mirko vosátka

Mátraháza-Mátraszentistván - Kéktúra 08

2008. szeptember 03. 18:00 - mirko vosátka

Ezt a túrát még augusztus közepén csináltuk, de csak most volt időm fölrakni. Első mátrai szakaszunk tervezésekor úgy döntöttünk, inkább felkelünk korábban, de az út háromnegyedét vonattal tesszük meg, és nem pedig busszal. Egy kétórás buszutazás ugyanis kimerítőbb, mint maga a túrázás. Kényelmetlen, szűk helyek, és már 30 perccel az indulás előtt ott kell toporogni és tipródni másik húsz szerencsétlennel együtt a buszállásnál, hogy felférjünk, aztán jön a tolongva felszállás, ahol mindenki szarik arra, hogy ki volt ott előbb. A Volán ezerszer tragikusabb intézmény, mint a MÁV, de erről valahogy kevesebb szó esik. Na mindegy, mi a vonatot választottuk, és nyertünk is, mert kényelmesen elhelyezkedhettünk az üléseken, és emberi módon utazhattunk. Vámosgyörknél átszállás, aztán Gyöngyösön átnyergeltünk a mátraházai buszjáratra és viszonylag hamar ott is voltunk Mátraházán.

A pecsételést hamar megejtettük a Mátra Büfében, egyébként az eladó hölgy rendkívül szívélyes volt. Kicsit hosszúra nyúlt kajálgatás után végül elindultunk a Vörösmarty turistaház, illetve Galyatető felé. Ez tíz óra körül volt, és ilyenkor a Mátrában még egy nyári napon is viszonylag hűvös van. Ami egyébként kánikulában kifejezetten kellemes. De tulajdonképpen nem csoda, hiszen Mátraháza közel 700 méteren fekszik. Az erdő kicsit nedves volt az elmúlt napok időjárástól, szép számmal voltak gombák is. Útközben beszédbe elegyedtünk egy jó fej túrázó sráccal, aki nagy Mátraimádó, amikor teheti, följön, akár több napra is. Hamar elértük a Vörösmarty turistaházat, ahol ilyentájt, 11 körül, még nem voltak vendégek. A parkolóban egy rohadt jó ARO állt, amelyet átalakítottak hókotróvá. Hatalmas. Le is fényképeztük. A turistaházban két pincérhölgy volt, mutatták a pecsétet, benyomtuk a füzetbe, aztán léptünk tovább.

A Mátrában egy nagy baj van: túlságosan feltárt, tele van a belseje üdülőkkel, de ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy autóút is kígyózik a belsejében. A mátrai Kéktúrának ez a szakasza, amit most csináltunk, sajna pont az autóút mellett halad végig, néha egészen közel, néha pár kilométerre eltávolodva. Az autóút pedig azért rendkívül illúziórombóló, mert folyamatosan hallani a kocsikat, és ami még durvább, az idióta motorosokat is, aki természetesen versenypályának használják ezeket az erdei útvonalakat. A motorok hangja pedig bezengi az egész hegységet. Az már csak hab a tortán, hogy havonta egy durvább balesetet okoznak is.

Elértük a Mátra-nyereg nevezetű helyet, ahol összefutnak a turistautak, találkoztunk is itt egy gombászcsoporttal, akik épp gombászni indultak. Eredeti tervünk az volt, hogy felmászunk a Csór-hegyi kilátóhoz, de aztán elfelejtettük, hogy itt kell letérni arrafelé, úgyhogy folytattuk tovább az utunkat, megkerülve a Csór-hegyet. A Kék újból leereszkedik a völgybe és újból metszi az autóutat, mint már annyiszor, és itt az út mellett van egy kiépített forrás is, aminek neve nincs, de tök jól meg van csinálva és víz is van benne bőven. Egyébként már a régebbi túrakönyvek is említik ezt a forrást, úgyhogy legalább negyven éve minimum itt van.

A Kék tehát a forrás után tovább ereszkedik a völgybe, a Nyírjesi erdészház előtti rész csodaszép. Patakvölgy csörgedező, bővízű patakkal, fahidacska és fenyves.

Elértük az erdészházat, előtte még van pár gazdasági épület, először ott kerestük a pecsétet. de aztán megtaláltuk magát az erdészházat és a kerítésen ott volt a pecsét is.

Innen továbbindulva durva emelkedőre számítottunk, hiszen fel kellett mászni a Galyatetőre, ami nem az alacsonyságáról híres, de az emelkedő egyáltalán nem volt vészes. A Nyírjes-bérc tetejéről szép kilátás nyílt a Csór-réti víztározóra, de a kopasz tetőn jól nézett ki a későnyári virágtakaró is. Azért a Mátra persze nem Börzsöny, főleg ez a része nem, úton útfélen  kékre festett aknafedelek és vízműtelepek törték meg a vadon-érzést, úgyhogy a Mátra nyugati része nem az a hely, ahol az ember úgy érezheti, hogy most elvonult a civilizációtól.

