mirko vosátka

Vértes 2.

2007. április 22. 12:46 - mirko vosátka

A Vértesbe rendesen bele lehet szeretni, ugyanis közel van Pesthez, nincsenek durva emelkedők, de mégis vannak bükkösök, szóval van hangulata a hegységnek. Ezúttal egy elég hülye túraútvonalat választottunk. Az eleje meg a vége nagyon beteg volt, de a közepe csodaszép. Nem véletlen, hiszen a közepe volt a tulajdonképpeni Vértes.

Oroszlányból indultunk, és lehetett előre tudni, hogy először végig kell bandukolni a városon, aztán keresztül kell szenvedni magunkat a várost környező senkiföldjén, meg bányatelep-maradványokon. Klassz túra. De arra nem számítottunk, hogy rögtön el is lehet tévedni, mert a jelzések bénán, meg össze-vissza vannak felfestve. A Sárgán indultunk el, sikerült is eltévedni, de aztán megtaláltuk saját magunkat a térképen, úgyhogy visszacsatlakoztunk a helyes útra. A senkiföldje után az út egy elég semmitmondó erdőn vezet keresztül. Nem tudom, kik festették a jelzéseket, de nagyon amatőrök voltak. A jelzések egészen frissek voltak, de csak a fák egyik oldalára festették föl őket, pont úgy, hogy ha a másik irányból jön az ember, akkor ne nagyon vegye észre. Aztán beértünk egy fenyvesbe, a talpunk alatt pedig homokos volt a talaj, mintha valahol az Alföldön lennénk. Sokszor el lehetett tévedni, mert idétlenül festették föl a jelzéseket, úgyhogy nagyon sok időt vesztettünk. Végül elértünk a gesztesi várig.

Onnan a Kék+ -en haladtunk tovább. Láttuk a nagyon vicces síkölcsönzőt, amelynek a kerítése sílécekből volt rakva. Egy hosszú, de nem túl meredek emelkedő következett, majd felértünk egy széles hegyhátra, na ez már az a Vértes volt, amelyet szeretünk, akarunk. Hűvös bükkösök, fennsíkszerű hegyhátak. A kereszt becsatlakozott a Zöldbe, ezen folytattuk az utat a Szép Ilonka forrásig. A forrásnál megpihentünk, feltöltöttük az édesvíz készleteket, aztán visszamentünk a Piros + -re és elindultunk Szár felé. Ekkor már 18 óra volt, és ha belegondoltunk, hogy az idő jó része ilyen béna erdőkkel, senkiföldjével, meg Oroszlánnyal, meg eltévedésekkel telt el, akkor elég idegesek lettünk. Na, nem baj, a Piros + is csodaszép útvonal, hatalmas tisztásokkal, vagy tarvágásokkal, amelyeken rengeteg virág nyílik. Ja, egyébként a Szépilonkának nagyon finom a vize!!!

A Piros + egy aszfaltútba fut, ami nem tesz jót az amúgyis fáradt bokáknak, de szerencsére lekanyarodik jobbra és megint egy tök szép erdőben visz. Ekkor már kezdett alkonyodni, de azt szeretjük nagyon. Végül szántóföldekre érkeztünk, majd lassan elértük Szárt.

Na, innen jött egy újabb beteg szakasz, ami miatt biztos, hogy nem lesz újból Szár a célállomás. A turistaút ugyanis kívül a falun, egy teljsen kihalt autóuton éri el az vasútállomást, sehol egy kocsma vagy valami. De ez semmi. A szári vonatállomásnál gusztustalanabb dolgot még életemben nem láttam. Egy teljesen kihalt állomás, épületek, meg bakterház nélkül, mindenhol beton, és egy hihetetlenül undorító váróhodály, amiben se székek, se semmi. Szár, mint a neve is mutatja, szar hely, cseppet sem vendégmarasztaló, sőt, a világ leundorítóbb helye.

Soha ne tervezzünk túrát úgy, hogy éjszakára érünk a szári vasútállomásra, úgy, hogy egy órát még várni is kell a vonatra!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr19336169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.