mirko vosátka

Rétes és pörkölt

2007. május 13. 12:50 - mirko vosátka

Az időjárásjelentők jól beijesztettek mindenkit, hogy így az eső, meg úgy a viharos szél. Ehhez képest szombaton délelőtt már pár kilóméterre Budapesttől hét ágra sütött a nap, sőt egyre melegebb lett. Zebegényben még viszonylag hűvös volt. A Mókus sörözőben bedobtunk egy kávét. Jó ez a söröző, mert rendesen kicsinosították, viszont megmaradt a kocsma-jelleg, és a falusi kocsma-árak. És ez fontos.

A következő állomás a Rétesház volt. Kossuth utca 33. Nem lehet eltéveszteni, a Kossuth utca ugyanis a turistaúton van. Itt adják a világ egyik legjobb rétesét és tök jó áron. Szóval, ha Zebegény, akkor a Rétesházat nem szabad kihagyni! Mondta szegény eladócsaj, hogy nem számít ma nagy forgalomra, mert az emberek azt hiszik, hogy szar idő lesz, és nem jönnek Zebegénybe. Innen a Malom-völgy felé vettük az irányt a Zöldön. Érdekes, hogy a falu széléről eltűnt a szürkemarha gulya. Mire a Malom-völgybe beértünk, már kezdett nagyon meleg lenni, de ez az a hőség, amiben még el lehet kirándulgatni alacsonyabb fekvésű tájakon. Kánikulában is lehet túrázni, de akkor válasszuk a Magas-Börzsönyt, a Mátrát, a Bükköt, az Aggteleki-karsztot. Lehet, hogy már írtam, de nem baj, a Malom-völgy ilyenkor késő tavasszal a legszebb. A patak menti réteken virágok nyílnak, a madarak énekelnek, a fák zöldelnek, minden együtt van. Csak a cserkészlányok hiányoztak.

Beértünk a kis halastóig, majd a Fehér-forrás-csoporthoz, ahol föltöltöttük a vizespalackokat. Erre a forrás-csoportra mindig biztosan lehet számítani, ha vízre van szükség, jól kiépített, karbantartott és viszonylag bővízű források ezek, jó vízzel. Plusz vannak padok a közelben és az egész környezet nagyon szép. Eddig a Zöldön mentünk, innen a Piroson-Zöldön haladtunk tovább. Vigyázzunk, amikor a piros elválik a zöldtől, mert nehezen észrevehető, ugyanis nekünk a Piroson kell tovább menni a Toronyaljai horgásztó, illetve Kóspallag irányába. De most jó fej leszek és elárulom, hogy az aszfaltútról nyílik balra egy út, ami abban a pillanatban el is ágazik, na, a jobb ágon kell továbhaladni, egy nagy réten. Jelzést 200 méterig nem fogunk látni, de ez az út az, nem kamuzok. A táj csodálatos, ráadásul van a közelben egy kis halastó is, érdemes letérni a turista útról, és arra is vetni egy pillantást.

Aki nem tudná, egy patakvölgyben haladunk, de sem a völgynek, sem a pataknak nincs neve a térképen, úgyhogy nem tudom elmondani, hogy melyik völgy az, ahol a Piros jelzés egy szürkemarha telepbe vezet bele. Lehet, hogy az újabb térképeken már jelölve van a változás, de az enyém sem olyan régi. Viszont ez a telep egészen új. Szóval itt megszakad a piros, de nincs gond, mert észak felé halad egy szekérút, amely megkerüli a telepet, és ezen az úton szépen vissza tudunk jutni a Pirosra, de legalábbis a közeli autóútra mindenképpen kijutunk, onnan meg már gyerekjáték visszatalálni a Pirosra. Szóval annyira nem könnyű eltévedni. Közvetlenül a gulya mellett haladtunk el, a szürkemarhákat csak egy kifeszített műanyag zsinór választotta el tőlünk, meg is fejhettük volna őket egyenként, olyan közel voltak, és úgy tűnik, hogy ugyanolyan jámbor jószágok ezek is, mint a rendes marha. Nemsokára elérjük az autóutat és a toronyaljai horgásztavat. A Piros elég hülye irányba kerüli meg a Toronyaljai horgásztavat: jobbról, az autóúton egy elég nagy kerülővel. Mi úgy döntöttünk, nem bohóckodunk az autóúton, hanem letérünk a jelzésről és a tó mellett balról kerülünk. Simán vissza is tudtunk térni a Kis Hanta-patak völgyébe, amelyben a piros halad. Egyébként a Kis Hanta patak táplálja a horgásztót.

Szóval Kis Hanta, és ez is egy szép patakvölgy. Ez egy olyan túraútvonal, ahol csupa patakvölgyön halad az ember (Malom, X, Kis Hanta, Csömöle). Éppen ezért nagyon meleg, párás időben nem ajánlom. Most pont elviselhető volt, sőt! A Kis Hanta Kóspallag felől folyik, viszont mi nem követjük odáig, lefordulunk jobbra a Sárgán, feloldalazunk a Boglya-kőre, ahol valami miatt iszonyatos fülledt hőség volt. Nemsokára egy hatalmas mezőhöz érünk, itt nyugodtan megpihenhetünk, kajálhatunk, habár Kismaros már nincs messze. Innentől ez a szokásos túra a Csömöle-völgyben, amit már sokszor leírtam.

Kismaros határában természetesen betértünk a Vadászhoz, ahol két sör, meg egy-egy pörkölt azért lecsúszott hazaindulás előtt. Ja, és a vicc az volt, hogy a kocsmában ülve jött egy kiadós záporeső. Pont megúsztuk.

Szép, keretes kirándulás volt, a világ egyik legjobb rétesével nyitottunk, és a világ egyik legjobb pörköltjével zártunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr55336179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.