 

Elhaladtunk a vízmű, és egy újabb fenyves mellett, újból kereszteztük az autóutat, majd ráfordultunk a Galyatetőhöz vezető kaptatóra. Útközben fotóztunk légyölő galócát, ennek nagyon örülök, mert rég szerettem volna fotózni ilyesmit, habár ezek nem a legjellegzetesebb példányok voltak. Egyébként ez a része a Mátrának nagyon érdekes, majdnem ligetes táj található Galyatetőnek ezen az oldalán, bozótos erdő nyírfákkal.

 A Galya-csurgót jelöli minden térkép, és évtizedek óta említik a túrakönyvek is, szerettük is volna megkeresni, de nem sikerült megtalálni. Kár. Fölérve Galyatetőre csodálatos látvány fogadott minket. És itt nem is a busznyi horvát (vagy milyen ) csajszira gondolok, hanem arra a csodaszép világoskék régi Skodára, amit le is kaptam néhányszor. A pecsétet itt is könnyedén megtaláltuk, pont összefutottunk más kéktúrázókkal is, akik az ellenkező irányból jöttek, egészen Hollókőről. Váltottunk néhány természetbaráti szót, aztán kajáltunk egyet, majd továbbálltunk. A víz problémás volt, mert Galyatetőn a kút nem működött, úgyhogy a nyilvános klotyó csapjából próbáltunk vizet szerezni, ami persze úgy van kialakítva, hogy másfél lityós palack nemigazán fér be alá. Mindegy, egy kéktúrázó mindent megold.

Még felmásztunk a Péter-hegyese kilátóba, ahonnan baromi jó kilátás nyílik, de csak északi irányba, ugyanis a többi irányban már benőtték a kilátást a fák. Itt nemigazán lehet sokáig élvezkedni, hiszen folyamatosan másznak föl a látogatók, úgyhogy néhány fotó elkattintása után lemásztunk és nekivágtunk a finisnek Mátraszentistván felé.

 

Egyébként Galyatetőről kifelé, Mátraszentistván irányába szintén az autóút mellett halad a Kék, de már kezdtük megszokni, viszont ez újból egy marha szép táj, a vörösfenyőkkel, és az erdei félhomállyal, szóval a Mátrának is megvan a maga varázsa.

Elhagytuk a csillagvizsgálót, majd a Piszkés-kutat. Ha ránézünk a térképre, akkor azt látjuk, hogy Piszkés-kútból tulajdonképpen kettő van. Van egy hagyományos kút, és van egy forrás. A forrás már réges régen nem működik, a kutat meg most nem kerestük meg, lehet, hogy már az sincs meg, de régi fényképeket lehet találni itt-ott erről az itatóvályús csordakútról.

Elég hamar elértük Mátraszentlászlót, ami szinte egybenőtt Mátraszentistvánnal. Lefotóztuk ezt a jó kis üdülőt, szívesen eltöltenék itt pár hetet nyáridőben.

Aztán végre elértük fő úticélunkat, a Vidróczki csárdát. Az előtte álló villanyoszlopon megtaláltuk a pecsétet, nyomtunk is a füzetbe, aztán gyorsan be a csárdába. Elég régen jártam itt utoljára, pár évvel ezelőttig még évente egyszer-kétszer azért kajáltam ezen a helyen. Most sajna azt tapasztaltam, hogy az árak szépen fölkúsztak, az adagok viszont mintha kisebbek lennének. Ettől függetlenül még mindig itt készítik az ország legjobb sztrapacskáját. Ez vitathatatlan tény. És volt egy nagyon-nagyon kellemes meglepetés is. Mivel mégiscsak a Mátraaljai borvidék közelében vagyunk, ezért rákérdeztem, hogy a folyóboruk honnan van. Kiderült, hogy Visontáról, úgyhogy meg is kóstoltam és tényleg tök finom, tiszta, kellemes fröccsbor ez, olyan, amit kimért borként minden kocsmában magától értetődően kéne árulni. Nagy minőségre ne számítsunk, ez csak egy fröccsbor, de ez a dolog pont erről szól.

Felszálltunk a buszjáratra, ami idióta módon nem létezik a Volán online menetrendje szerint (megintcsak gratula ennek a kurva vállalatnak), amely Gyöngyösre visz vissza, de húsz percet várakozik Mátraszentimrén. Ezt mi cseppet sem bántuk, hiszen Mátraszetimrén van kedvenc kocsmánk, a Gyöngyvirág, ahol a várakozás perceit hasznosan tölthettük el egy-egy pohár sör társaságában. Közben a tévében Cseh Laci éppen egyik ezüstjét nyerte meg. Aztán visszaszálltunk a buszra, amely lassan elindult a Mátra kanyargós útjain Gyöngyös felé.

