Amióta beköltöztek a mackók Nógrád megye északi szegletébe, azóta egymást érik a sajtóban a témával kapcsolatos cikkek. Én pedig általában nem hagyom ki, hogy ne írjak róluk, hiszen az északi hegyek természetjárójaként eléggé érintve érzem magam, és mindig eszembe jut valami kommentár a cikkek olvasásakor.

Úgyhogy bocs, de megint medve-téma. Most úgyis csúszásban vagyok egy készülő bejegyzéssel.

Ezúttal a Nol.hu szedte össze a medvékkel kapcsolatos tudnivalókat, és bár a cikkben összeszedett infók néha ellentmondanak egymásnak, de azért számos tanács is elhangzik. Például idéznek a Hegyek Vándora Egyesület honlapjáról (linkeket majd a poszt végén kirakom), ahol egy nagyon hasznos írás jelent meg, és medve ügyben szerintem végre életszerű és használható iránymutatásokat kapunk.

A Nol-os cikk bohóca egyértelműen Szabó László, az országos vadászkamara nógrádi szervezetének elnöke, akinek mondatai nyomán rögtön az elhízott, terepjáróból ki sem nagyon kászálódó vadász sztereotípiája ugrik be. Most, hogy fél éve besétált Nógrádba pár medve, az elnök hirtelen szakértő lett. Például olyanokat mond, hogy a hasrafekvéses módszer hülyeség, és a leghatásosabb rákiabálni a medvére :D Az elnök azért beszél baromságokat, mert a kiabálás eléggé kétesélyes módszer a medve elriasztására. A hasrafekvés viszont nem az elriasztásra szolgál, hanem végső védekezés arra az esetre, ha a medve már támad. Marha kártékony és félrevezető, ha egy ilyen újdonsült szakértő elkezdi keverni a szezont a fazonnal, és osztani az észt.

Komolytalan dolgokat mond a medve riasztó csengővel kapcsolatban is. A medve riasztó csengő nem azért hatástalan, mert "senkitől sem hallotta, hogy csengővel járná az erdőt". Kit érdekel, hogy mit hallott? A medve csengő azért nem jó, mert a TAPASZTALATOK és STATISZTIKÁK szerint (szóval nem hallomásból) nem tartja távol a medvéket, de amúgy az elv nem lenne rossz: szokatlan hanggal jelezni pozíciónkat, hogy a medve idejében kikerülhessen minket.

Kíváncsian várom, mit hoznak a téli hajtások, felriasztanak-e mackókat? És azt is, hogy a tél folyamán látnak-e más hegységekben is medvére utaló nyomokat, jeleket.

Linkek:

A Hegyek Vándora cikke, mindenképpen érdemes elolvasni.

A Nol.hu cikke.

Télen sem maradunk néznivaló nélkül, avagy mivel foglald le munkahelyed sávszélességét.

A nyár egyik kedvenc szórakozása itt a melóhelyemen, egyértelműen a Kerecsen sólyom fészekről való élő "közvetítés" volt. Olyan kollégáim is kíváncsian figyelték a tollasodó fiókákat, akik amúgy nem ornitológusok, csak egyszerűen állatbarátok. De a nyár véget ért, a sólymok kirepültek, és a fészek üresen ásítozik.

A Magyar Madártani Egyesület szerencsére segítségünkre sietett, ugyanis van egy élő kamerás Parlagi sas etetőhely, ami ilyenkor, téli időszakban üzemel elsősorban.

Aki elsőre odakattint, meglehet, hogy nem rögtön egy királyi ragadozó madarat lát étkezni, hanem egy Trónok harcából ismert csata utáni képet, szétszórt hullákkal, amiken szarkák lakmároznak. Persze a király megérkezését ki kell várni, és addig is sok érdekes dolgot figyelhetünk meg, például rókákat is.

Első pillanatban megállt bennem az ütő, amikor elkezdtem olvasni ezt a hírt. A lényege annyi, hogy a nógrádi medve kedvenc előfordulási helye közelében birkákat tenyésztő gazdálkodó szerint medve tizedelte meg a juhait. Tetemek is előkerültek, vizsgálják őket.

Végigolvasva azonban az egész hírt, inkább azt mondom, hogy hátrább a medvelövő ágyúkkal, várjuk ki azért a végét. A gazdálkodó állítólag "többször hallott a földje környékén ismeretlen, morgásszerű hangokat", hmm, igen, sőt ezek lehettek zombik is, ha a gazdálkodó érdeke úgy kívánja...

