mirko vosátka

Miért jó a Vértes?

2007. március 21. 12:40 - mirko vosátka

Ciki, nem ciki, de én életemben először voltam a Vértesben. El is fogott a röhögőgörcs, amikor először megláttam messziről a hegységet. Mondtam is a többieknek, hogy milyen kis szar ez a Vértes. Tényleg rohadt alacsony, és úgy általában, széltében, hosszában, átabotában: parányi. Semmi brutálkodás, mint a Mátra, Börzsöny, semmi vulkanikus mogorvaság, 800 fölé törő elitkedés. Semmi megközelíthetetlenség, mint a Bükk. A Bükk az ugye úgy viselkedik, mint egy nagyon jó csaj, aki tisztában van az árfolyamával, és nem adja olcsón magát. Meg kell küzdeni érte keményen, de ha már fent vagy...

Az Aggteleki-karsztra is biztos illik valami hasonlat, de most nem jut eszembe egy sem.

Szóval a Vértes az egy külön kategória. Kicsi, de nagyon kedves, aranyos, és persze izgalmas, változatos is. Van minden, várromok, sziklák, szurdokvölgyek, nyírfások, fenyvesek, bükkösök, és szép számmal források. A szélén még borvidék is van, a móri. Mindez mészkő témában. Ja, és baromi alacsonyan.

Tehát könnyű terep, habár vannak emelkedők, amik kellemesen megdolgoztatják a combizmokat, de aztán gyorsan vége az emelkedőnek és jó ideig szent a béke.

Mi a Kéken léptünk be a Vértesbe, Szárligetnél. Elmentünk a Turistaház mellett, ami iszonyatos pöcegödör bűzt árasztott, és beértünk a Mária-szakadékba. Na, hát ilyen látványosságokkal ajándékoz meg minket a Vértes, mint ez a szakadék. Igazából nem szakadék ez, nem tudom, miért ez a neve, inkább egy sziklás szurdokvölgy. Nem veszélyes, nem mély, de azért nagyon vadregényes. A következő látványosság az erdei temető volt, ahová a közeli, ma már régesrég elpusztult falvak lakóit temették. Hát ennek is volt egy hangulata, ősrégi sírkövek, gót betűs feliratokkal.

A Kék és Kék+ talákozásánál érdekes felfedezést teszünk, itt van egy forrás. Ez azért felfedezés, mert a térképünk nemhogy kiépített forrást, de semmilyen forrást nem jelölt. De ki van táblázva, meg jelzések fölfestve, ahogy kell, szóval meglátogattuk. Hát ilyet még életemben nem láttam. Van egy baszom nagy cső, aminek a vége le van zárva ilyen nagy csavarokkal, és egy kis lukon csurog ki a víz. Teljesen úgy nézett ki, mintha a közeli házak csatornázása lenne így megoldva, de persze jó víz volt. Mondjuk a mi térképünk 2000-es volt, de azért, csak volt ott valami 2000-ben is. Furcsa.

A Kéken továbbmentünk Vitányvárhoz. Jól néz ki ez a rom, egész sok megmaradt a várból, ráadásul én nagy rajongója vagyok a mészkőből emelt váraknak, mert olyan szép fehérek.

Innen tovább a Kék-Zöldön, elhaladtunk a Rockenbauer Pál emlékfa mellet, majd elérkeztünk ahhoz az elágazáshoz, ahol a Zöldnek és a Kéknek ketté kellett volna ágaznia. De nem volt Zöld. Vagy a mi térképünk régi, és már megszüntették, vagy a közeli tarvágás miatt nem voltak már meg a fák, végül is mindegy, hiányzott a Zöld. Úgyhogy elmentünk a Szarvas-kút felé, ami szintén egy kiépített, de nem túl bővízű forrás. Itt nem nagyon álltunk meg, sietni kellett, mert fogytán volt az idő.

Legközelebbi említésre érdemes állomás a Szépilonka forrás. Az eredeti forrásfoglalat vmiért teljesen szét volt baszva, de működött tőle pár méternyire egy másik forrás. Hihetetlen, hogy minden tiszta szemét volt. Igazából ez a 22-es csapdája. A kiépített pihenőhelyek, forrással, erdei bútorokkal, esőbeállókkal, tűzrakóhellyel, tokkal, vonóval jól esnek a turistának is, akármilyen igénytelenek vagyunk. Főleg télen jobban szeret az ember ilyen erdei faasztalnál enni, mint a földre ülni. Csakhogy ennek az a hátulütője, hogy az ilyen pihenőhelyek vonzzák az agyament, tukkó, baromállat köcsögöket is, akik kirándulás címén teleszemetelnek mindent sörösdobozzal, meg zacskókkal. Nem teszem föl megint a kérdést, hogy miért nem lehet a 0,1 gramm súlyú nejlonzacskókat szépen hazavinni, meg hogy miért nem zavarja őket, hogy undorítóan néz ki minden. Fölösleges.

A Szépilonkától egy keménykedő, de nem túl komoly emelkedőn vitt fel a Kék+, sziklák között, egy fennsíkra. A fennsíkon csodaszép nyírfás. Komolyan mondom, a Vértes olyan, mintha valami tájépítész mindenfélét bezsúfolt volna ide, hogy sose unjuk meg a gyaloglást.

A Kék+ egy fenyőerdő közelében sunyi módon egyeszrcsak balra kanyarodik, alig lehet észre venni. És ha ezen végigmegyünk, már vissza is kunkorodtunk a Kékhez, a Béla-forráshoz, és innen már csak egy köpés a Kéken visszafelé Szárliget.

Szárligeti kocsmák: inkább nem mondok semmit. Kettőben voltunk, felejtős volt mindkettő.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr54336163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.