mirko vosátka

Tavaszi körtúra a Pogányvárra

2010. április 12. 13:14 - mirko vosátka

Habár a múlt hét végére szombatra mondtak szép időt (és úgy is lett), vasárnapra meg borúsat, én mégis vasárnap vágtam neki a Börzsönynek. Jobban szeretem a vasárnapokat, ilyenkor lemegy a szombati nyüzsgés, nyugisabb az erdő, és amikor este Királyrétre visszaérek kellemesen elzsibbadva, akkor is csönd fogad. Hát ez most nem jött be, mert Húsvét hétfő szabadnap volt, így sok kiruccanó ténfergett Királyréten még este hatkor is, de sebaj. Reggel, amikor indultam még töküres minden, a legtöbben meg amúgyis csak a Nagyhideghegy-Csóványos vonalon képesek mozogni, a többi csodálatos útvonal rendszerint kihalt a Börzsönyben, ez most is így volt. A Pogányvár felé nem találkoztam egy lélekkel sem, pedig jó útvonal, a Foltán-keresztet és a Hárombarát-nyergét összekötő Kék Kocka pedig szinén kihalt volt, pedig ez is egy kellemes út.

A Sajikút felé:

Mivel régen nem voltam már túrázni, ezért a régi és kedvenc útvonalamat választottam, a Sajikút felől felmenni a Foltán-keresztig. Legnagyobb örömömre a régi-Sajikút végre működött.

Régen ez egy bővízú forrás volt, de lassan időszakivá változott, míg mellette fakadt egy másik forrás, ami viszont állandóan működik, a legnagyobb szárazságban is. Szerencsére ezt a másikat is befoglalták. Lényeg, hogy nagyon régen nem láttam már működés közben a régi forrást, és akkor is csak csöpörgött, most viszont rendesen jött belőle a víz. Testvére most is bővízűbb volt, viszont első pillanatban nem is találtam. Meg is ijedtem, talán szétrombolták? Aztán felfedeztem, hogy az avar, meg mindenféle fatörmelék alatt, amit valószínűleg a hóolvadás, meg mindenféle záporok sodortak rá, ott van az a bizonyos vascső is, amin folyik ki a víz. Úgyhogy kajálás után szépen ki is pucoltam az egészet, úgyhogy most olyan, mint volt.

Előtte:

 

Utána:

Nekivágtam a Sajikút-bérc kemény emelkedőjének, ami több hónapnyi kihagyás és eltunyulás után eléggé sokkolta a szervezetemet, de hát a sokk az nem árt. Attól viszont megijedtem, hogy nagyon be fogok savasodni már a túra közepére, szerencsére volt nálam béta-alanin, úgyhogy nyomtam pár tablettát.

A Foltán-keresztnél eszméletlenül hideg szél fújt szokás szerint, és volt fönt néhány túrázó is. Itt, 700 méteren azért már lehetett érezni, hogy fönt vagyok a Magas-Börzsönyben, amikor továbbindulva körbenéztem, akkor láttam, hogy itt még szinte tél van, olyan március eleje kábé. Odalent már elkezdtek dalolni a madarak, itt fent még téli csönd volt, csak a cinkék és csúszkák vittek egy kis életet a tájba, és a fák rügyezése sem volt túl előrehaladott állapotban. A Piros X-en folytattam az Árva-kút felé. Az egyik térképemen az Árva-kutat közvetlenül a Sváb Sándor emléktábla mellett jelölik, a másikon kicsit távolabb tőle. Mindenestre én az emléktábla mellett keresgéltem, és nem találtam. Pedig ilyenkor még egy időszaki forrásnak is működnie kellene. Lehet, hogy rossz helyen keresgéltem, legközelebb teszek még egy próbát.

Nem a jelzésen mentem tovább, hanem azon az erdészeti úton, ami mellett az emléktábla is található. Ez is egy olyan része a Börzsönynek, ahol nincsen semmi látványos, egyszerűen csak szép. A Varsa-nyeregnél lefordultam a Piros Háromszögre, túrám legizgalmasabb részére, ugyanis a Pogányvárnál még soha nem jártam, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz. Az oda vezető útvonal is nagyon izgalmas, a Magas-Börzsöny északi gerinceinek egy tipikus képviselője ez a gerinc is. Az út első része vörösfenyvesen keresztül vezet, ami ilyenkor ugye kopasz, a vörösfenyő nem örökzöld, mint a többi fenyő.