Egy pár percet várakozott Mátraházán is, úgyhogy újabb fotókat készítettem a buszpályaudvarról. Tipikus magyar dolog. Van egy eredendően tök szép és stílusos buszpályaudvar kőből, fából, az ország tetején. Erre mi magyarok rávarázsolunk bezárt, lepattant boltokat, szakadozott sárga matricás betűkkel. A dolog persze ott kezdődik, hogy normális helyen egy ilyen épületre a faszfej vállalkozókám nem ragasztgathatna igénytelen sárga betűket a boltjának portájára, hanem kötelessége lenne ízlésesen megoldani. Aztán ott folyatódik, hogy miután tönkrement és bezárt, szépen kötelezni kéne, hogy kaparja le azt a szemetet, amit maga után hagyott. Egyébként meg nyilván ezekkel a helyiségekkel kezdeni kéne valamit. Nem feltétlenül pecsenyesütőre, meg szuvenírbolra kell gondolni, hanem bármire. Pl olcsó túraszállásra diákoknak, bakancsosoknak. Habár most látom, hogy van itt valami Volán Mini Hotel, de az nem derül ki, hogy hol.

És egy jó kis fotó a vonatból:

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr44630988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2008.11.05. 14:41:14

a legfelső kép hol készült pontosan?

kösz!

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2008.11.11. 22:50:16

szia!

mátraházán, a parkoló és a buszállomás között van ez a kis épület.

üdv

mv

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2008.11.21. 21:38:05

A Galya-csurgó Galyatető alatt van kevéssel, rögtön az út mellett. Nem foglalt a forrása, csak a földből jön ki a víz és csurog le az útra. Lefényképeztük, talán sikerül ide beágyaznom a képét:
Származási hely: Matra Lajoshaza-Galyateto

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2008.11.22. 23:09:08

Köszi a fotót!

De melyik út mellett? Elvileg a Kék mellett kéne lennie, nem? Le kell fordulni valahol a Kékről?

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2008.11.25. 13:15:48

A Kéken jöttünk le Galyatetőről, vmi mezős szekérúton. De néztem képeket a guglival és rájöttem, h. ez nem pont az. Mert az igazi mellett van vmi emlékmű is.

Emellett úgy mentünk el, hogy jé, itt csurog a víz a hegyből akkor ez egy forrás, csak nincs foglalva mi lehet ez. És a térkép a Galya-csurgót jelezte csak arrafele.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2008.11.25. 18:50:34

Jó is, hogy mondtad ezt a dolgot, mert most én is rákerestem a guglin, és tényleg van egy fotó az emlékműről.

Meg a régi túrakalauzok is azt írják, hogy ez kiépített forrás, ezt is most megnéztem gyorsan. Szóval nem tudom, hogy nem vettük észre.

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2008.12.02. 00:00:37

Szerintem kicsit beljebb lehet az úttól. Van egy Térkép Faragós Mátra térképem, 1:30000-es léptékű, azon jobban látszik, és az emlékműt is jelöli. Kicsivel azelőtt van a forrás, hogy a K jelzés Galyatető alatt előszor keresztezi az autóutat egy hajtűkanyarnál.

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2009.02.18. 18:05:30

Elvileg létezik egy ilyen busz:
M.szt.istván, autóbusz-váróterem Mátraszentimre, autóbusz-váróterem 17:53 18:04
Mátraszentimre, autóbusz-váróterem Gyöngyös, autóbusz állomás 18:21 19:25

Nem ez volt a tietek?

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.02.18. 23:24:38

hát őszintén szólva mostmár nem emlékszem, hánykor indult :)))

de kábé ez volt.

az átszállással és várakozással nem volt probléma, mert ittunk egy sört a gyöngyvirágban, ami kedves kocsma. a probléma az volt, hogy ha beírtam a keresőbe, hogy mátraszentistván- gyöngyös, akkor nem dobta ki, hogy létezik egy ilyen járat. de ahogy elnézem, most sem.

az elvira annyival jobb, hogy kidobja az átszállásokat is. szóval nincs az, hogy beírod, hogy budapest - diósjenő, és nem ad ki semmi értelmeset.

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2009.02.19. 17:33:09

A volánbusznak elég béna a menetrendje, de azért benne vannak az átszállások. Csak a lista végén, ha alapértelmezés szerint átszállásra rendszerezed. (Amit beírtam feljebb, az is onnan van.)

