mirko vosátka

Expedíció a jövőbe

2008. január 13. 18:17 - mirko vosátka

Az időjárás is igyekszik kibaszni velünk (habár ez a havaseső nagyon-nagyon jót tesz egyébként, tavaly pont a csapadék hiányzott, ki is száradt minden), meg a vírusok is: túraegyletünk, a Helyipari Természetbarát Liga fele az ágyat nyomja, úgyhogy kénytelenek vagyunk továbbra is fejben kirándulni. De fejben legalább lehet időutazni. Többszörösen. Minimum háromszorosan. Találtam ugyanis egy '63 februári Turista Magazint (ez eddig időutazás 1.), abban pedig egy cikket, amelynek a címe Helyzetkép 2000-ből (ez az időutazás 2.). És mivel most 2008 van, ezért a '63-ból megjósolt 2000-es helyzetkép egy újabb időutazás. A cikk egy humoros, szatirikus előretekintés a jövőbe, arról szól, hogy hogyan fognak festeni a már akkor is kedvelt túracentrumok 40 év múlva.

A cikk nyilván egy kicsit túloz, meg humorizál a cél érdekében (szóval ne szó szerinti jóslatnak olvassuk), merthogy azt akarja sugallni, hogy 40 év múlva, 2000-ben a civilizáció annyira elfoglalja a helyet a természet és a természetjárók elől, hogy alig marad szűz terület.

Nézzük például Dobogókőt, ahova - a cikk szerzője szerint - a 30-as években csak egy ösvény vezetett fel, a turistaházhoz, 2000-ben viszont egyrészt senki nem jár majd gyalog, másrészt a csúcsra autóút vezet majd föl, harmadrészt tele lesz építve az egész. Fingom sincs, hogy a hatvanas években mennyire volt már beépítve Dobogókő, de az biztos, hogy Dobogókő esetében a látomás egész jól bejött. Dobogókő már tényleg nem a turistáké, és nyugodtan föl lehet menni kocsival is, csupa nyaraló, büfé és üdülő az egész. Viszont nem épült lanovka a Prédikálószékhez! Ahogy a cikk jósolja. Sőt, sehova nem épült semmi ilyesmi! A cikk szerzője azt felejtette ki a számításból, hogy Magyarországon jár 2000-ben és itt inkább bontanak, mint építenek.

Aztán látomásában átmegy a Börzsönybe (méghozzá a Nagymaros és Visegrád között épült hídon - egyébként ez majdnem igaz is, de csak majdnem, mert nem Visegrádnál lesz az új híd). A Nagy-Hideg-hegyre. A Királyréten 2000-re megszűnt a kisvasút, csak busz jár. Királyrétről viszont fogaskerekűvel lehet feljutni a csúcsra, ami teljesen be lett építve üdülőkkel, hétvégi házakkal, és ahová autóút vezet. Na, vegyük sorra. Szomorú, hogy a kisvasút bezárása egyáltalán nem képtelenség, szóval ezen nem tudunk jóízűt nevetni, hogy haha méghogy a kisvasutat 2000-ben. Sajna 2007-ben tényleg igaz az, hogy néha csak busszal, vagy azzal sem lehet eljutni Királyrétig. A fogaskerekűs dolog viszont szerencsére nem jött be. Ehhez azért tudni kell, hogy az ötvenes-hatvanas években még Királyréten túl, a Meggyfa-rakodóig ment a kisvasút. Tehát abban megint igaza van a látomásnak, hogy a Királyrét és a Meggyfa közötti szakasz megszűnt.

Hála istennek, a Nagy-Hideg-hegyből és környékéből nem lett sem Dobogókő, sem Svábhegy, nem sikerült beépíteni, teljesen a turistáké és a síelőké maradt. Kocsival tilos fölmenni a Nagy-Hideg-hegyre, még ha egy szerpentin vezet is föl.

És mi a helyzet a Bükk-kel 2000-ben a '63-as időutazó szerint? Hát a Bükk sem úszta meg. A Nagymezőn camping épült, a föld alatti barlangrendszerben (!) pedig turistaház. Ez a látomás viszont szerencsére teljesen fals. A Bükk nemhogy nem lett civilizálva, hanem a hatvanas évek óta Nemzeti Park lett ('77-ben), vagyis mindent megtettek azért, hogy ne legyen camping a Nagymezőn. Kocsival nem is könnyű feljutni, de gyalog sem. Néha azt kívánjuk, bár építettek volna ide ülőszékes felvonót, magyarul libegőt, de persze tudjuk azt, hogy az így megnövekedő turistaforgalmat valószínűleg nem tudná elviselni a természet. Egyszóval a Bükk is a miénk maradt.

Időutazónk még átlátogat a Zemplénbe, ahol azt látja, hogy a fűzéri várat újjáépítették. Hát itt is kihagyta a számításból azt, hogy 2000-ben nem csatolják Magyarországot a németekhez, tehát nem lesz itt semmiféle hasznosítás, meg újjáépítés, rohad egész Észak-Magyarország, tisztelet néhány kivételes törekvésnek.

A '63-as cikk végkicsengése tulajdonképpen az, hogy 2000-re megszűnik a bakancsos turizmus. És minden humorizálás, meg szatirizálás ellenére, ez az aggodalom és az urbanizálódás miatti félelmek valóban benne vannak a cikkben. De egészében véve szerencsére az egész csak egy rémkép maradt. Sőt, nagy divatja van az outdoornak és azt lehet mondani, hogy legszebb hegységeink belső területeire viszonylag kevés bunkó jut el, hiszen kocsival elég nehéz. Persze így is elég gányosak az erdők, mindenhol bukkanhatunk szétdobált pillepalackra, meg nejlon zacskókra, és az erdei motoros-kérdésre sem sikerült még megtalálni a megnyugtató végső megoldást, de ennél sokkal durvább lenne, ha a bunkók közül többen kiszabadulhatnának a természetbe.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vosatka.blog.hu/api/trackback/id/tr72295117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása