mirko vosátka

Akadálymentesített Börzsöny-túra

2009. október 23. 17:53 - mirko vosátka

Továbbra is lemaradásban vagyok, most egy szeptember 6-i túra beszámolója következik, egyszer talán utolérem magam.

Már reggel baromi fáradt voltam, éreztem abban a pillanatban, ahogy nekivágtam az útnak, úgyhogy úgy döntöttem, egy könnyített úton jutok föl a Magas-Börzsönybe. Úgy neveztem el magamban, hogy akadálymentesített útvonal. Pont jó olyan esetekre, ha az ember nincs túl jó kondiban, vagy túl fáradt, mint jelen esetben. Ez az út nem más, mint a Királyréttől jobbfelé induló betonút, amin tovább kell menni a Spartacus kulcsosház irányába, aztán a kulcsosháztól még tovább és tovább. Az út az elején még aszfaltborítású, de aztán később kövecses, kavicsos borítású lesz, de jól járható ősszel, sárban is. A Szent-Györgyi Albert-forrásnál megálltam enni. Párszor jártam már errefelé, és megfigyeltem, hogy ebben a forrásban általában van víz, de sokszor zavaros. Most is az volt, mintha mészkövet oldottak volna föl benne, úgyhogy nem akartam inni belőle, szerencsére volt nálam elég sok víz, és feljebb is lesznek még működő források. A Szentgyörgyi forrást 2007-ben újította föl az erdészet (tehát nem a Nemzeti Park), hála nekik. Hogy eredetileg mikor foglalták, nem sikerült kiderítenem. Az biztos, hogy a '66-os túrakaluzban még nemhogy nem szerepel a forrás, de még az az út sem létezik az akkori térképek szerint, ami a forráshoz vezet, szóval ez a szerpentin út még nem készült el akkor. A '82-es túrakalauz viszont már említi, és az ekkori térképek már az utat is jelölik.

A forrástól aztán továbbhaladtam az úton, amely kanyarogva vezet föl a Magas-Börzsönybe, ezt télen lehet jól érzékelni, ahogy az ember mászik fölfelé ezen az úton, egyszercsak eléri a "hóhatárt", ahol hőmérséklet is pár fokkal alacsonyabb mindig, és a hó is tovább megmarad, mint odalent.

Tudtam, hogy egypár nagyobb kanyar után, egy tisztásos résznél metszi majd ezt az utat a Kék Kocka, le is fordultam egy szekérútra, de pár száz méter után rájöttem, hogy ez nem a Kék Kocka, amit egyébként nem volt nehéz megtalálni utána. A Kék Kockának ez a szakasza már kellemes, nem túl vészes emelkedővel éri el a Hárs-rétet, ami egy szép, fűvel borított rét a Hárs-bérc alatt.

A réten túljutva elkezdtem figyelni, hol lehet a Könyves-forrás, másnéven Marika-forrás. Magát a forrást nem volt nehéz megtalálni, de csalódást okozott. Egy jól kiépített forrásra számítottam, ha már több neve is van, és a '82-es túrakalauz szerint valóban egy kiépített, bővízű forrás volt itt, amit 1977-ben foglaltak. Most azonban csak egy szokásos földből csordogáló forrást találtam, inni nem lehet belőle igazán. (Mivel ez a túra jó régen volt, a képeken meg még hétágra süt a nap és 20 fok van, azóta voltam a Mátrában is több napra, és az volt a tapasztalatom, hogy Mátrában a források sokkal jobban ki vannak építve és karban is vannak tartva, mint a Börzsönyben. pedig a Börzsöny is népszerű túrahely.)

