mirko vosátka

Pilisszentlászló-Pilisszentkereszt - Kéktúra 11

2009. április 27. 16:52 - mirko vosátka

Nem ez volt életem legjobb túrája, sajnos, pedig a hely maga tök jó, viszont az idő kicsit kibabrált velünk, ráadásul a kondícióm se volt a csúcson. Kezdjük ott, hogy ez a túra még február végén volt, baromi régen, halogattam, halogattam a megírását, és nem véletlenül, mert ha eszembe jut, már akkor ólmos fáradtság lesz úrrá rajtam.

Amikor most visszanéztem az akkor készült fotókat, rájöttem, hogy ez a túraszakasz kicsit szimbolizálja azt, hogy milyen állapotban van ma a túramozgalom, ami alatt nem is a turistákat értem, hanem azt, hogy régen valamilyen szinten a turistáké volt az erdő, meg a hegy. Emlékoszlopokat emeltek, forrásokat foglaltak, turistaházakat, szállásokat hoztak létre. A turistaházak történetét ismerjük, az államosítástól 1975-ig a Turistaházakat Ellátó Vállalat kezelte ezeket az objektumokat, de a Vállalat felszámolása utána a vendéglátóipar hatáskörébe kerültek, ekként is kezelték őket hivatalosan, aminek meg is lett az eredménye: egy részük elpusztult, más részükből pedig olyasmi hely lett, ami közelebb áll a vendéglátóhelyhez, mint a turistahelyhez. (Egy igen tanulságos áttekintés például a Bánkúti Turistaház történetéről itt, kemény és bicskanyitogató.) Na, ezt a tök fölöslegesnek tűnő kitérőt csak azért tettem, mert a túra utolsó harmadában bementünk Dobogókőn a Eötvös Loránd menedékházba, ami ugye egy ősi turistahely, és lesújtó volt, amit ott tapasztaltunk. Persze túléltük.

Kezdjük mondjuk az elején. Szentendréről indultunk busszal Pilisszentlászlóra, ahol tiszteletünket tettük a Gesztenyésben. Mivel nem számítottunk kemény túrára, azért becherovka is lecsúszott. Ja, és persze pecsételtünk is. Pilisszentlászlóról egy viszonylag laza völgytúra visz el minket a Sikárosi erdészházig. Először az Öreg-nyílás-völgyön, aztán a Bükkös-patak völgyén keresztül haladunk. Na, és itt kezdődik a magyarázkodás. Korábban úgy döntöttünk, hogy ezt a túraszakaszt mindenképpen télen, és lehetőleg hóban tesszük meg, mert úgy lenne a legszebb. Február vége volt, az előző hetekben esett jó kis hó. Sajna, rögtön a friss hóban nem tudtuk megszervezni ezt a túrát, amikorra meg már mindenki ráért, elkezdett enyhülni az idő. Abban reménykedtünk, hogy a hegyekben csak hidegebb lesz, később indul meg az olvadás, de nem. Ez két dolog miatt volt probléma, az egyik, hogy a félig olvadt, tapadós, de ugyanakkor csúszós hónál nincs rosszabb dolog. A másik az, hogy sikeresen túlöltöztem, és a túra első fél órájában már szó szerint a hőguta kerülgetett, ami nem éppen az önfeledt, kellemes gyaloglás kelléke.

Úgy néz ki, mintha a napsütés miatt lenne más színű a patak, de nem:

A Kárpát-forrás előtt pár száz méterrel van egy pihenőhely, amit 'tábor'-jellel jelöl a térkép, itt pihentünk elsőnek. De előtte még láttunk egy jó kis természeti jelenséget. Egy nagyon sáros kis patak ömlött a Bükkös-patakba, és egy ideig a kétfajta víz nem keveredett el, hanem egymás mellett haladt a sárga színű sáros víz, és a valamivel tisztább zöldes színű Bükkös-patak vize. Készítettem róla jó pár fotót.

