Tavaly rengeteget gondolkodtam azon, hogy akármilyen szép és jó ünnep a karácsony (együtt a család, eszünk, iszunk), ezt hogy ez "A Szeretet Ünnepe", nehéz ma már átérezni őszintén. Ugye sokszor elhangzó közhely, de baromira igaz: miért kéne, hogy a szeretet egy darab napra korlátozódjon. Az meg, hogy megajándékozzuk egymást, nem a szeretet ünneplése.

Az, hogy Jézus születésének napja lenne, szintén egy problémás dolog, hiszen egyrészt manapság sokan nem vallásosak, mégis megünneplik karácsonyt. Másrészt a tájékozottabb hívő emberek is nagyon jól tudják ma már, hogy nem egészen ezen a napon született Krisztus, és igazából nehéz is visszanyomozni, hogy pontosan melyik napon, hiszen csak pár támpontot ad az Újszövetség, amik alapján kábé be lehet lőni az időszakot. De nem december 25., az biztos.

Amúgy sem lehet december 25-e, hiszen az, hogy erre az időpontra esik karácsony, az csak szimplán a Julián- és a Gergely naptár közötti "átszámítási" gubancok miatt alakult így. A rómaiak valójában azon a napon ünnepeltek, ami ma december 21. Ez pedig nem más, mint a téli napforduló időpontja. Ősi és kötelező "pogány" ünnep, szellemekkel, Napistennel, sötétséggel, világossággal. Egyáltalán nem véletlen, hogy Jézus születését is rávetítették erre a napra, habár a mitologikus gondolkodás szerint lehetne ezen a napon végül is a feltámadása is, hiszen ekkor támad fel a Napisten, de mindegy, ebbe most ne menjünk bele, a lényeg az, hogy ez egy nagyon fontos ünnep. És az lehetne ma is, hiszen bármilyen társaságban beszélget az ember, sokszor szóba kerül, hogy "uhh, végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok, nem lesz délután négykor már sötét". A tél valódi vége ugyan még messze van, de már felcsillan valami halvány reménysugár, és ha hosszabb ideig van világos, akkor az egész kibirhatóbb.

Kötelező cikk a témában: Boldog téli napfordulót!

Valami véget ér és valami elkezdődik, az ember már a tavaszra tekintget, ez benne van a zsigereinkben, várjuk, hogy vége legyen a hidegnek és a sötétnek, ősi dolog ez és ezt nyugodtan lehetne ünnepelni a modern korban is. (Amúgy gondoljunk bele, hogy őseinknek mondjuk párezer évvel ezelőtt, ez egy baromira kemény időszak lehetett, minden évben szó szerint át kellett vészelni a telet.) Nem feltétlenül kell elmenni neopogány irányba, de nekem az ellen sincs kifogásom, hiszen a neopogány ebben az esetben a természet ősi ritmusára jobban odafigyelést jelentene. Az meg soha nem árt...

Szóval, akiknek van módjuk, ünnepeljék meg ezt a napot, 21-ét, a téli napfordulót, menjenek ki az erdőbe akár, rakjanak tüzet, grillezenek, igyanak forralt bort. Persze négy fal között, vagy városban is lehet ünnepelni, igyunk olyan borokat, amik a nyárhoz köthetők, rosékat, üde fehérborokat, ünnepeljük meg, hogy végre nem rövidülnek, hanem hosszabodnak a nappalok.   

A kép forrása Cydonia.blog.