Nem nagyon örülök a medvéknek, de azért ennek a hírnek sem kell minden szavát készpénznek venni. Viszont azt legalább megtudtuk, hogy 6-8 példányról van szó.

Barnamedve pusztított el több juhot a Nógrád megyei Karancskeszihez tartozó Lászlóvölgyön. A vasárnap délben megtalált három juhtetem jól felismerhető sérülései alapján kijelenthető, hogy az észak felől terjeszkedő medve okozta a kárt - közölte a Nógrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának Vadászati és Halászati osztályvezetője az MTI-vel.

Bakó Csaba elmondta, hogy a medvetámadások még a hét elején történhettek. Az első, súlyosan sérült juhot hétfőn találták meg, az állat szerdára elpusztult. Gyapjának lenyírása után derült ki a karmolás- és a fognyomok alapján, hogy feltételezhetően medve áldozata lett. Ennek bizonyítására az állat tetemét boncolásra és hatósági vizsgálatra elszállították, az eredmények még nem ismertek.

Csütörtökön újabb juh pusztult el a ragadozó akkor még nem bizonyítható, korábbi támadása miatt, majd a vasárnap délben megtalálták további három példány tetemét.

Bakó Csaba a helyszíni vizsgálat után kifejtette, hogy az elhullott állatok tarkóján és fején talált mély harapásnyomok medve támadására utalnak, a juhok nyakcsigolyáit és koponyáját is megroppantotta a rájuk támadó medve, karomnyomok szintén láthatók a tetemeken. Azt nem tudni, hogy a ragadozó miért nem evett zsákmányából - tette hozzá a vadászati szakember.

A medvetámadás helyszínén Jakab Koppány karancskeszi gazdálkodó az MTI-nek elmondta: az állományból 12 gyimesi rackajuh hiányzik, eddig csak ötnek a teteme került elő, állatai pedig pár napja nagyon félénkek. Jómaga az elmúlt időszakban többször hallott a földje környékén ismeretlen, morgásszerű hangokat, most már úgy véli, hogy azok medvétől származtak. Egészen biztos abban is, hogy a támadások hajnalban, vagy kora reggel történtek.Nógrád megyében - az 1990-es évek második felétől egyre gyarapodó megfigyelések után - az idén már 5-8 barnamedve előfordulása bizonyosodott be a lábnyomok és a vadkamerás felvételek alapján, illetve május 10-én egy példányt Salgótarján mellett illegálisan ki is lőttek. A faj terjeszkedésének fő oka, hogy a szlovákiai medveállomány gyarapodása miatt már szűkösek az ottani élőhelyek.Legutóbb október utolsó hetében Lászlóvölgytől légvonalban alig 3,5 kilométerre, Karancslapujtő és Etes között találtak medvenyomokat. A juhokat elpusztító ragadozó november elején már a lakott terület széléig elmerészkedett.

Az európai barnamedvét nemzetközi egyezmények is védik, kilövésére csak akkor van lehetőség, ha emberre támad. Természetvédelmi értéke 250 000 forint.Azon településeken, ahol a medve felbukkanhat, a Salgótarjáni Járási Hivatal figyelmeztető táblák kihelyezésével, illetve a lakosság figyelmének felhívásával próbálja elejét venni az esetleges veszélyes helyzetek kialakulásának

Amikor egyszer a bükki Őserdőben túráztam, csodálva jártam körbe az egyik tipikus, kidőlt, gomba, moha és manó lakta óriási fatörzset, amikor kis csillogó dologra lettem figyelmes. Egy alumínium biléta volt, amelyen számsor állt - a fatörzs sorszáma... Kicsit kiábrándító volt, azzal együtt is, hogy az Őserdő bilétástul is fantasztikus hely. (Azóta amúgy már nem szabad bemenni.) Viszont a legviccesebb jelölés, amiről életemben hallottam, az a futrinkák gravírozása. Ha nem olvasom tegnap, hogy ez egy új kutatási módszer, és tudatlanul találkozom egy ilyen számozott bogárral, tuti paranoiás rohamot kapok, és még agyon is taposom a rohadt kis kém-nanorobotot, amelyet a CIA / MOSZAD / HÁTTÉRHATALOM / FACEBOOK küldött a szalonnasütési, és erdőben horkolási szokásaim kikémlelésére.

Amikor az előző posztomhoz képeket keresgéltem a Fortepanon, belefutottam rengeteg kirándulásos, piknikes fotóba, és mint mindig, amikor a Fortepanon legelészek, most is alig bírtam abbahagyni a böngészést. Eszembe jutott, hogy múltkor a Múlt-Kor blogon volt egy remek összeállítás Nagyszüleink menőbbek voltak, mint mi? címmel, úgyhogy a képek hatása alatt elhatároztam, hogy összeállítom a magam, blogomhoz illő válogatását. (Sajnos az én böngészőmben időnként a fotók eltűnnek, aztán néha újra előbukkannak. Előre is bocs a gebaszokért!)

