Gyerekkoromban gyakran mentünk át Miskolcon, először vonattal, aztán autóval. Néha körbe is néztünk a városban nagymamámmal. Nem a legszebb magyar város, de nekem valahogy a szívemhez nőtt, nyilván a gyerekkori emlékek miatt, másra nem tudnám fogni. Meg persze közel van Lillafüred és a Bükk is, ahová már gyerekkoromban is jártunk fel, felnőtt fejjel meg főleg.

Mondjuk azt sejtettem, hogy nincs minden rendben a várossal, már miért is lenne, hiszen észak-keleten van, Borsodban, minden adott a lepusztuláshoz. Ahogy a rendszerváltás után mindenen, ezen a városon is látszott a magára hagyatottság, még akkor is, ha csak keresztülszelte az ember kocsival. De az a poszt, amit ma olvastam, még a legdurvább elképzeléseimet is fölülmúlta:

http://mover.blog.hu/2008/09/08/miskolc_egy_varos_ujra_a_kozepkorban

(A kisvasút sínjeinek ellopásáról én is írtam anno.)