 

Aztán sziklás rész következik, és az is látszik, hogy 800 méter környékén vagyunk, és az északi oldalon, ugyanis itt láttam először hófoltokat, először kisebbeket, aztán nagyobbakat is.

 

 

Végül egy lejtő alján ott találja magát az ember a Pogányvári-nyeregnél, ami egy kedves kis tisztás a Börzsöny kellős közepén.

 

Előttünk magasodik a Pogányvár sánca, igazi bronzkori hangulat.

Fel is kapaszkodtam, az út pedig végig a sáncon vezet végig. Ezek a bronzkori földvárak ma már nehezen elképzelhetők, most is az volt, hogy azt hittem, már rég kijöttem a várból, aztán láttam, hogy a térkép szerint még mindig a sáncon megyek. Szóval nehéz elképzelni, hogy mi hol volt, és mi hogy nézett ki, mindenestre jó nagyméretű sáncvár lehetett ez, és állítólag a sáncok belsejében lehet találni a mai napig is bronzkori cseréptöredékeket. Ezt akkor még nem tudtam, ha tudom, akkor keresgélek egy kicsit. A sánc alatti lejtők viszont tényleg szédítően meredekek, úgyhogy kemény dolguk lehetett itt a támadóknak.

A Pogányvári-kaszáló eltéveszthetetlen, hatalmas rét, és ahogy a börzsönyi réteken szokott, itt is megtaláljuk a magaslest, sőt, még etető és só is ki van rakva az állatoknak.

Vadetető

És barátja, a magasles:

A tisztás szélén, közvetlenül a magasles mellett nyílik az az erdészeti út, amin elindultam visszafelé. Ez egy nagyon jó kis szintút, kényelmes körtúrázáshoz épp megfelelő. Az útvonal tényleg nagyon szép, be is raktam az újból bejárandók közé. Két jelzett forrás is akad útközben, ezeket szerettem volna megkeresni és lefotózni. A Fekete M. forrást könnyen meg is találtam, a fenyves előtt van nem sokkal. Elhanyagolt forrás, és víz sem volt benne túl sok, valószínűleg nyáron ki is szárad.

A Lajos-forrást viszont egyáltalán nem találtam. Két helyen is kerestem, de nem lett meg. Ezen az úton már korábban is jártam évekkel ezelőtt, akkor mindkétszer megtaláltuk, most nem. Az egyik fatörzsön, mintha az lett volna kiírva, hogy forrás, le is ereszkedtem a völgybe, és forrás volt ugyan, de a kőfoglalatot, amire emlékeztem, azt nem találtam sehol. Láttam egy kidőlt fát egy kőhalom tetején, talán ott volt a korábbi forrás? Talán a fa néhány éve rádőlt a kőfoglalásra, az beomlott, és szép lassan elindult a pusztulás? Néhány tél, néhány tavaszi olvadás, és már csak egy kőhalom maradt belőle? Remélem, csak én tévedek, és megvan a Lajos-forrás, ami régen kétszer is segített, amikor elfogyott a vizünk.

Hamarosan elértem a Hárombarát-nyergét, de útközben még találtam további hófoltokat, hiába az északi oldalakon sokáig megmaradnak.

A nyeregtől nem messzire nyílik a Kék Kocka, ezen szándékoztam visszatérni a Foltán-kereszthez. Azt terveztemn, hogy megkeresem a Somos-forrást is, a térkép szerint visz oda egy út. A forrás elvileg a Somos-kaszáló mellett fakad, és az erdőben látni is véltem tisztásos részeket, de az utat nem találtam meg. Nem nagy kedvem volt így bemenni keresgélni, a Lajos-forrás eredménytelen keresgélése nem csak a kedvemet, de az időmet is elvette, úgyhogy nem akartam a bozótban csámborogni támpont nélkül.

A Kék kocka mellett végig farakások voltak, kisebb fakitermelés lehetett a közelben, nagy tarvágást nem láttam.