Túrázók, hegymászók, kirándulók, piknikezők az outdoor és a természetjárás hőskorában. Lehet tanulni tőlük menőséget!

Csatos üvegek, pipák és kalapok. A nyakkendő ilyenkor is elmaradhatatlan. A kalapok formája egy társaságon belül is hihetetlenül változatos, a pipákból meg úgy látszik nem volt túra változat, jó hosszú szárú, igényes darab mind. 1923.

Igaz, hogy a medve megtelepedése, vagy a Csóványosi kilátó felújítása erősebb izgalomba hozza a természetjárót, de vannak itt olyan események is, amelyek elsőre talán nem érik el az ingerküszöböt, de valójában tök érdekesek.

A hagyományos legeltetéses állattartást állította vissza a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság több saját vagyonkezelésű területén a Mátrában és a Bükkben. A rackajuhok legeltetésével valamint a rendszeres kaszálással lehetővé válik a hazai viszonylatban páratlan hegyi- és dombvidéki rétek- illetve gyepek természetvédelmi szempontoknak megfelelő hosszútávú fenntartása.

Írja a Bükki Nemzeti Park közleménye. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy azokon a legelőkön, ahol mára már megszűnt a legeltetés, "mesterségesen", a Nemzeti Park tartja karban a gyepet, tényleg, mint egy parkban. És miért fontos a gyep? Az ember azt gondolná, hogy egy nemzeti parkban az a jó, ha a vadon visszahódítja ősi jussát, amit elvett tőle az ember. Pedig ez nem így van.

1935. Kiskovácsi környéke, háttérben a Kevélyek és Oszoly. A két úriember pedig nem pásztor, hanem turista.

Kép forrása: Fortepan

A fővároshoz közeli fekvése, valamint paradox módon ehhez képest összefüggő vadon-jellege miatt a Börzsöny sokunk számára több mint egyszerű "kedvenc túrázóhely". Nem akarok nagy szavakat használni, illetve nyugodtan használhatok, hiszen, aki volt már ott, az többnyire tudja, miről beszélek, aki meg nem volt még igazán a Börzsönyben, annak hiába is magyarázná az ember. Szóval a Börzsöny kicsit olyan, mint egy szent hely, a hegység belsejében iszonyatos a csend, és alig találkozni emberrel. Hihetetlenül el lehet szakadni a stresszes, városi mindennapoktól akár egynapos túra alatt is. Természetesen, aki át akarja élni ezt az élményt, az sürgősen felejtse el a Királyrét-NHH-Csóványos slágerútvonalat, hiszen ott rengeteg az ember, és egy részük kocaturista.

Szóval szent hely, és a története is pont ilyen. Drámai. Vulkáni robbanás, beszakadt kaldera (persze majd az új könyvből megtudjuk, mi a kurrens tudományos álláspont), bronzkori harcosok, akik sáncvárakat emeltek, és barbár germánok, akik innen riogatták a római limes katonáit. A Pilis kultúrtáj királyi palotákkal és kolostorokkal, a Mátra tele van üdülőkkel, és autóval is könnyen megközelíthető, a Bükk már keményebb dió, de a kis szintkülönbségek a fennsíkon belül szelídebbé teszik arculatát. Egyszóval a Börzsönybe van miért beleszerelmesedni.

Hollókő minden kétséget kizáróan szép múzeumfalu, de bármilyen kicsi is ez az ország, aki szeretne felfedezni valami újat, simán megteheti. Jósvafő az egyik kedvenc falum, és olyan Ófalu résszel dicsekedhet, amely számomra vetekszik Hollókőével. Persze ehhez hozzájárul a nagyszerű környék, amely igazi természetjáró kincsesbánya. Téli és nyári képeket egyformán válogattam.

Csendesen terül szét a patak a falu központjában. Hogy melyik patak? Jósvafőn négy vízfolyás ad egymásnak találkozót. A képen látható szakaszon már eggyé vált a Tohonya-, a Kecső- és a Jósva-patak.

Kép: László Czefernek

Van, ahol a tél csak bosszúságot hoz, van ahol felér egy festménnyel. Az ország észak-keleti részében, az Aggteleki-karszt területén fekszik a település, ahol a telek még mindig zimankósak.

Kép: László Czefernek