A pihenő után nem sokkal elértük a Kárpát-forrást, amit a rendszerváltás előtti túrakalauzok Schubert János-forrásként emlegetnek. Schubert János egyébként a TTE alapító tagja volt, ezt a forrást pedig a Vasas Természetbarát Egyesület tagjai foglalták az emlékére 1960-ban. Az új táblán, mint a fotómon is látható, már Kárpát-forrás olvasható, és a Pilis Parkerdő rakta ki a táblát. A forrástól nem messze buzogott egy másik forrás is, gondolom, az olvadás miatt. Tipikus mészkőhegységi jelenség, föld alatti járatból buzog föl a víz, nagyon érdekes látvány volt, ha az ember belenyúlt a forrásba, akkor ki lehetett tapogatni az üreget, ahonnan jött a víz.

 

Kis buzogó forrás:

Innentől a megáradt patak néha gondot okozott, mert nem volt olyan egyszerű átkelni, márpedig az ösvény többször is keresztezte a Bükkös-patakot. Nemsokára elértük a Lenkó-emlékművet, és erre mondtam az elején, hogy ez a túra kicsit szimbolizálja a magyar túramozgalom állapotát. Ez egy eredetileg gyönyörűszép emlékmű, felső részén a Természetbarát Szövetség szépséges színes mozaikkövekből kirakott jelképe. Ami persze kopik, potyognak belőle a mozaikdarabkák, nincs felújítva, rohad lefelé. Alatta a márványtábla több darabra hasadt, a felirat alig olvasható, az eredetileg szintén gyönyörű rézgombok közül az egyik már eltűnt. Kábé itt tart ez az egész magyar túrázás. Valakik valaha emeltek egy ilyen szép, igényes dolgot az erdőben. Aztán pusztul el.

Lenkó Ede, akinek emlékére ezt az oszlopot emelték, egyébként szintén a Természetbarátok Turistaegyesületének alapító tagja volt, és 1917-ben ezen a helyen halt meg túrázás közben. Az emlékművet a Vasas turisták emelték, ha jól veszem ki a feliraton, 1950-ben.

A mozaik:

A hasadt márványtábla:

Ez az emlékmű már a Sikárosi erdészház közvetlen közelében van, innen már csak rövid séta az erdészet sarkában álló pecsételőhelyig. A Szilágyi Bernát-forrást viszont elfelejtettük megnézni, pedig nem is nagy kitérő. A túra egyik leghülyébb szakasza innentől jött. Semmi emelkedő nem volt, mégis nagyon fárasztó volt a latyakos hóban előrehaladni. Végül kiértünk a betonútra, aztán a Kék megint visszatért az erdőbe, de mivel mindenféle elterelések vannak ezen a vonalon (amik egyébként kitűnően ki vannak táblázva és festve, úgyhogy nem kell félni az elkavarodástól), a Kék egy elágazás után a korábbi Piros vonalán halad a Király-völgyön fölfelé.

Pecsét Sikárosnál:

A völgyfőben, a Kolacskovszky-forrásnál pihentünk egy rövid ideig, a forrás nincs túl jó állapotban, de egyébként úgy tűnik, nem is működik már. Rövid emelkedő után pedig megpillantottuk a Király-kúti kunyhót.

Gyenge fotó a Kolacskovszky-forrásról, de ez van:

Király-kúti "kunyhó":

És innentől jött a legdurvább szakasz. A Dobogókőre ugyanis innen kell felmászni. Nyáron ez az emelkedő nem lehet különösebben durva, habár nyilván kemény emelkedőről van szó, de a latyakos hóban a rám melegedett, egyre idegesítőbb nagykabátban valahogy maga volt a pokol. Olyan szinten besavasodtam, hogy ilyet már régen tapasztaltam, mire nagy nehezen fölértünk a Dobogókő széles hátára, a Kerek-Bükkre, már alig láttam ki a fejemből. De innentől szerencsére lazább rész jött, körülnézegettünk a sípályán, ahol jó sokan voltak, aztán átmentünk a Zsindelyes büfébe, ahol drágán ettem egy nagyon szar "pástétomos kenyeret" (szerintem valójában májkrém volt összekeverve vegetával). Amúgy annyira nem rossz hangulatú hely, de mivel drágállottam az árakat, meg amúgyis tömegnyomor volt, rávettem a többieket, hogy menjünk át az Eötvös Loránd menedékházba, ami elvileg olcsóbb, és amúgyis ott kell pecsételni. Előtte persze megnéztük a kilátást.