Nyír-rét:

Egyik kedvenc börzsönyi helyem a Nyír-rét, amire régebben valamiért azt hittem, hogy Hinta-rét. Tehát ez a Nyír-rét, ami nyáron csodálatos látvány, most szürkésbarna kopott ruhában várta, hogy jöjjön végre a tavasz és minden virágba boruljon. Azért azt jó lenne megnézni, ahogy a vadalmafák meg egyéb bokrok ezen a tisztáson virágoznak.

Így néz ki nyáron:

És nemsokára elértem egyik kedvenc forrásomat is, a Muslit, ami egy behasított farúdon keresztül csurog végig. Most vettem észre, hogy a Musli-szállás mellett egy budi is van. Ez még jól jöhet egyszer :)

A Krozslák-forrás pedig végre nagyüzemben működött, csak úgy ömlött belőle a víz. Nyárra szegényke kicsit leapad, vize felmelegszik, és lesz benne néhány pióca meg fehér színű féreg, de még akkor is iható, és jól jön, ha 30 fokban kifogyunk a vízből a hegység kellős közepén. A Kék kocka egyébkélnt a Kemence-patak legfelsőbb szakaszának völgyét járja körbe egy szintút formájában, és jó példája annak, hogy nem csak a csúcsok megmászása jelenthet élményt a Börzsönyben, hanem az ilyen, völgyet körbejáró szintutak is.

Egész nap nem láttam sajna vadakat, viszont visszatérve így délután a kiürült Foltán-kereszthez, izgalmas élményben volt részem. Egy holló röppent föl a tűzrakás mellől, valószínűleg a szemétben keresgélt. Hollót persze sokat láttam a Börzsönyben, de most volt először, hogy ilyen közelről, és a földről röppenjen föl előttem. Ez azt is jelenti szerintem, hogy a hollók hozzászoktak, hogy ilyentájt már nem sok turista mozog a környéken, mindenki csak a Csóványosra megy fel, és három óra után már húz lefelé Királyrétre.

Lefelé már nem a Sajikút felé mentem, hanem továbbra is a Kék Kockán haladtam tovább Királyrétre. Útközben láttam, hogy jobboldalt sok helyen fakitermelés volt, aggódtam, hogy a Marika-forrás környékén nem vágták-e ki a fákat. Aztán végül véletlenül túlmentem a Marika-forráson, anélkül, hogy észrevettem volna, úgyhogy legközelebb majd ellenőrzöm a dolgot.

Innentől az út szokás szerint rohanással telt, mert szokás szerint nem voltam biztos abban, hogy elérem a buszt, szokás szerint kicsit többnek számoltam a kilométereket, emiatt szokás szerint 40 perccel korábban értem oda, úgyhogy dekkolhattam Királyréten, ami önmagában nem probléma, csak most tele volt hosszúhétvégéző, kurjongató sétafikálókkal, ami a nap végén, fáradtan eléggé zavart, nem vagyok egy toleráns alkat, meg amúgyis: zajt hallgathatok egész nap a városban, az erdőbe nem ezért megyek. Ettől függetlenül nagyon kellemes túra volt, ezt az utat mégegyszer be fogom járni, mert tetszett, és jó volt nagy kihagyás után egy kicsit sokkolni a szervezetet.

Itt tartott a tavasz a Magas-Börzsönyben:

És itt 500 méter környékén:

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr161911953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.04.13. 13:05:00

@kaszast: ezt még ősszel csináltad ugye? az alja egyébként megmaradt!

meg emlékszem, h a blogodon a pogányvári nyeregről írtad, h nyitnál egy vendégházat, ha sok pénzed lenne :) tényleg nagy szép kis tisztás!

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2010.04.13. 17:46:03

Tavaly május óta nem voltam a Pogányvár fele:( A Nyír-rét környékét nagyon szeretem, talán a kedvenc tisztásom a Börzsönyben. Az Árva-kutat én is kerestem, de nem találtam meg...mondjuk akkor még kb. 30 centi hó volt:)

Most szombaton egy emberrel se találkoztam, csak Pénzásásnál mentek el autók mellettem, pedig hétvége volt:)
süti beállítások módosítása