Az a fekete, vizenyős folt ott a forrás:

A fára is föl volt festve a forrás neve:

Ez meg egy szép mohos fa a vízfolyásban:

Innen már nem volt messze a Foltán-kereszt, ahol ezúttal nem pihentem sokat, ugyanis kicsit hűvös volt, meg egy társaság sütött itt szalonnát, nem volt kedvem sokat ücsörögni itt. Úgyhogy továbbmentem a Krozslák-forráshoz, ami viszont szerencsére működött, mint mindig. Ez is ugye a Kék Kocka még, és egy hüvös völgyben (ami gyakorlatilag a Kemence-patak felső folyása) vezet az út a Musli-forráshoz. A Musli-forrás a Börzsöny egyik legviccesebb forrása, ez az, ahol a víz egy hosszú szálfába vágott vályún keresztül csorog a kiránduló kulacsába. Nem volt túl bővízű, úgyhogy eltartott egy ideig, amíg feltöltöttem a palackomat, viszont a víz finom volt. Nem tudom, mikor foglalhatták, a '82-es túrakaluz már említi. Mellette egy romos kalyiba áll, ami régen munkásszállás volt az erdőben dolgozóknak. Esőbeállónak viszont kiválló, ha valakit itt kapna el egy nagyobb vihar.

Innen a Börzsöny egyik legszebb helyére, az Alsó-Hinta-rétre Nyír-rétre vezet az út, persze az erdei szakasz is csodálatos, viszont ezen a réten mindenképpen érdemes megpihenni. A fű le volt kaszálva, a kilátás meg elsőrangú, és lehet gyönyörködni a mindenfele álló, kis vadalmáktól roskadozó vadalmafákban is.

A Zöld jelzésen mentem tovább egészen a Csehvárig. A Hinta-réten Nyír-réten még hétágra sütött a nap, viszont mire a várhoz értem, már csúnyán beborult. Úgy döntöttem, felmászom a földvárhoz, megnézem milyen, és innen látszott csak igazán, hogy elég sötét felhők vannak mindenhol. Egyébként a földvár szép hely, persze laikusnak semmit nem lehet kiolvasni abból, hogy régen mi lehetett itt, hol állhattak a falak, sáncok. Viszont valaki néhány csontot és valami agyagedény darabkáit hordta össze egy helyre, kíváncsi lennék, hogy ezek középkori dolgok-e.

A Zöldön lemenve a Csehvárból a túrámnak ahhoz a szakaszához érkeztem, ami a legizgalmasabbank tűnt ekkor. Ugyanis egy olyan úton terveztem visszamenni Királyrétre, ami már régóta izgatta a fantáziámat, és még soha sem jártam arra. Nem is azért izgatta a fantáziámat, mert olyan érdekes túraútvonalnak tűnt, hanem mert érdekesnek találtam, hogy Diósjenőtől át lehet menni Királyrétre megkerülve a Börzsönyt. Utólag visszagondolva persze kiderült, hogy természeti szépség szempontjából nem ez volt a túra legizgalmasabb része, de az biztos, hogy felfedezésnek jó volt, az út használható, remek. Szóval a Csehvár aljában jobbra tértem ezen az erdészeti úton, ami valaha aszfaltozott lehetett, de ma már elég ütött-kopott, az aszfalt sok helyen eltűnt.

Turistának persze ettől még használható. Az út első szakasza főleg azzal telt el, hogy azt találgattam, vajon utolér-e a vihar, és ha igen, akkor hol fog rámszakadni az eső. Reménykedtem benne, hogy nem bükkerdőben, mert az könnyen kidől, ha nagyobb szél van. A pár nappal a túrám előtti vihar ki is döntött egy hatalmas bükköt pont az útra.

Az út második fele meg azzal telt el, hogy találgattam elérem-e még Királyréten az utolsó buszt. Emiatt rákapcsoltam, sietni kezdtem, emiatt annyira nem tudtam gyönyörködni a táj szépségében, amiben egyébként lehetett volna, mert voltak szép részek. Mondanom sem kell, hogy egy órával hamarabb odaértem, mint az utolsó busz indul, tehát kár volt az izgalomért, meg rohanásért.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr491470106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adamnfl · http://borzsony938m.blog.hu 2010.04.05. 17:13:31

Augusztusban én is voltam ezen a Királyrét-Diósjenő úton, nekem is tetszett, ha fáradt az ember vagy esetleg rosszra fordult az idő nem árt ha a keleti részből is gyorsan el tud jutni olyan helyre ahol már van busz vagy vonat. Én amúgy is szeretek néha ilyen nagyobb erdészeti utakon menni, akár kövezett akár nem, kell egy kis ráhangolódás a nehezebb szakaszokra:)

A Hanák-kút is hasonlóan lett megoldva mint a Musli-forrás:)