mirko vosátka

Zabálni befulladásig

2006. november 04. 15:04 - mirko vosátka

A kaja nagyon fontos a túrán, mert szükségünk van szénhidrátra és fehérjére, ne fakírkodjunk, álljunk meg minél gyakrabban és zabáljunk, ha nem akarjuk, hogy szomorú izombontás legyen a hülyeségünk eredménye. Az a tapasztalatom, hogy durvább emelkedők előtt érdemes enni, mert egy csomószor előfordult már, hogy ha régen kajáltam és nekivágtam egy igazán kemény emelkedőnek, akkor leesett a vércukrom. Ez egyébként azért van, mert ilyenkor leürülnek a test glikogénraktárai, de ez mindegy, a lényeg, hogy kajáljunk, vagy igyunk glutaminos italt, ami föltölti a glikogénraktárakat.

Kezdő turisták mindig el szokták hülyéskedni a kaját. Túl keveset visznek, és hülyeségeket. Velünk is előfordult kezdő túlélőtúrázó korunkban, hogy harmadik nap elejére elfogyott minden értelmes kaja. Csak erős paprika maradt, úgyhogy azt rágcsáltuk. Először az ember mindig szendvicsezik, aztán rájön, hogy jobb a szalonna, meg a kolbász. (Habár a szalonnában sok a zsír... De egyéb füstölthúsok is szóba jöhetnek, mert azok nem annyira romlékonyak. Füstölt oldalas, füstölt comb. Esetleg lesütött csirkecomb, csirkemell ami egészségesebb és kis helyen is elfér.) A többnapos túrákon este maximum konzervet főztünk a kezdet kezdetén, aztán kezdtünk ráébredni, hogy az szar, és hogy azért van a tábortűz, hogy használjuk. De az ember nehezen szakad el a megszokottól, nem szeretünk fejest ugrani a bizonytalanba biztosító kötél nélkül, ezért a fejlődés következő stádiuma a konzervfeljavítás korszaka. Pl lecsós alapra rá lehet borítani a legtöbb konzervkaját, de pl a pörköltes zöldbabkonzervből krumpli, víz, hagyma, sok fűszer, stb hozzáadásával palócleves-utánérzést hozhatunk létre.

Amikor az ember elérkezik a konzervföljavító létmódba, akkor már csak egy lépésnyire van a normál kajától, amit bográcsban főz meg. Persze leginkább a pörköltes témák jönnek szóba, mert egyszerűek és gyorsak, de néha létrejönnek érdekes kombinációk, például a tonhalas tészta. Mondom, itt most többnapos túrákról van szó, nem halászléfőző versenyről, meg kerty partyról.

Ott hagytam abba, hogy pácolt hús. Ez nálam általában pulykacomb szokott lenni. Szaftosabb, mint a csirke- és pulykamell, viszont hosszabb ideig sül. Persze a sütési időt lerövidíthetjük a pácolással. A páclevekkel lehet kísérletezni a végtelenségig, én a következőt használtam legutóbb:

Fogtam a pulykacombot, és levágtam belőle néhány csíkot. Csináltam egy citromos, olajos, fűszeres (kakukkfű, bazsalikom, rozmaring) páclevet, abba megforgatom a csíkokat, és benne hagyom egy-két napra. Persze hűtőben tartom.

Én sütéskor kétágú nyársra szoktam fölhúzni a csíkokat, ha találok villás ágat. A csíkok közé húsos szalonna (kolozsvári, császár) rétegződik. A húsos szalonna elméletileg sokkal finomabb, mint a kenyérszalonna (illetve ne relativizálgassunk: nem finomabb, hanem a húsos szalonna finom sütve, a tiszta zsír szalonna meg szar), viszont előfordulhat, hogy nagyon sós lesz, mire megsül. Gondolom a zsír kisül belőle a só meg a nemtudommi bennmarad.

Ja, ezt a pácolásos dolgot természetesen akkor csináljuk, ha egynapos túrára megyünk, és beiktatunk egy tábortüzet.

csendélet erdélyi szalonnával, fehér kenyérrel, bicskával és nájlonzacskóval:

 

Szólj hozzá!
Címkék: kaja szabadtűz

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr6222430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.