Vettem a minap egy jó kis könyvet, 1952-ben adták ki, és az a címe, hogy A nyolcadik pont. Úttörőknek szólt ez a könyv, a háború előtti cserkészkönyvek mintájára, és azért ez a címe, mert az úttörők tizenkét pontjából a nyolcadik pont: "Az úttörő megismeri, és szereti a természetet."

Nagyon sok érdekes, meg vicces dolog van a könyvben, még nem volt időm belemélyedni, csak itt-ott olvastam bele, de máris találtam egy roppant tanulságos részt. Többszörös kortörténeti dokumentum, az ilyesmit nagyon szeretem. Ez a rész a munkásturisták üldözéséről szól, és ma már hajmeresztően hangzik, hogy csendőrök hajkurászták a turistákat az erdőben, meg volksbundisták csaptak le rájuk, és verték őket agyba-főbe. Ez azért kétszeres kordokumentum, mert egyrészt félig igaz, tehát a háború előtt tényleg volt ilyen. Másrészt az ötvenes évek tipikus csúsztatásai, torzításai is tetten érhetők ebben. A könyv azt sugallja, mintha úgy általában a turistákat verték volna, habár néhányszor mondja azért, hogy munkásturistákról van szó. Na, ebből annyi az igazság, hogy a munklásturistákat tényleg zaklatták, de nem azért mert turisták voltak, hanem mert illegális kommunisták. Az úgynevezett munkásturisták a hazai, kiterjedt és az egész társadalmat átfogó turistamozgalomnak csak egy szeletét alkották, úgy általában turistákat nem vertek csak azért, mert túráztak.

Egyébként a munkásturisták építették saját két kezükkel a később pusztulni hagyott Nagyszénási turistaházat. És ha érdekel, láthatunk (akkor még) élő munkásturistákat a Másfélmillió lépés egyik epizódjában, amelyben a nagyszénási th-ról van szó.

Viszont van itt egy másik érdekes dolog is. Nem akarok cinikus lenni, de azért baszki az nem semmi, hogy a Tarkő barlangjában is észrevették őket, meg úgy általában a csendőrök ennyire jelen voltak mindenhol. Ha ma ilyen szintű ellenőrzés lenne, akkor nem kellene a seggfej erdei motorosok, meg a mindent összeszemetelő suttyók, meg egész erdőket kiírtó fatolvajok miatt bosszankodni.