Mátraszentistván-Gyöngyös van (naponta 2 vagy 3), csak az nem megy be Szt. Imrére, mert onnan jön :)

Néha azért érdekes átszállási kapcsolatot ad ki, pl. példáddal élve mondjuk Bp-Vác munkanapokon + Vác-Diósjenő munkaszüneti napokon :) És figyelni kell arra, hogy a XY község bejárati út nem= XY községgel :)

Amúgy ez a magyarországi tömegközlekedés egyre nagyobb gáz... Azért örülök, hogy legalább a Mátrában működik.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.02.19. 20:59:11

nekem még mindig csak akkor dobja ki ezt a járatot, ha mátraszentistván - mátraszetimrét írok be. az átszállás be van állítva elvileg.

szóval nem tudom, lehet, hogy én vagyok a béna. de akkor is úgy kell megcsinálni, hogy bénák is használhassák :)) nem online póker, hanem menetrend :DD

a közlekedés szerintem néhol tragikus. egyszer meg is szívtuk emiatt. itt dühöngtem ki magam:

vosatka.blog.hu/2007/09/26/title_11871

persze, tudom, hogy az szokott lenni az érv, hogy ezeken a helyeken kevesen utaznak, stb, de szerintem ez csúsztatás.

volt egy sztori, ami szerintem jelképes. a nagyszénási turistaházat az MTE tagjai emelték saját kezükkel a háború előtt. aztán a hetvenes években az illetékes elvtársak hagyták lepusztulni. és miután lepusztult eldózerolták, merthogy életveszélyes. aztán kiraktak egy domborművel díszített emlékfalat, hogy "itt állt".

ha nem hagyják lepusztulni, akkor ma is állhatna.

na kábé valahogy ezt érzem a vidékkel, meg a vidéki közlekedéssel kapcsolatban is. hagynak mindent lepusztulni, a falvaktól kezdve a sínekig. aztán megszüntetik, mondván, hogy lepusztult, használhatatlan.

persze a dolog bonyolult, de én így látom.

nem tudom, nyugat európában hogy oldják meg, soha nem voltam ott kisfalvakban.

skeramajom · http://skeramajom.blog.hu 2009.02.19. 22:18:58

Bocs, be kell állítani a megállót is :)
(MÁtraszentistván aut. vt. Gyöngyös aut. áll.)
úgy működni fog.

A menetrendek és a tömegközlekedés áldatlan állapotával én is mindig kénytelen vagyok szembesülni. Most éppen a Bakonyban néztem a túralehetőségeket.
A Győr-Veszprém vasúthoz nincs busz Csesznekről. Csesznekről Zirc irányát kivéve csak hétköznap van buszközlekedés. Most mit mondjak erre?
Pl. nézzük az OKT-t: ha a Cserhátba szeretnénk menni, nincs busz. Vagy megyünk 30 km-t a Tepke felé Mátraverebélyről, vagy nem megyünk :( Sámsonháza felől nem tudunk rövidíteni, mert oda nem visz be busz. Az OKT-t innen kb. 30 km-en Hollókőig is egybe le kell nyomni. Hacsak közben nem akadsz turistaszállásra. Közben 5-6 km műutas túraszakasszal.
(Na pl. ezt nem értem a Kéktúrában, ha már kijelölnek egy turistautat, mér kell azt az országúton vezetni. Nem csak itt van ilyen szakasz.)

Gáz. De erről külön blogot lehetne írni. :(

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.02.22. 16:19:13

örülök, hogy más is így látja, hogy nincsenek rendjén ezek a dolgok. a zirci dolog az tipikus. a cserhátival meg pont akkor szembesültem, amikor szerveztük a kéktúrát. én pl azt a talányt nem tudtam még megoldani, hogy hogyan lehet romhányra eljutni fél országnyi kerülő nélkül :)))

a sámsonháza dologgal is meg kellett küzdenünk. mi csaltunk egy picit, de igazából szerintem nem csalás. Taron leszálltunk a vonatról, besétáltunk sámsonra (2 km, asszem). ott kezdtük meg a kéket, és mentünk a bablevescsárdáig (onnan haza). aztán, ha majd jövünk le a mátrából, akkor nem mátraverebélyen szakítunk meg, hanem ott pecsételünk kettőt, és átmegyünk sámsonházára. onnan meg haza. remélem, nem túl zavaros.

az országutas részek meg engem is kiakasztanak. írtam erről annak idején. a bableves csárdánál asszem azért van az a nagy kitérő végig aszfalton, mert régen a Nagymező nevezetű helyen (a két országút kereszteződése) volt egy turistaház pecséttel, szállással. ezért arra vezették az utat az aszfalton. de ma már nincs!!!!! és mégis úgy hagyták. kitérő is, aszfalt is, értelme nincs.