket aztán eladtak. Az ott kutató barlangászok emiatt többször feljelentést tettek, és valami megoldást sürgettek. Végül az illetékes elvtársak a barlangászokat tiltották ki a barlangból, míg a lopkodás folyt ugyanúgy tovább...