Kilátás kábé északkelet felé:

A menedékház valóban olcsóbb volt, viszont egy idő után megjelent a kocsmáros alkesz felesége, aki olyan szinten be volt baszva, hogy szép volt nézni. Ki is tört a balhé, hogy miért mászkál itt részegen, a lánya mondta neki, hogy húzzon már innen el. Na, nem ez a lényeg, hanem, hogy a részeg nő egyszercsak ránézett a fal mellett álló mellszoborra, ami valamelyik híres magyar hegymászót ábrázolja, szégyen, de elfelejtettem kit. A lényeg, hogy ránézett a részeg nő, és elkezdte mondani, hogy ki kéne dobni már végre ezt a szart innen, mert őt idegesíti.

Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy részeg nő hülyesége, nyilván nem fogják kidobni, de valahogy az egész annyira jellemző erre az egész lepattant magyar helyzetre. Itt áll egy ősrégi menedékház, amit 1905-ben (!!!) emeltek, a túramozgalom egyik hőskorszakában lelkes turisták, hegymászók, és most, száz évvel később kocsmaként működik, ahol a tulaj részeg felesége botorkál a vendégek között és ki akarja dobatni az alapító atyák szobrát, és nagyon kevés köze van az egésznek ahhoz, ami miatt ezt megépítették anno.

Pecsételtünk még kint egyet a bejárat mellett lévő pecséttel, aztán gyorsan lementünk Pilisszentkeresztre.

Útközben láttunk egy vicces hókunyhót:

A Zsivány-sziklák persze jól néztek ki, de nem csináltam róluk fotót. Pilisszentkereszten meg a Lépcsős kocsmában pecsételtünk, ahol akkora cigifüst volt, hogy alig lehetett látni, de átlag falusi kocsmaként semmi gond nem volt vele, a kocsmáros nő is normális volt.

Szentkereszt:

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr621087970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2009.04.27. 18:45:12

a zsindelyes tényleg drága, de én szeretem a kajáikat és a hangulatot. : )

a fehérkőlápai th. is nagyon hangulatos hely!

tudsz még ilyeneket? (más hegységek?)

bagusz · http://blog.truffle.hu/ 2009.04.28. 13:44:03

haho el vagy tünve ! sose látlak msn-n
jól e vagy?

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.04.28. 14:25:51

@Bölcs Ész: mármint turistaházat, vagy kocsmát?

@koba: mél ment

2009.05.01. 15:50:21

@mirko vosátka:

1. a zsindelyes síbüfét
2. a fehérkőlápai turistaházat.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.05.05. 20:24:54

@Bölcs Ész: turistaházból nem nagyon jut eszembe jó/hangulatos. sokban persze nem is jártam még. állítólag az ágasvári nem rossz, de ez se elsőkézből, mert majd nyáron megyünk arra. általában nincsenek túl jó tapasztalataim a magyar turistaházakkal kapcsolatban. nagyon sokszor úgy érzem, hogy "a kirándulókra" és nem a bakancsos turistákra utaznak.

síbüfét én nemigazán tudok többet. de van pár jó kisvendéglő a hegyekben. pl a vidrócki mátraszentistvánon, a répáshutai hubertus is hangulatos. a szlovák csárda viszont, ha jól emlékszem, leégett.

2009.05.05. 21:29:13

@mirko vosátka: kipróbáljuk őket! : )